Utazásszervezési áfa: nem a szolgáltatások száma, hanem az ügylet tartalma dönt
Ha utazásszervezésre gondolunk, rendszerint egy komplett utazási csomag jut eszünkbe: szállás, repülőjegy, transzfer, esetleg idegenvezetés. De vajon utazásszervezésnek minősülhet-e az is, ha egy vállalkozás kizárólag szálláshelyet vásárol, majd azt továbbértékesíti?
A válasz igen. Legalábbis az általános forgalmi adó szempontjából.
Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján ugyanis egyetlen turisztikai szolgáltatás továbbértékesítése is az utazásszervezésre vonatkozó különös áfaszabályozás hatálya alá tartozhat. Sőt, ha a törvényi feltételek fennállnak, az árrésadózás alkalmazása nem választási lehetőség, hanem kötelezettség.
Ez a megállapítás különösen azoknak a vállalkozásoknak fontos, amelyek szálláshely-kapacitásokat vásárolnak, azokat külföldi vagy belföldi partnereknek értékesítik tovább, miközben nem tekintik magukat hagyományos utazásszervezőnek.
Miért nem mindegy, hogy utazásszervezésnek minősül-e a tevékenység?
Az általános áfaszabályok szerint az adóztatás alapja rendszerint az értékesített szolgáltatás ellenértéke. Az utazásszervezési szolgáltatásokra azonban különös szabályozás vonatkozik, amelyet az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) XV. fejezete tartalmaz.
Ennek lényege, hogy az utazásszervező az áfát nem a teljes értékesítési ár, hanem a jogszabály szerint meghatározott árrés alapján számítja fel.
Nézzünk egy egyszerű, szemléltető példát!
Egy magyar vállalkozás egy külföldi szállodától 80 000 forintért vásárol szálláshely-szolgáltatást, amelyet 100 000 forintért értékesít tovább. A két összeg különbsége 20 000 forint.
Ha az ügylet az utazásszervezési különös szabályozás hatálya alá tartozik, akkor – a példa egyszerűsített feltételei mellett – ez a 20 000 forintos különbözet tartalmazza a fizetendő áfát. A 27%-os adómérték mellett ebből a fizetendő adó körülbelül 4 252 forint.
A példa azt feltételezi, hogy a szolgáltatás belföldön adóköteles. Ha az utazásszervező által igénybe vett szolgáltatás teljesítési helye a Közösségen kívül van, a különös szabályok szerinti ügylet adómentes lehet (Héa-irányelv 309. cikk). Ezért a szálloda országa is befolyásolja a végeredményt.
Az árrésadózás azonban nem feltétlenül jelent kedvezőbb adóterhelést. A különös szabályozás egyik fontos sajátossága, hogy az utas javára közvetlenül igénybe vett szolgáltatások beszerzéséhez kapcsolódó áfa főszabály szerint nem vonható le.
Éppen ezért az adózási mód meghatározása nem csupán számlázástechnikai kérdés: közvetlenül befolyásolhatja a vállalkozás árazását, eredményességét és nemzetközi adókötelezettségeit.
Jogszabályi háttér: Áfa tv. 206–212. §; 2006/112/EK irányelv 306–310. cikk.
Egy szolgáltatás nem utazási csomag. De lehet utazásszervezési szolgáltatás?
A két fogalmat fontos megkülönböztetni.
A hétköznapi szóhasználatban az utazásszervezéshez többféle szolgáltatás összekapcsolását társítjuk. Az áfatörvény azonban nem kizárólag a hagyományos utazási csomagokat kezeli utazásszervezési szolgáltatásként.
Az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés a) pontja szerint utazásszervezési szolgáltatásnak az minősül, amely jellegadó tartalma alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás, az adóalany saját nevében nyújtja, és a teljesítéséhez – saját nevében, de az utas javára megrendelten – más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás vagy termékértékesítés (így különösen személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, ellátás, idegenvezetés) szükséges.
