A vendéglátásban alkalmazható 5%-os áfamérték első pillantásra egyszerű szabálynak tűnik: ha a vendég helyben fogyaszt, az étel és bizonyos italok kedvezményes áfával értékesíthetők. A gyakorlatban azonban ennél jóval összetettebb a kérdés.
Nem elegendő ugyanis azt eldönteni, hogy helyben fogyasztás vagy elvitel történt-e. Külön kell vizsgálni azt is, hogy az ügylet áfa szempontból szolgáltatásnak minősül-e, milyen vendéglátási tevékenység keretében történik az értékesítés, és ital esetében azt is, hogy az helyben készített, alkoholmentes italnak tekinthető-e.
A különbség pedig jelentős: ugyanazon vendéglátóhely ugyanazon vendégének, ugyanazon asztalnál felszolgált ebédje 5%-os áfával, míg az ahhoz felszolgált palackos üdítő 27%-os áfával adózhat.
Éppen ezért az 5%-os áfa alkalmazásának feltételeit nem egyetlen kérdés alapján, hanem egymásra épülő vizsgálattal érdemes eldönteni.
Az 5%-os áfa három feltétele
Az Áfa tv. 82. § (2) bekezdése és 3. számú melléklet II. részének 3. pontja alapján 5%-os adómérték alkalmazható az étkezőhelyi vendéglátásban az étel- és a helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalomra, amennyiben a szolgáltatás a TESZOR’15 56.10 alá tartozik.
A NAV részletes szakmai álláspontja szerint ehhez három feltételnek együttesen kell teljesülnie:
- az ügyletnek az Áfa tv. szerint szolgáltatásnyújtásnak kell minősülnie;
- a szolgáltatásnak a TESZOR’15 56.10 Éttermi és mozgó vendéglátás körébe kell tartoznia;
- a szolgáltatásnak ételre vagy helyben készített, nem alkoholtartalmú italra kell vonatkoznia.
Ezek konjunktív feltételek: ha közülük akár egyetlen feltétel hiányzik, az 5%-os adómérték nem alkalmazható.
Ez azért különösen fontos, mert a három feltételt a gyakorlatban könnyű összekeverni. A helyben fogyasztás és a helyben készítés ugyanis két teljesen különböző fogalom.
Mikor beszélünk vendéglátási szolgáltatásról?
A kérdés megválaszolásánál nem kizárólag a magyar Áfa törvényből kell kiindulnunk. Az uniós hozzáadottértékadó-rendszer egységes alkalmazását biztosító 282/2011/EU végrehajtási rendelet – részben az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára építve – meghatározza az éttermi és vendéglátó-ipari szolgáltatások lényegét.
Az Áfa vhr. 6. cikke szerint:
„(1) Az éttermi és vendéglátó-ipari szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyek kész- vagy félkész ételek és/vagy italok emberi fogyasztásra szánt értékesítéséből állnak, és amelyeket az azonnali fogyasztást lehetővé tevő megfelelő kiegészítő szolgáltatások kísérnek. Az ételek és/vagy italok értékesítése csak az egyik összetevője a teljesítésnek, amelyben a szolgáltatások vannak túlsúlyban. Az éttermi szolgáltatás az említett szolgáltatásoknak a szolgáltatásnyújtó létesítményeiben történő nyújtása, a vendéglátó-ipari szolgáltatás pedig az említett szolgáltatásoknak a szolgáltatásnyújtó létesítményein kívül történő nyújtása.
(2) Nem tekintendő az (1) bekezdés szerinti éttermi vagy vendéglátó-ipari szolgáltatásnak a kész- vagy félkész ételek és/vagy italok, olyan értékesítése – függetlenül attól, hogy az magában foglalja-e a fuvarozást vagy sem – amelyet nem kísér semmilyen más kiegészítő szolgáltatás.”
A szabályozás lényege tehát nem egyszerűen az, hogy mit adnak el, hanem az is, hogy hogyan adják el.
Egy elkészített étel átadása önmagában még nem feltétlenül vendéglátási szolgáltatás. Ahhoz olyan szolgáltatási környezetnek kell társulnia, amely lehetővé teszi annak azonnali elfogyasztását. Ilyen körülmény lehet például az asztal és ülőhely biztosítása, az evőeszköz, pohár, szalvéta rendelkezésre bocsátása, a fogyasztótér fenntartása és takarítása, az asztalok leszedése vagy – bár nem szükséges feltételként – a pincéri kiszolgálás.
A döntő kérdés az, hogy az ügylet egészét vizsgálva a termék egyszerű átadása vagy a szolgáltatási elemek dominálnak-e.
