Sok évet kellett várni arra, míg egy extrém ellentmondás fel lett oldva a borravaló adóztatása terén.
Mindeddig akkor volt adómentes a borravaló, ha azt a fizető vendég közvetlenül a munkavállalónak adta.
Ebben több ellentmondás is volt. Egyrészt, ha a fizetésre kijelölt pincér vagy a kasszás kapja a borravalót, majd a vállalkozás szétosztotta azt a közreműködők között, az a múltban adóköteles volt. Másrészt az utóbbi években az egyre növekvő bankkártyahasználat növelte az elektronikusan átadott borravaló arányát, de a munkáltató ezt nem tudta adómentesen szétosztani, ellenben a készpénzben átadott borravalóval, tehát a vendéglátóhelyek személyes közreműködői a készpénzhasználatban voltak érdekeltek úgy, hogy az adóztatás a készpénzmentes működést ösztönzi vagy éppen presszionálja (készpénzfizetési korláttal, a magas házipénztár egyenleg adóztatásával, bankkártya elfogadás kötelezővé tételével).
Nyilván az elektronikus fizetési módszerek ösztönzése ellentmondott annak, hogy a borravaló miatt a készpénzes beszedésben érdekelt a vendéglátóhely.
Sok vendéglátóhelyen látunk gyűjtőt a borravalónak. Ez esetben jellemzően az a technika, hogy azt a munkavállalók osztják szét egymás között (azaz nem a munkáltató szedi be, illetve nem ő osztja szét), így adómentes volt – és maradt is – ez a jövedelem.
Végre ezután a bankkártyával, illetve nem közvetlenül a közreműködőnek, hanem a kasszásnak vagy a fizetőpincérnek adott borravaló nem lesz kedvezőtlenebb, mint a készpénzes.
A munkáltatónak ezután viszont nyilvántartást kell majd vezetnie a kiadott borravalóról, igazolandó a juttatott jövedelmet.
Bővebb cikkünket a témában itt olvashatja: LINK