Egy szálloda, amely saját maga biztosítja a szállást, ebből a szempontból más helyzetben van, mint az a vállalkozás, amely egy másik szállodától vásárolja meg a szálláshely-szolgáltatást, majd saját nevében értékesíti tovább. Utóbbi esetben már felmerülhet az utazásszervezési különös áfaszabályok alkalmazása.
A kérdés tehát nem egyszerűen az, hogy hány szolgáltatást tartalmaz az értékesítés, hanem az, hogy ki, kinek a nevében, kitől beszerzett szolgáltatást és milyen szerződéses konstrukcióban értékesít.
Az Európai Unió Bírósága egyértelmű iránymutatást adott
A kérdésben különösen jelentős az Európai Unió Bíróságának 2023. június 29-én hozott C-108/22. számú ítélete.
Az ügyben egy vállalkozás szálláshely-szolgáltatásokat vásárolt más adóalanyoktól, majd azokat saját nevében továbbértékesítette más gazdasági szereplők részére. A vállalkozás jellemzően nem nyújtott további turisztikai szolgáltatásokat. Tevékenysége alapvetően szálláshelyek beszerzéséből és továbbértékesítéséből állt.
A jogvita lényege éppen az volt, hogy alkalmazható-e az utazási irodákra vonatkozó különös áfaszabályozás akkor, ha az értékesítés egyetlen komponensből áll.
A Bíróság ítéletének rendelkező része szerint az olyan szolgáltatás, amely más adóalanyoktól megvásárolt szálláshely-szolgáltatások más gazdasági szereplők részére történő továbbértékesítéséből áll, az utazási irodák különös héaszabályozása alá tartozik akkor is, ha nem kapcsolódnak hozzá kiegészítő szolgáltatások.
Ez a döntés alapvetően megváltoztatja azt a leegyszerűsítő megközelítést, amely szerint utazásszervezés csak több szolgáltatás együttes értékesítése lehet.
A döntés nem előzmény nélküli.
A C-552/17. számú Alpenchalets Resorts ügyben, 2018. december 19-én hozott ítéletében a Bíróság már kimondta, hogy a más adóalanyoktól bérelt üdülési szálláshelyek továbbértékesítése önmagában is a különös szabályozás hatálya alá tartozhat.
A C-108/22. ítélet ezt az értelmezést a szállodai és hasonló szálláshely-szolgáltatások továbbértékesítésére is megerősítette.
Hivatkozások: EUB C-108/22., különösen a 26–30. pont és a rendelkező rész; EUB C-552/17., különösen a 29., 33. és 35. pont.
Mi történik, ha nem magánszemélynek, hanem másik utazási irodának értékesítünk?
Sok vállalkozás abból indul ki, hogy az utazásszervezési árrésadózás kizárólag a magánszemélyek illetve utasok részére történő értékesítésre vonatkozik. Ez az értelmezés ma már nem helytálló.
Az Európai Unió Bírósága a C-380/16. számú Bizottság kontra Németország ügyben 2018. február 8-án hozott ítéletében kifogásolta, hogy Németország kizárta a különös szabályozásból a vállalkozások részére nyújtott egyes utazási szolgáltatásokat.
A magyar szabályozás is változott: 2021. január 1-jétől megszűnt az Áfa tv. korábbi, szűkítő „utas” fogalma, így a különös szabályozás alkalmazását önmagában nem zárja ki, ha a szolgáltatást másik vállalkozás veszi igénybe, akár továbbértékesítési céllal.
Ez a nemzetközi szálláshely-értékesítésben különösen fontos.
Egy magyar vállalkozás például vásárolhat osztrák szálláshely-kontingenst, amelyet dán vagy brit utazási irodáknak értékesít tovább. Az árrésadózás alkalmazását sem az egykomponensű jelleg, sem a külföldi üzleti vevő személye nem zárja ki önmagában.
