Sajnos nem ritkán fordul elő (elsősorban építőiparban), hogy az adóhatóság egy számlát fiktívnek minősít, azaz azt állítja, hogy a teljesítés nem történt meg.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a produktum nem készült el, azaz nincs teljesítés, „csupán” az adóhatóság hol azt állítja, hogy nem az végezte el a kiszámlázott teljesítményt, aki a számlát kibocsátotta, hol meg azt állítja, hogy a valós teljesítési időpont eltér a számlán feltüntetett teljesítési időponttól. Mindkét esetben az a végeredmény, hogy a számlát befogadó, kifizető fél az áfalevonási jogával nem élhet – annak ellenére, hogy a számla kibocsátója azt befizette a NAV felé, vagy legalább bevallotta a fizetendő áfát -, ráadásul ilyenkor a NAV büntet, továbbá késedelmi kamatot is számolhat.
Mindennek a végeredménye egy túladóztatás, hiszen a számlakibocsátó fizet áfát, de a számla befogadója azt nem vonhatja le.
Erre az esetre született egy kúriai döntés, miszerint ilyen esetben a számla kibocsátója a számlát érvénytelenítheti, amit elegendő megtennie akkor, ha a partnervállalkozást a NAV elmarasztalta, illetve akár akkor is, ha a NAV döntése ellen a gazdálkodó él a jogorvoslati lehetőségekkel, és azok lezárultak.
Summázva: vagy a NAV határozatát követően kell haladéktalanul sztornózni azt a számlát, amire az adóhatóság azt állította, hogy a teljesítés nem történt meg, vagy ha élünk a jogorvoslati lehetőségekkel, úgy azok lezárulta után ráérünk sztornózni, feltéve persze, ha a bíróság is azt állapítja meg, hogy nem történt meg a leszámlázott teljesítés.
Persze jogosan felmerül a kérdés, hogy miért szóljunk a számla kibocsátójának azért, hogy érvénytelenítse a számlát, aminek az áfáját mi le sem vonhattuk, pláne ami miatt meg is büntettek. A válasz erre az, hogy azért, hogy a számlát kiállító vállalkozás így a visszaszerzett áfát átadhatja nekünk számla befogadóknak.
A Kúria döntéséről bővebben itt olvashat:
Link
