Egy számítás, amely akár 50–100%-kal is növelheti a felszolgálók jövedelmét
A vendéglátásban a borravaló és a felszolgálási díj gyakran ugyanannak a jövedelemnek két formájaként jelenik meg. A számok azonban egészen mást mutatnak.
Egy egyszerű példa szerint 64 Ft borravaló ugyanannyit ér a dolgozónak, mint 100 Ft felszolgálási díj, és több mint kétszer annyit, mint ugyanekkora bérkifizetés.
Ez a különbség nemcsak adózási érdekesség: a vendéglátóhely üzleti modelljét, árazását és vendégkezelési stratégiáját is alapvetően befolyásolhatja.
A felszolgálási díjról szóló korábbi írásunk után több olvasó is feltette a kérdést: ha a felszolgálási díj ennyire szabályozott és adózási szempontból kedvező rendszer, akkor mi a helyzet a borravalóval?
A mindennapi gyakorlatban a két fogalom gyakran összemosódik, pedig jogilag és működésében két teljesen eltérő rendszerről van szó.
Mi a borravaló?
A borravaló a vendéglátás egyik legrégebbi intézménye. Lényege, hogy a vendég a szolgáltatással való elégedettségét önkéntesen adott pénzzel fejezi ki.
Fontos különbség, hogy a borravaló nem a szolgáltatás ára, hanem azon felül adott juttatás.
A kereskedelmi szabályok alapján minden olyan többletösszeg, amelyet a vendég a számla végösszegén felül fizet, borravalónak minősül.
Ez lehet például
- készpénzben adott pénz
- bankkártyás fizetésnél külön megadott borravaló
- azonnali átutalással adott többletösszeg
A borravaló tehát mindig a vendég döntése.
Mi a felszolgálási díj?
Ezzel szemben a felszolgálási díj nem önkéntes, hanem az étterem által alkalmazott díjtétel.
Ez egy külön tétel a számlán, amelyet a vendéglátóhely a felszolgálásért számít fel.
A felszolgálási díj tehát
- szerepel a számlán
- a vendég köteles megfizetni
- az étterem dönt arról, hogy alkalmazza-e
A két rendszer tehát alapvetően eltér.
| Borravaló | Felszolgálási díj | |
| Ki dönt rőla? | vendég | vendéglátóhely |
| Kötelező? | nem | igen (ha élnek vele) |
| Szerepel a számlán? | nem | igen |
| Kiosztás szabályai | belső szabály szerint kötelezően kiosztandó | belső szabály szerint kötelezően kiosztandó |
Az adózás első ránézésre hasonló
Adózási szempontból a két juttatás meglepően közel áll egymáshoz.
Az SZJA törvény alapján adómentes bevételnek minősül a felszolgálási díj, a vendégtől közvetlenül kapott borravaló, valamint az a borravaló is, amelyet a vendéglátóhely nyilvántart, és változatlan formában továbbad a munkavállalóknak.
Van azonban egy fontos különbség.
A felszolgálási díjat 18,5% társadalombiztosítási járulék terheli, míg a borravalóra a törvény ilyen kötelezettséget nem ír elő.
Ezért a borravaló a gyakorlatban még kedvezőbb jövedelem lehet a dolgozók számára.
A különbség számokban
A különbség nagyságát egy egyszerű példával lehet a legjobban megérteni.
Tegyük fel, hogy a vendég 1 000 Ft felszolgálási díjat fizet.
Mivel ez az összeg áfát tartalmaz, először az áfát kell levonni: 1 000 Ft / 1,27 = 787,4 Ft
Ez az az összeg, amely jövedelemként kiosztható.
Ebből lejön a társadalombiztosítási járulék: 787,4 Ft × 18,5% = 145,7 Ft
A dolgozó nettó jövedelme tehát: 787,4 – 145,7 = 641,7 Ft
Vagyis a vendég által fizetett 1 000 Ft-ból 641,7 Ft kerül a munkavállalóhoz.
Ez a bruttó bevétel 64,2%-a.
Mi történik, ha ugyanez bérként kerül kifizetésre?
Ha ugyanazt az összeget bérjövedelemként fizetné ki a vállalkozás, a közterhek már jóval magasabbak.
Ebben az esetben a teljes közteher nagyjából 41,15%.
Számítás: 787,4 Ft × 41,15% ≈ 324 Ft
A nettó jövedelem: 787,4 – 324 = 463,4 Ft
Ez a bruttó bevétel 46,3%-a.
És mi történik borravaló esetén?
A borravaló esetében nincs ilyen levonás.
A dolgozó a vendégtől kapott összeget teljes egészében megkapja.
Ez azt jelenti, hogy
- borravaló → 100% jövedelem
- felszolgálási díj → 64,2% jövedelem
- bérjövedelem → 46,3% jövedelem
Másképpen fogalmazva:
- a borravaló 55,8%-kal kedvezőbb, mint a felszolgálási díj
- és több mint kétszer olyan kedvező, mint a bérjövedelem.
Egy érdekes következtetés
A fenti számok egy gyakorlati következtetéshez vezetnek.
Ha a vendéglátóhely felszolgálási díjat számít fel, akkor a vendég által fizetett 100 Ft-ból körülbelül 64 Ft jut a dolgozókhoz.
Ha viszont ugyanekkora összeg borravalóként érkezik, akkor annak 100 Ft-ja teljes egészében a munkavállalókhoz kerül.
Ez azt jelenti, hogy 64 Ft borravaló nagyjából ugyanannyit ér a dolgozóknak, mint 100 Ft felszolgálási díj.
