Tollunkból

a 2014. évi XXII., a 2014. évi XXXIV. , és a 2008. évi XLVIII. törvény,  valamint a NAV 66. információs füzet – „A reklámadó legfontosabb szabályai 2014”.  alapján

Írisz Office Kft.  2014. augusztus 18.

Idén nyáron többszöri módosítást követően – melyeket a friss hírek szerint várhatóan újabbak fognak követni – kihirdetésre került a reklámadóról szóló törvény (Ratv).

A törvény hatályba lépésének időpontja 2014. augusztus 15., ezt követően már adóköteles tevékenységnek számít a reklámok közzététele, illetve ezeknek megrendelése is adóalanytól függően.

Hangsúlyozzuk, hogy

• a jelenleg elfogadott törvény és módosításai vélhetően nem tekinthetők véglegesnek, a tájékoztató csupán a 2014. augusztus 18-i állapotot tükrözi és erről hivatott bővebb tájékoztatást adni
• a jelen tájékoztatóban közzétett információk tájékoztató jellegűek, a törvényi pontosítást, hivatalos állásfoglalás kiadását követően is természetesen szükség lesz az érintett gazdálkodók egyedi reklámadó szempontú vizsgálatára.

A törvény folyamatos változása és módosítása miatt annak értelmezése és végrehajtása számos kérdést vetett és vet fel, gyakorlati alkalmazása pedig egyes esetekben problémákba ütközik a törvényben előforduló, nem egyértelmű megfogalmazások miatt.

A törvény értelmezését a NAV 2014.08.15-én kiadott információs füzetében segítette, ezen iránymutatások jelen tájékoztatónkban már megjelennek.

Tekintsük át, mit jelent a reklám fogalma

Gazdasági reklámnak (továbbiakban reklámnak) minősül minden olyan tevékenység, amely által egy termék értékesítésének vagy egy szolgáltatás igénybevételének előmozdítása a cél, népszerűsítve a vállalkozás tevékenységét is.¹

¹ [2008. évi XLVIII. törvény 3.§ d) bekezdés]

A reklámadó törvény szerint a médiában, azaz a televízióban, a sajtóban, szabadtéri reklámhordozókon, nyomtatott anyagon, ingatlanon, járművön és az interneten közzétett reklámok után kell adót fizetni, vagy bevallani, amennyiben a reklám 2014. augusztus 14-ét követően kötött szerződés alapján jelenik meg.

 A törvényben ugyanakkor számos értelmezési probléma merül fel:

• A törvény kiemeli az internetes megjelenések „túlnyomórészt magyar nyelvűségét”. Ez a megfogalmazás bizonytalanságot okoz, ugyanis az, hogy mit jelent a „túlnyomórészt”² szó, nem tisztázott, további pontosításokat igényel a törvényhozók részéről.
• A földrajzi határokat illetően sem fogalmaz egyértelműen a törvény, egyedül a médiaszolgáltatók esetében rögzíti a Magyarországon terjesztett reklámok adókötelességét. Nem vizsgálja és szabályozza azokat az eseteket, amikor például egy magyar cég terjeszt szórólapot Szlovákiában, magyarok lakta településeken, magyarul; illetve az interneten közzétett reklámok esetében sem tisztázott a törvény földrajzi hatálya. Remélhetőleg a következő módosítások és állásfoglalások már tartalmazni fogják az ezekre vonatkozó értelmezéseket is.
• A „saját célú reklám”  is adóköteles, de ilyen fogalom a jelenlegi jogszabályok között nincs, ennek tartalmára, bekerülési költségének meghatározására csak 2014. 08. 15-én született részleges iránymutatás, de az korántsem teljeskörű. (lsd. bővebben „A saját célú reklámról”)

Kiket érint a reklámadó?

A törvény alapján az adóalanyok köre két, viszonylag jól elkülöníthető csoportba tartozhat:

médiaszolgáltatók, akik a reklámokat megjelenítik.
ÉS a reklám megrendelői, akik kérésére a reklám megjelenik – feltéve, ha a médiaszolgáltató nem vállalja adókötelezettsége teljesítését.

