A munkavállalót abban az esetben illeti meg végkielégítés, ha a munkaviszonya a munkáltató felmondása vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén ér véget, illetve ha a munkáltató személyében változás következik be, és az átvevő munkáltató nem tartozik a Munka Törvénykönyve (továbbiakban Mt.) hatálya alá (pl. egy iskolát államosítanak, és az új állami intézmény nem az Mt. hatálya alá tartozik).
A jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének időpontjában az alább meghatározott időtartamokban fennálljon.
Ennek függvényében a végkielégítés mértéke:
- legalább három év munkaviszony esetén egyhavi
- legalább öt év esetén kéthavi
- legalább tíz év esetén háromhavi
- legalább tizenöt év esetén négyhavi
- legalább húsz év esetén öthavi
- legalább huszonöt év esetén hathavi távolléti díj összege
A jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az időtartamot, amíg a munkavállaló fizetés nélküli szabadságon volt. Ez alól kivételt képez a szülési vagy a gyermek ápolása/gondozása miatt igényelt szabadság, valamint a tényleges önkéntes tartalékos szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság 3 hónapot meg nem haladó tartama.
Abban az esetben, ha a munkaviszony a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül szűnik meg, úgy:
- 3-9 év esetén további egyhavi
- 10-19 év esetén további kéthavi
- 20+ év esetén további háromhavi távolléti díjjal emelkedik
A törvény felsorol olyan eseteket, amikor nem illeti meg az alkalmazottat végkielégítés. Ide tartozik, ha a felmondáskor a munkavállaló nyugdíjasnak minősül, vagy ha a munkaviszony a munkavállaló magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége okán szűnik meg.