Ha valaki tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés alapján szerez vagyont – jellemzően ingatlant –, akkor az illeték kiszabásánál nem a szerződésben kikötött szolgáltatás (pl. tartás, járadék), hanem a megszerzett vagyon forgalmi értéke az irányadó.
Példa:
• Szereplők: Mária néni (idős, egyedülálló személy) és Péter (fiatal ismerőse)
• Szerződés típusa: Életjáradéki szerződés
• Ingatlan: egy 65 millió Ft forgalmi értékű társasházi lakás Budapesten
• Megállapodás: Mária néni a halála esetére a lakás tulajdonjogát Péterre ruházza át, cserébe Péter vállalja, hogy élete végéig havi 200.000 Ft járadékot fizet neki
• Illetékalap meghatározása:
• Péter az ingatlan tulajdonjogát nem ajándékozás vagy adásvétel útján, hanem életjáradéki szerződéssel szerzi meg.
• Az illeték kiszabása szempontjából azonban nem a járadék összege, hanem a megszerzett lakás forgalmi értéke az irányadó.
• Tehát az illetékalap: 65 millió Ft
• Illetékmérték:
• A szerzés minősítése alapján ez visszterhes vagyonátruházási illeték, melynek mértéke főszabály szerint: 4%
• Így Péternek 2,6 millió forint illetéket kell fizetnie (65 millió × 4%)
Fontos!
Az ilyen szerződésekkel történő vagyonszerzésekre ugyanaz a szabályozás vonatkozik, mint az adásvétel útján történő tulajdonszerzésre – vagyis az illeték szempontjából ezek visszterhes szerzések.
A NAV az illetéket a valós piaci érték alapján állapítja meg, függetlenül attól, hogy a szerződés szerint az ellenszolgáltatás (pl. havi járadék) ennél magasabb vagy alacsonyabb értéket képvisel-e.
Az ilyen típusú szerződések gyakran bírnak személyes elemekkel (tartás, gondozás), de az illeték alapja ettől függetlenül kizárólag a vagyontárgy értéke.
A következő cikkünkből megtudhatja, hogy a tartási vagy életjáradéki szerződés esetén mikor keletkezik az illetékfizetési kötelezettség.