Az első körben elfogadott törvény csak a médiaszolgáltatókat érintette, a módosítások viszont már kiterjednek a megrendelők adóztatására is – feltéve, hogy a médiaszolgáltató nem nyilatkozik a reklámadó bevallásáról és megfizetéséről, azaz kvázi kettős adózást alakítottak ki az adó alanya vonatkozásában – a NAV most megjelent értelmezése alapján. (Korábban egyfajta vagylagos kapcsolatként is értelmezhető volt a törvény szövege.)

² [2014. évi XXXIV. törvény, 2.§ (1) bekezdés]

A médiaszolgáltatókról

Leegyszerűsítve most médiaszolgáltatóknak nevezzük azokat a gazdasági szereplőket, akik a reklámokat valamely felületen megjelenítik és/vagy ezzel kapcsolatban egyéb szolgáltatásokat nyújtanak (ide tartoznak például a tévétársaságok, lapkiadók, weboldalak üzemeltetői, stb.).

Esetükben a fizetendő adó alapja az adóköteles tevékenységből származó adóévi nettó árbevétel, növelve a reklámértékesítő ügynökségnek a megrendelővel kötött, az adóalany médiatartalom-szolgáltatásán belüli reklám közzétételére irányuló szerződés szerinti szolgáltatásból származó nettó árbevételének és ezen ügylet kapcsán a reklámértékesítő ügynökségtől az adóalanynak járó ellenértéknek a különbözetével.³ (Erről az elsőre nehezen értelmezhető mondatról bővebben Az ügynökségekről résznél írunk.)

Fontos: a most megjelent NAV füzetben rögzített tény, hogy amennyiben a médiaszolgáltató nem nyilatkozik az adókötelezettsége teljesüléséről, akkor nem mentesül az adó megfizetése alól, ez esetben súlyosan szankcionál a NAV: nyilatkozat hiányában az adókötelezettség nem csupán a megrendelőt terheli, hanem a közzétevő adókötelezettsége is változatlanul fennáll az ügyletből származó nettó árbevétel vonatkozásában, azaz ha a médiaszolgáltató ad nyilatkozatot, úgy az adókötelezettség csak őt terheli és a megrendelőt nem; ha nem ad, mind a közzétevő, mind a megrendelő a reá irányadó szabályok szerint köteles teljesíteni adókötelezettségét.

Adókulcsok a médiaszolgáltatók esetében:

• az adóalap 0,5 milliárd forintot meg nem haladó része után 0%
• az adóalap 0,5 milliárd forintot meghaladó, de 5 milliárd forintot meg nem haladó része után 1%
• az adóalap 5 milliárd forintot meghaladó, de 10 milliárd forintot meg nem haladó része után 10%
• az adóalap 10 milliárd forintot meghaladó, de 15 milliárd forintot meg nem haladó része után 20%
• az adóalap 15 milliárd forintot meghaladó, de 20 milliárd forintot meg nem haladó része után 30%
• az adóalap 20 milliárd forintot meghaladó része után 40%

Az üzleti év folyamán kétszer kell a legalább 500 millió forintos nettó árbevételt elérő médiaszolgáltatóknak reklámadó előleg bevallást készíteniük és benyújtaniuk a NAV felé, illetve a reklámadó előleget befizetni. (Mindig az előző év adatai alapján számítandó az adóelőleg összege, de nyilatkozni az adóévi várható (kalkulált) adóalap alakulására figyelemmel lehet; a nyilatkozatban foglaltak tartalmi módosítása szükségtelen akkor is, ha például a közzétevő arról nyilatkozott, hogy az adóévben adókötelezettség nem terheli, de a tényleges adatai alapján mégis adófizetésre kötelezett.) Mivel a törvény 2014. augusztus 15-től hatályos, a 2014-es üzleti év tört évnek számít. Emiatt az első adóelőleg bevallási és fizetési határideje augusztus 21-e, a második adóelőlegé pedig november 20-a. A következő üzleti évtől kezdve ezek a határidők az első előleg esetében július 20-ra, a második előleg esetében pedig október 20-ra módosulnak.  A két adóelőleg fizetési kötelezettség mellett az adóalanynak 2014. december 20-ig feltöltési kötelezettsége is van. Ez azt jelenti, hogy az eddig befizetett előlegeket ki kell egészíteni az adóévi várható fizetendő adó összegére.