Hivatkozások: EUB C-380/16., Bizottság kontra Németország, 2018. február 8. (EU:C:2018:76); Áfa tv. XV. fejezet; NAV: „Változások az utazásszervezési szolgáltatásokra vonatkozó áfa-szabályokban 2020. január 1-jétől” (2019. március 13., PM/6892-1/2019), az utas fogalom megszűnésének 2021. január 1-jére halasztását rögzítő 2019. novemberi kiegészítéssel.
Mit mond erről a NAV?
A kérdés gyakorlati jelentőségére tekintettel adótervezési tevékenységünk során a NAV-tól is tájékoztatást kértünk egy olyan konstrukció kapcsán, amelyben egy magyar társaság külföldi szállodától vásárol szálláshely-kontingenst, majd azt saját nevében és gazdasági kockázatára külföldi utazási irodáknak értékesíti tovább.
A társaság emellett partnereket kutat fel, szerződéseket és árakat tárgyal újra, elosztja a szobakapacitásokat, kezeli a kontingensen felüli igényeket, valamint új értékesítési konstrukciókat dolgoz ki.
A NAV 2026 októberében érkezett válaszában megerősítette az alábbi két alapvető jogértelmezési tételt:
- Önmagában az, hogy az utazásszervező kizárólag szálláshely-szolgáltatást értékesít tovább saját nevében, nem zárja ki az árrésadózást.
- A megrendelő lehet olyan adóalany is, aki a szolgáltatást más javára nyújtja vagy továbbértékesíti.
A NAV azt is hangsúlyozta, hogy amennyiben az ügylet az Áfa tv. szerinti utazásszervezési szolgáltatásnak minősül, a különös adózási mód alkalmazása kötelező.
Ugyanakkor a hatóság nem minősítette egyedileg a bemutatott konstrukciót, és válasza nem minősül kötelező jogi erejű állásfoglalásnak. A kapott tájékoztatás tehát a jogértelmezésünket erősíti meg, de nem helyettesíti az adott vállalkozás szerződéseinek és tényleges működésének vizsgálatát.
Nem minden szálláshely-értékesítés utazásszervezés
A Bíróság ítéleteiből és a NAV tájékoztatásából nem következik, hogy minden szálláshely-értékesítés automatikusan az árrésadózás hatálya alá tartozna. Más lehet az adózási megítélése annak, amikor egy szálloda saját szobáit értékesíti, amikor egy vállalkozás pusztán közvetítőként jár el, illetve amikor saját nevében, más adóalanytól megvásárolt szálláshely-szolgáltatást értékesít tovább. Az egyes konstrukciók eltérő áfakezelést eredményezhetnek.
A minősítéshez ezért különösen fontos tisztázni a beszerzési és értékesítési szerződések tartalmát, a vállalkozás saját nevében történő eljárását, a szolgáltatás tényleges nyújtóját és az ügylet gazdasági tartalmát.
Nemzetközi ügyleteknél emellett a teljesítési helyet, a külföldi szolgáltató számlázását és az esetleges külföldi áfakötelezettségeket is vizsgálni kell.
Az áfaszabályok és az utazásszervezői bejelentés nem ugyanazt a kérdést rendezik
Fontos különbséget tenni az utazásszervezési szolgáltatás áfatörvény szerinti minősítése és az utazásszervezői tevékenység hatósági bejelentési kötelezettsége között. Előbbit az Áfa tv. XV. fejezete és az uniós héaszabályok rendezik. Utóbbit többek között a kereskedelemről szóló törvény, a 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet és az utazási szolgáltatásokra vonatkozó további szakjogi rendelkezések szabályozzák.
A két rendszer eltérő fogalmakat és célokat követ. Ezért önmagában az árrésadózás alkalmazása nem dönti el, hogy egy vállalkozásnak utazásszervezőként bejelentést kell-e tennie, illetve vagyoni biztosítékkal kell-e rendelkeznie.
