A pénzforgalmi áfaalanyiság megszűnik a következő esetekben:
1) A naptári év utolsó napjával, ha az adóalany a pénzforgalmi elszámolást a következő évre nem kívánja alkalmazni,
2) a választásra jogosító értékhatár meghaladásának napját követő nappal (tehát ha a vállalkozás árbevétele eléri a 125 millió Ft-ot, akkor a következő naptól már nem lesz pénzforgalmi áfaalany),
3) a naptári év utolsó napjával, ha a következő év január 1-jén az adóalany nem minősül kisvállalkozásnak,
4) az eljárás jogerős elrendelését megelőző nappal, ha az adóalany csőd-, felszámolási, végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás alá kerül,
5) az adóalany tevékenysége szüneteltetését megelőző nappal.
Ha a pénzforgalmi elszámolás a fent említett első 3 ok valamelyike miatt szűnt meg, akkor az adóalanynak nincs soron kívüli adó-megállapítási kötelezettsége, levonási joga azonban van. Ez azt jelenti, hogy a pénzforgalmi elszámolás megszűnése előtt teljesített olyan ügyletei után, amelynek ellenértékét a vevő ezen időpontig nem egyenlítette ki, a pénzforgalmi elszámolás megszűnését követően is alkalmazhatja a korábbi szabályokat, azaz a fizetendő adót az ellenérték megfizetésekor állapítja meg. A korábban ki nem fizetett bejövő számláinak áfa tartalmát azonban levonásba helyezheti.
Ha a megszűnés a fenti okok közül a 4) vagy 5) pontban leírtak miatt következik be, akkor az adóalanynak soron kívül meg kell állapítania a fizetendő adóját és soron kívül gyakorolhat levonási jogot. (Tehát áfa szempontjából úgy kell tekinteni, mintha minden nyitott számlája kifizetésre került volna.)
Ha értékhatár túllépése miatt szűnik meg az adóalanyiság, akkor az adóalany a pénzforgalmi elszámolás választásának jogával a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet. Az értékhatár túllépése esetén az adóalany a pénzforgalmi elszámolást nem alkalmazhatja arra az értékesítésére sem, amelynek ellenértékével túllépte az értékhatárt.