³ [2014. évi XXXIV. törvény, 4.§ (1) bekezdés]

A megrendelőket érintő bevallási és fizetési kötelezettségek

Fentebb is láttuk, hogy az adóalanyok egyik körét a reklám megrendelői alkotják. Mivel adóköteles tevékenység lett a júliusi módosítást követően a reklám megrendelése is, a meghatározott értékhatáron felül adófizetési kötelezettség terheli az ügylet valamennyi résztvevőjét, ha a médiaszolgáltató nem vállalja az adókötelezettség teljesítését.

Abban az esetben tehát, ha a médiaszolgáltató nyilatkozatot tesz arról, hogy az adókötelezettség őt terheli és az adóbevallási, adófizetési kötelezettségnek eleget fog tenni, akkor a reklám megrendelőjének ezzel kapcsolatban semmilyen teendője nincsen.

A teljesítésekkel kapcsolatos igazolások elkészítése ugyanakkor rengeteg adminisztrációs feladattal jár, így nem lehetünk biztosak abban, hogy az olyan nagy, vagy éppen külföldi cégek, mint a Facebook vagy Google teljesíteni fogják ezeket.

Ennek az a hátránya, hogy a bevallási és adófizetési kötelezettség átszáll a megrendelőre is, ezzel neki okozva többlet terhet.

Amennyiben a médiaszolgáltató elmulasztja (nem adja ki erről szóló nyilatkozatát) vagy nem vállalja a reklámadó megfizetését, úgy a reklám megrendelőjének is havonta, a reklám közzétételéről szóló számla kézhezvételét követő hónap 20. napjáig adót kell bevallani és megfizetni a NAV felé.

Ebben az esetben az adó alapja a reklám-közzététel havi összesített ellenértékének a 2,5 millió forintot meghaladó része; míg az adó mértéke az adóalap 20%-a. Az első bevallási és befizetési határidő 2014. szeptember 22.

Bár a teljes médiapiacról nem tudunk minden gazdasági szereplőt a fent említett kategóriákba besorolni, vannak speciális,  de gyakori – törvényben tipizált – esetek is:

• az ügynökségek
• a saját célú reklám
• kapcsolt vállalkozások
• szponzoráció

Az ügynökségekről

Bonyolítja a helyzetet, amikor egy harmadik fél is bekerül – ékelődik – a folyamatba. Gyakori példa, hogy a megrendelők nem közvetlenül a médiaszolgáltatókkal kötnek szerződést, hanem ügynökségeket bíznak meg ezzel a feladattal.

Akár több ügynökség is bekerülhet a láncba egymás megrendelőjeként funkcionálva, illetve a megrendelés részfeladatait külön látva el. Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy abban az esetben, ha ügynökség kerül a folyamatba, vagy ügynökségi lánc alakul ki, a felek kötelesek a reklámadóval kapcsolatos kötelezettségek vállalásáról vagy elutasításáról nyilatkozni.

A törvény „reklámértékesítő ügynökségként” részben külön rögzíti e kört, ugyanakkor csak a médiaszolgáltatóval kapcsolt vállalkozási státuszú ügynökségeket sorolva ide, holott az ügynökségek csak esetenként kapcsolt vállalkozások (egyes nagy médiumoknak saját ügynöksége van, illetve egyes nagy reklámügynökségek az ügynökségi láncban esetenként – általában attól függően milyen felületen történik a médiavásárlás – kapcsolt vállalkozásaikat bízzák meg részfeladatokkal.)

A törvény szerint – csakis ebben a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó speciális esetben – az adó alapjának meghatározásakor az ügynökségi kedvezményekkel történő speciális elszámolási technikákat másképp kell figyelembe venni (az ilyen, kapcsolt ügynökségek bevonása esetén tehát az adó alapja az eredeti megrendelő által szerződött összeg).

Itt szintén jogértelmezési kérdések merültek fel, hiszen a „megrendelő” korántsem biztos, hogy a maga termékét reklámozni szándékozó „eredeti” megrendelő, illetve a reklám közzétevője szerződés alapján sem feltétlenül a reklám végleges közzétevője, hiszen itt is kialakulhat megrendelői lánc.

Erre az esetre a NAV ki is tér: „Ha azonban egy reklámügynökség saját nevében köt szerződést a reklám közzétevőjével az ügyfelét, vagy annak termékét, szolgáltatását népszerűsítő reklám közzétételére, úgy az adó alanya megrendelőként – a közzétevő nyilatkozatának hiányában – a reklámügynökség lesz.” Ezen esetekre igaz tehát, hogy minden félnek a láncban nyilatkoznia kell az adókötelezettség teljesítéséről.

