Számviteli alapelvek 1. rész – Miért fontosak egy cégvezető számára?

Miért lehet egy vállalkozás eredménye egészen más, mint amit a bankszámla egyenlege alapján gondolnánk? Miért kell egy várható veszteséget már akkor figyelembe venni, amikor az még be sem következett, miközben egy bizonytalan nyereséget még nem mutathatunk ki?

A válasz sok esetben ugyanott keresendő: a számviteli alapelveknél. Ezek azok az alapvető szabályok, amelyek meghatározzák, hogy egy vállalkozás gazdasági eseményei mikor, milyen értéken és milyen módon jelenjenek meg a könyvelésben, majd végül a beszámolóban.

Mit nevezünk számviteli alapelvnek?

A számviteli alapelveket a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 14–16. §-ai határozzák meg. A törvény előírja, hogy ezeket az alapelveket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során érvényesíteni kell, és tőlük csak a törvényben meghatározott módon lehet eltérni.

Az alapelvek tehát nem ajánlások és nem a könyvelő által szabadon megválasztható módszerek. Olyan kötelező keretrendszert alkotnak, amely meghatározza, hogyan kell a vállalkozás gazdasági folyamatait a számvitelben leképezni.

Ennek végső célja, hogy a beszámoló ne pusztán számok halmaza legyen, hanem a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megfelelő képet adjon azoknak, akik annak adatai alapján döntést hoznak.

Az alapelvekből lesz a vállalkozás saját számviteli gyakorlata

A törvény azonban nem tud – és nem is akar – minden vállalkozás minden gazdasági eseményére külön elszámolási utasítást adni. Egy kereskedelmi vállalkozás, egy ingatlanfejlesztő és egy tanácsadó cég működése jelentősen eltérhet egymástól.

Ezért kell elkészíteni a számviteli politikát.

Ebben a vállalkozás a számviteli törvény és az alapelvek keretei között saját működésére szabva rögzíti többek között, hogy mit tekint lényegesnek vagy jelentősnek, milyen, törvény által biztosított választási és minősítési lehetőségekkel él, illetve milyen esetben és milyen okból változtat a korábban alkalmazott gyakorlatán.

A számviteli politika keretében kell elkészíteni a szükséges belső szabályzatokat is, így különösen a leltárkészítési és leltározási, az értékelési, a pénzkezelési, valamint – ha annak feltételei fennállnak – az önköltségszámítási szabályzatot.

Ki felel mindezért?

Itt érdemes egy gyakori félreértést tisztázni.

A számviteli politika és a kapcsolódó szabályzatok elkészítésében természetesen meghatározó szerepe lehet a könyvelőnek vagy a számviteli szolgáltatónak. A törvény azonban a számviteli politika elkészítéséért és módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosult személyt teszi felelőssé.

Cégvezetőként ezért a számviteli politika nem tekinthető egyszerűen „a könyvelő egyik dokumentumának”. Annak a vállalkozás tényleges működéséhez kell igazodnia, és ezért a vezetésnek is ismernie kell azokat a lényeges döntéseket, amelyeket a dokumentum tartalmaz.

A jó számviteli politika ezért nem készülhet pusztán a könyvelő íróasztalán. A számviteli szakember feladata, hogy bemutassa a jogszabály által biztosított választási és minősítési lehetőségeket, azok számviteli következményeit, míg a cégvezetőnek kell meghatároznia, hogy ezek közül melyek illeszkednek leginkább a vállalkozás működéséhez és céljaihoz. A vállalkozást még nem kellően ismerő könyvelő önállóan is el tud készíteni egy szabályos számviteli politikát, az azonban megfelelő vezetői egyeztetés nélkül könnyen a vállalkozás működését korlátozó keretrendszerré válhat ahelyett, hogy azt támogatná. Éppen ezért valóban jó számviteli politika csak a döntéshozó és a számviteli szakember érdemi együttműködésével alakítható ki.

Mikorra kell elkészíteni, és mikor kell módosítani?

Újonnan alakuló gazdálkodónál a számviteli politikát és a szükséges szabályzatokat a megalakulástól számított 90 napon belül kell elkészíteni.

A feladat azonban ezzel nem ér véget. Törvénymódosítás esetén az abból következő változásokat a jogszabály hatálybalépésétől számított 90 napon belül át kell vezetni a számviteli politikán.

Emellett maga a vállalkozás működése is változhat úgy, hogy a korábban kialakított számviteli politika már nem tükrözi megfelelően annak adottságait, körülményeit vagy gazdasági folyamatait. Ilyen lehet például egy új üzletág vagy tevékenység bevezetése, a vállalkozás értékesítésre történő felkészítése, vagy akár annak felismerése, hogy az alkalmazott értékcsökkenési módszer és leírási kulcsok már nem követik megfelelően az eszközök várható használati idejét.

A számviteli politika tehát nem egyszer elkészítendő, majd a fiókban őrzendő kötelező dokumentum. A vállalkozással együtt kell változnia: mindenkor összhangban kell állnia a hatályos számviteli szabályokkal, a vállalkozás tényleges működésével és azokkal a számviteli döntésekkel, amelyeket a gazdálkodó a törvény biztosította keretek között meghozott.

És akkor mik azok a számviteli alapelvek?

A következő részekben egyenként, cégvezetői szemmel és gyakorlati példákon keresztül mutatjuk be őket.

A sorozat célja nem a számviteli törvény tankönyvszerű feldolgozása. Azt szeretnénk megmutatni, hogy ezek a sokszor elméletinek tűnő alapelvek hogyan jelennek meg a vállalkozások mindennapi működésében, és miként befolyásolják a cégvezetők által látott eredményt, vagyont és végső soron a beszámoló alapján meghozott üzleti döntéseket.