Az általános forgalmi adóról szóló törvény a telefonköltség tekintetében 30% magánhasználatot feltételez, ami az jelenti, hogy a telefonköltség áfatartalmának csak a 70%-a helyezhető levonásba.
Ezzel szemben a személyi jövedelemadóról szóló törvény 20%-os magánhasználatot feltételez a céges telefonhívások esetében, azaz egy telefonszámlán a telefonköltségnek csak 80%-a elismert költség. Fontos, hogy csak a telefonköltségre, azaz a beszédcélú hangátvitelre vonatkozik a korlátozás, míg a telefonszámlán megjelenő egyéb költségre – pl. internet – nem.
A 20%-os „magáncélú használat” esetében fizetendő közteher alapja a a bruttó telefonköltség 20%-nak 1,18 szorosa. A juttatást 15% személyi jövedelemadó, valamint társasági adóalanyok esetében 2020. július 1-jétől 15,5% szociális hozzájárulási adó terheli. Az összes közteher így 35,99%, melyet a munkáltatónak/kifizetőnek kell havonta a 08-as bevallásában bevallania, majd megfizetnie. KIVA adóalany esetén viszont a személyi jövedelemadó mellett KIVA-val kell számolnia, ami jelenleg 12%. Ez esetben az összes fizetendő az el nem számolható költség után 31,86% míg 2021-től 30,68% (csökken a KIVA mértéke 2020. január 1-jétől 11%-ra).
Abban az esetben, ha a vállalkozás kiszámlázza a munkavállalójának a magáncélú használatot, azaz legalább a telefonköltség 20%-át, úgy nem keletkezik a cégtelefon után adófizetési kötelezettség.
Az ÁFA pozíció ugyanakkor romlik, hiszen egyrészt nem helyezhettük levonásba az áfa 30%-át, mindemellett 20%-ot ki is számlázunk, tehát az áfa veszteség 50%. Azonban ha 30%-ot elérő telefonköltséget hárítunk tovább, úgy nem sérül az áfalevonási jogunk, tehát a kiszámlázott 30% telefonköltségre jutó 30% áfa lesz csak a veszteség.
Példa: a havi telefonköltség nettó 100 000 Ft + 27 000 Ft ÁFA