A saját célú reklámról

A törvény külön kiemeli a „saját célú reklám” közzétételét.

Saját célú reklámnak minősül minden olyan megjelenés, amely a reklám közzétevőjének saját termékét, szolgáltatását, tevékenységét hirdeti, illetve bármilyen módon népszerűsíti azt.
Ez a fogalom elég tágan volt értelmezhető, hiszen a törvény nem tisztázza, hogy mi is pontosan a saját célú reklám, de a NAV tájékoztatása kitér arra, hogy

• ilyen reklámhordozó lehet minden anyag, amire reklámot nyomtatnak (például: a reklámcélú póló, molinó, reklámtoll, kitűző, karszalag);
• de nem tartozik ide, ha valamely vállalkozás, illetve munkavállalója a cég elnevezését, logóját annak érdekében használja, hogy személyét azonosítsa és népszerűsítési célt a megjelölés nem szolgál, úgy a cég nevének, logójának valamely nyomtatott anyagon való megjelenítése nem eredményez adóköteles tényállást.

Ilyen eset például, amikor a név (logó) levélpapíron, névjegykártyán, számlalevélen, borítékon, a dolgozók munkaruháján szerepel, de ide értendő az is, ha a járművön csak a cégnevet, logót, elérhetőséget jelenítik meg – ugyanakkor adóköteles tevékenységnek minősül, ha már szolgáltatás, termék is megjelenik a járművön (ide érthetőek pl. egyes termékek, kiadványok, rendezvények, képi anyagok a cégadatokon túl).

Ez a megfogalmazás ugyanakkor „határeseteket” hordoz magában, hiszen tisztázandó pl. az az eset, ha egy rendezvényen a hostessek formaruhában / ”munkaruhában” jelennek meg.

A saját célú reklám adóalapja a reklám közzétételével kapcsolatban közvetlenül felmerült költség, az adókulcsok, a bevallási és fizetési kötelezettségek pedig a médiaszolgáltatókra vonatkozókkal egyeznek meg.

Teendők a kapcsolt vállalkozások esetében

A törvény kitér a kapcsolt (médiaszolgáltató) vállalkozások reklámadózási módszerére is. Kapcsolt vállalkozásoknak tekintjük az erre vonatkozó speciális szabályok alapján tulajdonosi körbe tartozó vállalkozásokat, hétköznapi nyelven szólva a cégcsoportok tagjait. A reklámadó alapját esetükben összevontan kell megállapítani, majd ki kell választani a megfelelő adózási kulcsot, olyan arányban megosztva a kapcsolt felek között, amilyen arányban hozzájárultak az adóalaphoz.

Ugyanakkor, ha a reklámot megrendelő cég kapcsolt vállalkozási körbe tartozik, és a médiaszolgáltató nem vállalja az adófizetési kötelezettséget, akkor az így keletkező adóalapot nem kell összevontan kezelni, annak bevallása és megfizetése a megrendelő vállalkozást terheli.

A szponzoráció

A NAV kitér e fenti esetre is, adóköteles tevékenységnek minősíti, ha a szponzorált sportegyesület a sportolók mezén, versenyautón, egyéb sporteszközön feltünteti szponzora elnevezését, logóját, vagy ha a szponzorált rendezvény szervezői a rendezvény helyszínén a szponzorok elnevezését, logóját tartalmazó táblákat, feliratokat helyeznek el, illetve hirdetéseikben, plakátjaikon, reklámjukban, meghívójukban, honlapjukon szintén megjelenítik szponzoraikat; de nem adókötelesnek minősítve a szóbeli propagálást (pl. díjátadókon a szóbeli említése egy szponzornak nem adóköteles).