Nem kell feltétlenül pincér és fehér abrosz
Ezen a ponton különösen jelentős a Kúria Kfv.I.35.181/2022/8. számú ítélete. A Kúria álláspontja szerint a szolgáltatásnyújtás dominanciája nem kizárólag a hagyományos éttermi vendéglátásra jellemző körülmények között állapítható meg. A NAV a saját tájékoztatójában is kifejezetten erre a kúriai döntésre hivatkozik.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az 5%-os áfa lehetősége nem csak a pincérrel, porcelántányérral és teljes körű asztali kiszolgálással működő éttermeket illeti meg.
Önkiszolgáló étteremben, gyorsétteremben, sőt akár egy bevásárlóközpont „food court” részén is megvalósulhat szolgáltatásnyújtás, ha a fogyasztó rendelkezésére áll az azonnali helyben fogyasztáshoz szükséges megfelelő környezet. A NAV maga is hangsúlyozza, hogy nem a szolgáltatás színvonala a meghatározó, hanem a szolgáltatási elemek megléte és az ügylet egészének jellege.
A Kúria döntésének további fontos megállapítása, hogy a konkrét tevékenységet az összes körülmény figyelembevételével, az átlagos fogyasztó szempontjából kell megítélni. Ez lényegesen árnyaltabb megközelítés annál, mint hogy van-e pincér, kaptunk-e poharat, vagy ki viszi vissza a tálcát.
Kapcsolódó cikkünk: Reprezentáció – 2026 februárjától újra (részben) adómentessé vált
A helyben fogyasztás azonban még nem jelent automatikusan 5%-os áfát
Ez az egyik legfontosabb gyakorlati szabály.
Ha az ételt a vendég elvitelre kéri, vagy házhoz szállítják, főszabály szerint termékértékesítés történik, ezért az étkezőhelyi vendéglátási szolgáltatásra vonatkozó 5%-os kulcs nem alkalmazható.
Ennek azonban a fordítottja már nem igaz. Attól, hogy valamit helyben fogyasztanak el, még nem lesz automatikusan 5%-os.
Különösen az italoknál okoz ez félreértést.
Az Áfa tv. ugyanis nem általában az étkezőhelyi vendéglátás keretében értékesített alkoholmentes italokra engedi meg az 5%-os kulcsot, hanem kizárólag a „helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalomra”. A „helyben készített” tehát önálló feltétel.
Mit jelent az, hogy helyben készített ital?
A NAV 2023/7. számú adózási kérdése erre már kifejezetten gyakorlati példákat is ad.
Helyben készített alkoholmentes ital lehet például:
- a helyben facsart vagy préselt gyümölcs- és zöldséglé;
- az alkoholmentes koktél;
- a turmix;
- a tea;
- a limonádé;
- a kávé;
- valamint a gyorséttermekben gyakori, italkészítő automatából sűrítmény és szódavíz helyszíni elegyítésével készített szénsavas üdítőital.
Ez utóbbi különösen érdekes adótervezési szempontból.
Ugyanaz az üdítőital-jellegű fogyasztás eltérő áfamegítélés alá kerülhet attól függően, hogy a vendéglátóhely kész palackos terméket szolgál fel, vagy az italt a helyszínen, például szirupból és szódavízből működő post-mix rendszerrel állítja elő.
A jogszabály adta lehetőségek kihasználása ugyanis nem adóelkerülés. Ha egy vendéglátóhely üzleti és technológiai működését úgy alakítja ki, hogy az megfeleljen a kedvezményes adómérték törvényi feltételeinek, jogosult az alacsonyabb adómérték alkalmazására.
Mitől nem válik egy ital helyben készítetté?
Itt húzza meg a NAV meglehetősen egyértelműen a határt.
A palackozott vagy dobozos késztermék attól még nem lesz helyben készített ital, hogy azt a vendéglátóhelyen felbontják, pohárba töltik, jéggel szolgálják fel, citromkarikát tesznek bele vagy más módon dekorálják.
A NAV ezt kifejezetten is rögzíti: „A palackos üdítő ugyanakkor nem válik helyben készített itallá pusztán azáltal, hogy az adózó azt kitölti és a kitöltött üdítőt például citromkarikával ízesíti, díszíti.” Ez alapján például egy palackos Coca-Cola 27%-os marad akkor is, ha a pincér felbontja, pohárba tölti, jeget és citromot tesz bele, majd az étellel együtt az asztalhoz viszi.
A fogyasztás körülményei alapján az egész ügylet vendéglátási szolgáltatásnak minősülhet, de ettől maga az ital nem válik helyben készített itallá.