Egy pillantás alatt látható különbség
Ha a vendég 100 Ft értékű jövedelmet szeretne adni a felszolgálónak, akkor a három rendszer egészen eltérő eredményt ad:
|
Kifizetés módja |
A dolgozóhoz jutó nettó |
|
Borravaló |
100 Ft |
| Felszolgálási díj |
64 Ft |
| Bérjövedelem |
46 Ft |
Másképpen fogalmazva:
- 64 Ft borravaló ≈ 100 Ft felszolgálási díj
- 156 Ft felszolgálási díj ≈ 100 Ft nettó bér
Ez az oka annak, hogy a vendéglátásban a borravaló még mindig rendkívül jelentős jövedelemkiegészítő.
Mit jelent ez az üzemeltető számára?
Ez a különbség egy érdekes üzleti gondolatot vet fel.
Egy vendéglátóhely dönthet úgy is, hogy
- nem alkalmaz felszolgálási díjat,
- az árakba azonban beépíti annak gazdasági hatását (erről bővebben itt olvashat),
- és a vendégeket inkább borravaló adására ösztönzi.
Ez marketing szempontból sem elhanyagolható megoldás.
Sok vendég ugyanis kifejezetten érzékeny a kötelező szervízdíjra, és az étlapon szereplő árakat „tisztábbnak” érzi, ha azok nem növekednek automatikusan 10–15 százalékkal.
Ha pedig a kiszolgálás színvonala megfelelő, a vendégek többsége ad borravalót.
Ebben az esetben pedig könnyen előállhat az a helyzet, hogy
- a vendég nem fizet kötelező szervízdíjat, ugyanakkor az árakba ez már beépítésre került,
- mégis borravalót ad,
- amely a dolgozók számára lényegesen kedvezőbb jövedelem.
A borravaló nem teljesen „szabad pénz”
A közvélekedéssel ellentétben a borravaló kezelése sem teljesen szabályozatlan.
A Munka törvénykönyve kimondja, hogy a munkavállaló a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személytől díjazást csak a munkáltató előzetes hozzájárulásával fogadhat el.
Ez azt jelenti, hogy a borravaló kezeléséről a munkáltatónak és a munkavállalóknak előzetesen meg kell állapodniuk.
A gyakorlatban ez többféle rendszert jelenthet:
- mindenki megtartja a saját borravalóját
- közös „tip pool”* rendszer működik
- a borravalót arányosan osztják szét
A lényeg azonban az, hogy ennek szabályait írásban kell rögzíteni.
* Ilyenkor a borravalók nem az egyes felszolgálóknál maradnak, hanem egy közös gyűjtőbe kerülnek, és a műszak vagy időszak végén előre rögzített arányok szerint kerülnek felosztásra a kiszolgálásban részt vevő dolgozók között (például felszolgálók, pultosok, hostessek).
Nyilvántartási kötelezettség
Ha a borravaló nem közvetlenül a felszolgálóhoz kerül – például bankkártyás fizetés során –, akkor az üzemeltetőnek nyilvántartást kell vezetnie róla.
A szabályok szerint
- a borravalóról napi nyilvántartást kell vezetni
- a munkavállalók részére legalább havonta ki kell fizetni
- a kifizetést dokumentálni kell
A felosztás módjáról az üzemeltetőnek írásban kell megállapodnia
- a munkavállalói érdekképviselettel
- vagy annak hiányában a dolgozókkal.
A bankkártyás borravaló kérdése
A modern fizetési rendszerek miatt ma már a borravaló nem csak készpénzben jelenik meg.
Egyre több vendéglátóhelyen a vendégek bankkártyával vagy más elektronikus fizetési módon is tudnak borravalót adni. Ilyenkor az összeg rendszerint a vendéglátóhely számlájára érkezik, amelyet az üzemeltető nyilvántart, majd a belső szabályzatnak megfelelően oszt szét a munkavállalók között.
Fontos hangsúlyozni, hogy a bankkártyás borravaló technikai kezelése nem egységes: a különböző pénzforgalmi szolgáltatók és terminálrendszerek eltérő megoldásokat alkalmaznak. A vendéglátóhelyek ezért általában saját belső szabályzatban rögzítik a kártyás borravalók nyilvántartásának és felosztásának rendjét.
A készpénzhasználat visszaszorulásával azonban várható, hogy a borravalók egyre nagyobb része elektronikus formában jelenik meg a vendéglátásban.
Egy apró, de fontos technikai részlet
A pénztárgépekkel kapcsolatban is született egy speciális szabály.
A pénztárgéphez tartozó pénzkészletnek normál esetben folyamatosan egyeznie kell a nyilvántartott forgalommal. A borravaló azonban ettől eltérést okozhat.
Ezért a jogszabály lehetővé teszi, hogy borravaló esetén az eltérés csak a napi pénztárzáráskor kerüljön rendezésre.
Ez egy apró, de a gyakorlatban nagyon hasznos könnyítés.
Egy üzleti tanulság
A szabályozás ma három eltérő logikájú jövedelemrendszert enged meg a vendéglátásban:
- munkabér
- felszolgálási díj
- borravaló
A felszolgálási díj kiszámíthatóbb, ezért sok vállalkozás választja.
A borravaló viszont egy különleges jelenség: nem kötelező, mégis sokszor hatékonyabb jövedelemforrás.
A számok alapján ugyanis megállapítható, hogy 64 Ft borravaló ugyanannyit ér a dolgozónak, mint 100 Ft felszolgálási díj, miközben a vendég ezt sokszor szívesebben adja, mint egy kötelezően felszámított szervízdíjat.
A vendéglátás üzleti modellje ezért nem csak jogi vagy adózási kérdés, hanem pszichológia és vendégélmény is.
A sikeres vendéglátós pedig mindig pontosan tudja:
nemcsak az számít, mi kerül a számlára, hanem az is, hogyan érzi magát a vendég a fizetés pillanatában.