Ezeket a kérdéseket külön szükséges megvizsgálni.
Mit érdemes ebből a vállalkozásvezetőknek megjegyezni?
Az utazásszervezési áfa alkalmazhatóságát nem a szolgáltatások darabszáma dönti el.
Egyetlen szálláshely-szolgáltatás továbbértékesítése is utazásszervezési szolgáltatásnak minősülhet, még akkor is, ha a vevő nem magánszemély, hanem egy másik utazási iroda.
A jogi minősítésnek jelentős pénzügyi következményei lehetnek: befolyásolhatja az áfa alapját, a beszerzések áfájának kezelését, a számlázást és a nemzetközi ügyletek adóztatását.
Éppen ezért egy új értékesítési modell kialakításakor nem elegendő azt megvizsgálni, hogy milyen szolgáltatást értékesítünk. Legalább ilyen fontos annak tisztázása, hogy kitől, kinek a nevében, kinek a javára és milyen konstrukcióban történik a szolgáltatás beszerzése és továbbértékesítése.
Az adózási besorolás ugyanis nem a vállalkozás elnevezésétől vagy a számlára írt megnevezéstől, hanem az ügylet tényleges tartalmától függ.
Jogszabályi és bírósági hivatkozások
- 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról, XV. fejezet, különösen 206–212. § – az utazásszervezési szolgáltatások különös szabályai.
- 2006/112/EK tanácsi irányelv, 306–310. cikk – az utazási irodákra vonatkozó különös héaszabályozás.
- EUB C-108/22., Dyrektor Krajowej Informacji Skarbowej, 2023. június 29. – szálláshely-szolgáltatások önálló, B2B továbbértékesítése.
- EUB C-552/17., Alpenchalets Resorts, 2018. december 19. (EU:C:2018:1032) – üdülési szálláshely önálló továbbértékesítése.
- EUB C-380/16., Bizottság kontra Németország, 2018. február 8. (EU:C:2018:76) – a vállalkozások részére nyújtott utazási szolgáltatások különös áfakezelése.
- NAV-tájékoztatás, 2026. október 6., e-926359(75) – egykomponensű szálláshely-szolgáltatás és B2B értékesítés áfakezelése; nem kötelező erejű szakmai tájékoztatás.
- NAV: „Változások az utazásszervezési szolgáltatásokra vonatkozó áfa-szabályokban 2020. január 1-jétől”, 2019. március 13. (PM/6892-1/2019), a 2019. novemberi kiegészítéssel – az „utas” fogalom megszűnése és annak halasztása 2021. január 1-jére; nem kötelező erejű szakmai tájékoztatás.
- 2018. évi LXXXII. törvény, 65. § és 251. § (8) bekezdés – az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés c)–d) pontja (az „utas” és az önálló pozíciószám fogalma) hatályon kívül helyezésének eredeti jogalapja, amelynek hatálybalépését később 2021. január 1-jére halasztották.
- Áfa tv. 206. § (1) bekezdés a) pont – az utazásszervezési szolgáltatás fogalma (jellegadó tartalom szerint egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás, saját névben nyújtva, az utas javára más adóalanytól igénybe vett szolgáltatással).
- EUB C-189/11., Bizottság kontra Spanyolország, 2013. szeptember 26. (EU:C:2013:587) – a különös szabály nemcsak a végső fogyasztónak nyújtott, hanem a vállalkozásoknak nyújtott utazási szolgáltatásokra is irányadó (a C-380/16. ítélet ezt megerősítette).
- 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről – a tevékenység hatósági bejelentése, nyilvántartása és a vagyoni biztosíték (az áfaszabályoktól független kérdés).
- 472/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási csomagra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződésekről – az utazási szerződések szakjogi szabályai.
- 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről – a 213/1996. Korm. rendelet felhatalmazó törvénye.