Ez elsőre ellentmondásosnak tűnhet, pedig valójában két külön vizsgálatról van szó:
- A helyben fogyasztás azt segít eldönteni, hogy szolgáltatás történik-e.
- A helyben készítés pedig azt, hogy az adott italra alkalmazható-e az 5%-os áfa.
Mi történik, ha az 5%-os étel mellé 27%-os ital kerül?
Semmi akadálya annak, hogy ugyanazon vendéglátási szolgáltatáson – sőt ugyanazon nyugtán vagy számlán – belül eltérő áfamértékű tételek szerepeljenek.
Ha a vendég rendel például:
- egy hamburgert,
- egy helyben készített limonádét,
- és egy palack ásványvizet,
akkor megfelelő étkezőhelyi vendéglátási szolgáltatás esetén a hamburger és a limonádé 5%-os, míg a palackos ásványvíz 27%-os.
Éppen ezért alapvető követelmény, hogy a pénztárgép vagy számlázóprogram megfelelően külön tudja kezelni az eltérő adómértékű tételeket. A problémát nem lehet azzal megoldani, hogy „ez egy éttermi fogyasztás, ezért minden 5%-os”.
A menüknél különösen könnyű hibázni
Még nagyobb figyelmet igényelnek azok a konstrukciók, amelyekben egyetlen ár ellenében többféle terméket kap a vendég.
Tipikus példa: hamburger + sült burgonya + palackos üdítő = 3 500 Ft.
Ha a szolgáltató nem különíti el az 5%-os ételforgalom és a 27%-os palackos ital adóalapját, akkor komoly áfakockázatot vállal.
A NAV álláspontja kifejezetten az, hogy ha például fix áras menü palackozott üdítőitalt is tartalmaz, és az eltérő adómértékű részek adóalapját nem határozzák meg külön, illetve ezt a bizonylaton sem jelenítik meg, az egész szolgáltatásra 27%-os adómérték alkalmazandó. Ha viszont a megfelelő megosztás megtörténik, az 5%-os rész megtarthatja a kedvezményes adómértéket.
Ez már nem pusztán jogértelmezési kérdés, hanem árképzési, pénztárgép-beállítási és adótervezési feladat is.
És mi történik az étellel, ha nem helyben készül?
Itt egy másik gyakori tévedést is érdemes tisztázni: az ételnek nem kell helyben készülnie.
A törvény szövegében a „helyben készített” követelmény az alkoholmentes italra vonatkozik.
A NAV is kifejezetten rögzíti, hogy a TESZOR’15 56.10 megfelelő kategóriáiba sorolásnak nem feltétele a melegkonyha, és a kedvezményes adómérték alkalmazásának önmagában nem akadálya, ha az étel nem helyben készült.
Ez jelentős gyakorlati lehetőség. Egy megfelelő vendéglátási környezetben felszolgált, más helyen elkészített étel is tartozhat az 5%-os kulcs alá, ha az ügylet valamennyi további feltétele teljesül.
A „helyben készítés” követelményét tehát nem szabad automatikusan az ételre is kiterjeszteni.
Kávézóban csak egy kávé – 5% vagy 27%?
Erre sem lehet kizárólag a megrendelt termék alapján válaszolni.
A kizárólag italszolgáltatást végző bár, söröző, éjszakai klub vagy más, TESZOR 56.30 alá tartozó egység szolgáltatására nem alkalmazható automatikusan az étkezőhelyi vendéglátás 5%-os kulcsa.
Más azonban a helyzet például egy olyan étteremben vagy kávéházban, amely ételfogyasztást is biztosító, TESZOR 56.10 alá tartozó vendéglátóhely, de a konkrét vendég történetesen csak egy kávét rendel.
A NAV álláspontja szerint ilyen esetben a helyben fogyasztott, helyben készített alkoholmentes ital – például kávé vagy frissen facsart narancslé – önmagában is adózhat 5%-kal. Nem szükséges tehát minden egyes vendégnek ételt is rendelnie ahhoz, hogy a helyben készített alkoholmentes ital kedvezményes adómérték alá kerülhessen.
Egy pohár nem változtatja meg az áfakulcsot
A vendéglátás áfaszabályainak egyik tanulsága éppen az, hogy nem egyetlen mozzanat alapján kell minősíteni az ügyletet.
- Nem azért lesz 5%-os egy ügylet, mert adtak hozzá poharat.
- Nem azért lesz 27%-os, mert önkiszolgáló rendszerben működik az étterem.