Kérdést vethet fel ez esetben a pályázatok, támogatások kérdése, ahol a nyertes pályázóknak kötelező feltüntetni a pályáztató szerv logóját, előírt sablonszövegeit, és a törvény sem zárja ki a megrendelői körből ezeket a pályáztatókat. Ezek a közlések nem minősülnek adóköteles tevékenységnek, mivel bár itt konkrét megrendelés, szerződés a pályázati anyag kötelezettségvállalása, nem minősülnek “reklámnak”.

példák a reklámadó érintettség és kötelezettség tekintetében

• Abban az esetben, ha a vállalkozás az adóévben nem költ semmilyen reklám megjelentetésére, akkor nincs sem adófizetési, sem bevallási kötelezettsége.
• Egy vállalkozás havi 2,5-3 millió forintért hirdeti különböző internetes felületeken (Facebook, Google) a saját termékét és/vagy szolgáltatását. Ebben az esetben a vállalkozás megrendelőként szerepel a folyamatban. Ha a médiaszolgáltatók nyilatkoznak az adó bevallásáról és megfizetéséről, úgy a vállalkozásnak nincs további teendője. Ha a médiaszolgáltatóktól nem tud beszerezni ilyen nyilatkozatot, akkor az adófizetési kötelezettség a vállalkozást is terheli. Az adó alapja ez esetben a 2,5 millió forintot meghaladó rész; az adó mértéke 20%, amelyet az erre vonatkozó számla kézhezvételét követő hónap 20. napjáig kell bevallani és megfizetni.
• Abban az esetben, ha egy vállalkozás márkanévvel ellátott tollakat gyártat le 50 ezer forint értékben, akkor nincs  adófizetési, bevallási kötelezettség.
• Egy vállalkozás több cégtáblát is elhelyez az új telephelyén 1 millió forint értékben, illetve céges logóval ellátott mappákat, tájékoztató anyagokat készíttet, összesen 1,8 millió forint értékben. Erre a mindösszesen 2,8 millió forintos tevékenységre az adóév során csak egy hónapban kerül sor. Ez esetben vélhetően a cégtáblákat és a mappákat is értelmezhetjük saját célú reklámként. Mivel értékük nem érik el az 500 milliós értékhatárt, így adófizetési és bevallási kötelezettség nincs.

E fenti két példából látható, hogy a saját célú reklám esetében nem a 2,5 milliós havi költséghatár elérése számít, hanem a médiaszolgáltatókéval azonos, évi „500 milliós”.

• Egy vállalkozás a saját weboldalán más cégek hirdetéseit helyezi el (azaz médiaszolgáltató), amelyből havi 50 ezer forint nettó árbevétele származik. Egy évre vetítve ez 600 ezer forint nettó árbevételt jelent, amely nem éri el a médiaszolgáltatókra vonatkozó legalsó sávot, így adófizetési és bevallási kötelezettség sem keletkezik.

A törvény hatályba lépését követő első bevallási és befizetési határidők:

Az adóelőleg időarányosan: a 2013. adóévi adatok alapján kell bevallani és megfizetni, ha az adóalany az adóköteles tevékenységet 2013-ban is végezte és teljes, naptári évvel azonos üzleti évet zárt. Az adóelőleg az éves adatok alapján meghatározott adóalapra számított adónak a törvény hatálybalépésétől számított napoknak az adóalany működési napjai arányával számított összege.

Számítása: ha 2013. évi adóalap 1.500 millió forint, akkor a 2014-ben fizetendő adóelőleg összege:

1) az (adómentes, 0%-os adókulcsú) 500 millió forint feletti rész 1.000 millió forint 1%-a,
azaz 10 millió forint.

2) reklámadó törvény hatályba lépéstől számított napok (139) és az év naptári napjainak (365)  arányával (0,3808)  számolva az adóelőleg 10.000.000 x 0,3808 = 3.808.000 forint,

3) az adóelőleget 2 egyenlő részletben kell bevallani és megfizetni, azaz legközelebb 2014.08.21-ig 1.904.000 forintot ; a második részletet 2014.11.20-ig kell megfizetni.

Az adóköteles tevékenységet 2014. évben augusztus 20-át követően kezdő adóalany esetében az adóelőleg a 2014. adóévre várható adó összege.

A társasági adó törvény változása

A Társasági adóról szóló törvény 3. mellékletének A) része is módosul a reklámadótörvény hatályba lépésével. A kiegészítés szerint nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek az a reklámköltség, melyhez nem tud felmutatni az adóalany olyan nyilatkozatot, mely egyértelműsíti, hogy a reklámadó-fizetési kötelezettséget a médiaszolgáltató teljesítette, vagy ilyen teljesítésre nem kötelezett.

