A számviteli törvényben 2020. január 1-jétől új fogalom jelent meg, a szerződés elszámolási egysége. A szerződésben foglaltak akkor felelnek meg az elszámolási egység feltételeinek, ha a vevő jelentős befolyást gyakorolhat a partner teljesítésére, meghatározhatja az adott termék vagy szolgáltatás jellemzőjét. Például egy építkezés esetén a vevő jogosult megváltoztatni az ingatlan főbb szerkezeti pontjait, nem csak az építkezés megkezdése előtt, hanem a folyamat alatt is. Ha a vevőnek csak korlátozott képessége van a befolyásolására, akkor nem alkalmazható a szerződés elszámolási egysége.
Elszámolásra vonatkozó előírások:
A szerződés elszámolási egységének a teljesítéssel arányosan kell elszámolni a nettó árbevételt és az adott teljesítési fokhoz felmerült költségeket, ráfordításokat. A szerződés elszámolási egysége a teljes szerződéses ellenértéknek mérlegfordulónapi teljesítési fok arányában számított összege.
A feltételek és körülmények változásának hatása a változás üzleti évében kerül elszámolásra.
Időbeli elhatárolásként kell kimutatni a szerződés elszámolási egysége – általános forgalmi adót nem tartalmazó – teljes szerződéses ellenértékének mérlegfordulónapi teljesítési fok arányában számított összege azon részét, amely meghaladja (aktív időbeli elhatárolás) vagy nem éri el (passzív időbeli elhatárolás) a szerződés elszámolási egységével kapcsolatban az előző üzleti év(ek)ben és a tárgyévben együttesen elszámolt nettó árbevételt.
Példa: A teljes szerződéses összeg 100 millió Ft. A teljesítési fok a második év végén 70%-os. Az eladó az első két évre vonatkozóan összesen 70 millió Ft árbevételt mutathat ki. Ha eddig 60 millió Ft-ot mutatott ki a kiállított részszámlák alapján, akkor plusz 10 millió Ft bevételt kell kimutatnia (aktív időbeli elhatárolással szemben). Ha eddig 75 millió Ft-ot mutatott ki, akkor pedig passzív időbeli elhatárolással szemben csökkenti le az eddig kimutatott bevételt 5 millió Ft-tal.