- Nem azért lesz 5%-os egy ital, mert a pultos kitöltötte.
- És nem feltétlenül azért lesz 5%-os egy étel, mert nem a vendéglátóhely saját konyhájában készült.
A megfelelő áfakulcs meghatározásakor sorrendben azt kell megvizsgálni:
szolgáltatásnyújtás történik-e → TESZOR’15 56.10 alá tartozik-e → ételről vagy helyben készített alkoholmentes italról van-e szó → az eltérő áfájú tételek megfelelően elkülönülnek-e.
Ha ez a gondolkodási sorrend bekerül a vendéglátóhely működésébe és a pénztárgép beállításaiba, a legtöbb téves áfakezelés eleve megelőzhető.
Nem az a cél, hogy mindenre 27%-ot számítsunk
Adókockázatra természetesen lehet úgy is reagálni, hogy bizonytalan helyzetben mindenre a magasabb adómértéket alkalmazzuk. Ez kényelmes – de nem feltétlenül jó megoldás.
A vállalkozásnak ugyanis nemcsak az a feladata, hogy ne fizessen kevesebb adót a jogszabályban előírtnál, hanem gazdasági érdeke az is, hogy ne fizessen szükségtelenül többet annál.
Egy vendéglátóhely számára ezért érdemes termékenként és értékesítési módonként átvizsgálni: mit értékesít, hogyan készíti el, milyen környezetben szolgálja fel, hogyan fogyasztja el a vendég, milyen TESZOR-besorolás alá tartozik a szolgáltatás, és mindezt hogyan kezeli a pénztárgép.
Egy palackos üdítő helyett alkalmazott post-mix rendszer, a valóban helyben készített limonádé, a megfelelően elkülönített menüár vagy a pénztárgép helyes paraméterezése nem „áfatrükk”. Ezek a jogszabály által biztosított lehetőségek megfelelő alkalmazását jelentik.
A jó adótervezés ugyanis nem akkor kezdődik, amikor megérkezik a NAV ellenőre. A jó adótervezés célja éppen az, hogy amikor megérkezik, már ne kelljen semmit megmagyarázni.
Egy gondolat a jogalkotóknak: biztosan szükség van erre a bonyolultságra?
A vendéglátás kedvezményes áfaszabályainak vizsgálata végül egy olyan kérdéshez vezet, amely már nem az adózóhoz, hanem a jogalkotóhoz szól: biztosan érdemes fenntartani egy ennyire összetett rendszert?
A jelenlegi szabályozás alapján ugyanazon vendéglátóhelyen, ugyanannál az asztalnál, ugyanazon fogyasztás keretében az étel lehet 5%-os, a helyben készített limonádé szintén 5%-os, miközben a palackból pohárba töltött üdítő 27%-os.
Egy helyben összeállított ital kedvezményes adómérték alá kerülhet, miközben egy azonos vagy nagyon hasonló termék azért adózik lényegesen magasabb kulccsal, mert azt a vállalkozás gazdasági, technológiai vagy élelmiszer-biztonsági megfontolásokból nem az értékesítés helyén, hanem például egy központi üzemben készíti el.
Ennek a megkülönböztetésnek lehet adójogi előzménye és magyarázata, gazdasági racionalitása azonban már jóval nehezebben igazolható.
Vegyünk egy egyszerű példát. Egy több üzletből álló bubble tea hálózat dönthet úgy, hogy az egyes üzletekben készíti el az ital valamennyi összetevőjét. Dönthet azonban úgy is, hogy bizonyos munkafolyamatokat központosít, mert így kevesebb speciális munkaerőre van szüksége, egységesebb minőséget tud biztosítani, egyszerűbb a higiéniai kontroll, gazdaságosabb a beszerzés és kisebb lehet a selejt. Adózási szempontból azonban a két üzleti modell között akár 22 százalékpontos áfakülönbség is kialakul pusztán az előállítás helye miatt.
Az adórendszernek lehetőleg nem azt kellene eldöntenie egy vállalkozás helyett, hogy hol érdemes előállítani a terméket.
A jelenlegi rendszer ráadásul nemcsak gazdasági döntéseket torzíthat, hanem jelentős adminisztrációt is okoz. A vendéglátónak termékenként, értékesítési módonként és bizonyos esetekben akár az elkészítés körülményei szerint kell meghatároznia a megfelelő adómértéket, ennek megfelelően kell paramétereznie pénztárgépét és belső folyamatait, majd ugyanezt a szabályrendszert meg kell tanítania a munkavállalóinak is.