Tehát ha a reklámot közzétevő nem nyilatkozott sem a reklámadó teljesítéséről, sem arról, hogy ő az árbevétele alapján nem kötelezett, akkor nem számolható el a reklámköltség a vállalkozás érdekében felmerült költségként. Ez azt jelenti, hogy a társaságnak 10 vagy 19 százaléknyi társasági adót kell fizetnie utána, mert nem érvényesítheti költségként.

Az Írisz Office javaslatai:

Amennyiben a reklámköltés adóvonzatát a médiaszolgáltató nem vállalja át (nem ad a megrendelőnek olyan nyilatkozatot, mellyel a megrendelő hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a reklám közzétételével összefüggésben felmerült reklámadó kötelezettségét teljesíti vagy reklámadó-kötelezettség teljesítésre nem kötelezett), úgy a számlát befogadó megrendelőnél egyrészt felmerülhet adófizetési kötelezettség, másrészt a reklámköltés nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, tehát a szolgáltatás igénybevevője újabb többletköltséggel szembesül, mely a reklámadóval növelt értékének 10-19%-a.

(Tehát a jogalkotó egyértelműen abba az irányba tereli a médiaszolgáltatókat, hogy az adó összegét vállalják át.)

Megrendelők esetében

• a médiaszolgáltatókkal már a megrendelések előtt egyeztessék le, hogy azok vállalják az adó bevallását és megfizetését, mivel ez korántsem automatikus (különösen bonyolult lehet ez olyan szolgáltatóknál, mint a Facebook)

Médiaszolgáltatóknak

• a fentiek alapján érdemes előre jelezni a megrendelők felé, hogy vállalják az adókötelezettséget,
• javasolt valamely alábbi szöveg feltüntetése már a számlán (bár jelenleg formai előírás és konkrét bizonylat meghatározás nincs):

„Ezúton nyilatkozunk arról, hogy a 2014. évi XXII. Törvény szerinti adókötelezettség a számlán feltüntetett ügylet kapcsán társaságunkat terheli és az adóbevallási, adófizetési kötelezettségnek eleget teszünk.”

 vagy

„Ezúton nyilatkozunk arról,  hogy a 2014. évi XXII. Törvény szerinti adókötelezettség a számlán feltüntetett ügylet kapcsán társaságunkat terheli, továbbá nyilatkozunk, hogy az adóévben reklám közzététele után adófizetési kötelezettség társaságunkat nem terheli.”

A jelen dokumentum és a benne foglalt valamennyi információ célja, hogy az adott témakör(ök)ben általános tájékoztatásul szolgáljon, de nem tárgyalja az adott témakör(öke)t annak teljességében, a megadott információk nem minősülnek számviteli, adóügyi, jogi, befektetési, tanácsadási, illetve egyéb szakmai szolgáltatásnak.

Cégünk és munkatársaink arra törekszenek, hogy a legkiválóbb számviteli, adózási, vezetési, pénzügyi tanácsadási szolgáltatásokat nyújtsuk ügyfeleinknek, ugyanakkor az általunk nyújtott szolgáltatás egyedi, így jelen dokumentum és a benne foglalt információk tájékoztató jellegűek, nem szolgálnak az Írisz Office Kft. által tett jognyilatkozatként és társaságunk nem vállal felelősséget sem a jelen dokumentummal, sem a benne foglalt információkkal, illetőleg semminemű teljesítési vagy minőségi megfeleléssel kapcsolatban.

Ügyfelünk a jelen dokumentumot és a benne foglalt információkat a saját felelősségére használja, és teljes mértékben felelősséget vállal a jelen dokumentum és a benne foglalt információk használatából eredő következményekért, esetleges veszteségekért. Az Írisz Office Kft. nem vonható felelősségre jelen dokumentum, vagy a benne foglalt információk felhasználásával kapcsolatosan felmerülő sem közvetlen, sem közvetett károkért, egyéb veszteségekért.

Jelen tájékoztatóban leírt adatok és információk nem képezhetik ügyfeleink üzleti döntéseinek kizárólagos alapját, így ügyfeleinket arra kérjük, hogy pénzügyeiket vagy üzletvitelüket befolyásoló bármely döntésük meghozatala, vagy a döntés szerint történő lépés megtétele előtt kérjék képzett szakmai tanácsadóink véleményét ismert elérhetőségeinken.