A másik oldalon pedig ott áll a NAV, amelynek ellenőrzési kapacitást kell fordítania annak megállapítására, hogy egy üdítőt hol készítettek, miből állítottak elő, pohárba töltöttek-e, illetve az értékesítéshez milyen szolgáltatási elemek kapcsolódtak.
Mindez pénzbe kerül. A vállalkozásnak és az államnak egyaránt.
Van azonban egy ennél kevésbé látványos következmény is: a túlságosan összetett szabályozás könnyen versenyhátrányba hozza éppen azt a vállalkozást, amelyik maradéktalanul be akarja tartani a szabályokat.
Ha egy piacon az egyik szereplő minden kétes esetben lelkiismeretesen 27%-os áfát számít fel, miközben versenytársa ugyanazt vagy hasonló terméket – helyesen vagy helytelenül – 5%-kal értékesíti, közöttük jelentős ár- vagy árréskülönbség keletkezhet. Minél nagyobb az adókulcsok közötti különbség és minél nehezebben ellenőrizhető a minősítés, annál nagyobb a gazdasági ösztönző a szabályok „rugalmas” értelmezésére.
Egy jó adórendszernek nem szabad versenyelőnnyé változtatnia a nagyobb adókockázat vállalását.
Lehetne egyszerűbben
Éppen ezért megfontolásra érdemesnek tartanánk egy lényegesen egyszerűbb szabályozási modellt: a vendéglátás megfelelően meghatározott körére egységes áfakulcsot, amely magasabb lehet a jelenlegi 5%-nál, ugyanakkor érdemben alacsonyabb a 27%-os általános adómértéknél.
Ennek pontos mértéke természetesen már költségvetési és adópolitikai számítás kérdése. A lényeg nem az, hogy az 5%-os kulcs helyett előzetes számítás nélkül kijelöljünk egy új százalékot, hanem az, hogy megszüntessük azokat a mesterséges határvonalakat, amelyek jelentős adminisztrációt és jogbizonytalanságot teremtenek, miközben gazdaságpolitikai hasznuk kétséges.
Egy megfelelően kialakított egységes köztes adómérték egyszerre eredményezhetne kevesebb adminisztrációt, nagyobb működési jogbiztonságot és hatékonyabb üzletszervezést. Csökkentené a hibázás és a tudatos visszaélés lehetőségét, ezáltal mérsékelhetné a jogkövető és a nagyobb kockázatot vállaló vendéglátók közötti versenytorzulást is. Egyszerűbbé válna az ellenőrzés, így kevesebb NAV-kapacitást kötne le egy olyan kérdés vizsgálata, amely önmagában nem teremt gazdasági értéket.
Az állam szempontjából sem jelentene bevételkiesést. Egy, a jelenlegi kedvezményes kulcsnál magasabb, de szélesebb körben és lényegesen egyszerűbben alkalmazható adómérték stabilabb és kiszámíthatóbb adóalapot teremthetne. Hogy ennek költségvetési egyenlege pontosan milyen lenne, azt természetesen modellezni kellene – de éppen ez lenne a tudatos adópolitika feladata.
Az adórendszer egyszerűsítése ugyanis nem azt jelenti, hogy minden adót csökkenteni kell. Azt jelenti, hogy ugyanazt a költségvetési célt lehetőség szerint kevesebb adminisztrációval, kisebb jogbizonytalansággal, alacsonyabb ellenőrzési költséggel és kevesebb gazdasági torzítással érjük el.
A vendéglátás áfaszabályozása erre kiváló terep lehetne.
A jogalkotónak ezért azt javasoljuk: ne azt próbálja egyre pontosabban szabályozni és ellenőrizni, hogy a citromkarika került-e pohárba az ásványvízhez, netán citromlé, aminek a neve így limonádé, vagy, hogy az ital melyik épületben készült. Inkább alakítson ki olyan adórendszert, amelyben ennek nincs szükségtelenül ekkora jelentősége.
Ez egyszerűbb lenne a vendéglátónak, olcsóbb az adóhatóságnak, kiszámíthatóbb az államnak – és mindenekelőtt igazságosabb azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek nem ügyeskedni, hanem jogszerűen és hatékonyan működni szeretnének.
Az Írisz Office több évtizedes szakmai tapasztalatával és adótervezői múltjával ingyen és bérmentve áll a jogalkotók rendelkezésére: szívesen segítünk egy tudatosabb és kiszámíthatóbb költségvetési politika kialakításában, a közteherviselés erősítésében, az adminisztráció csökkentésében és a visszaélések lehetőségének visszaszorításában – mert közös érdekünk egy versenyképesebb, dinamikusan fejlődő Magyarország.
