Tollunkból

Előfordul, hogy több egymást követő értékesítés után jut el a termék a végső felhasználóhoz. Például egy szlovák cég szeretne vásárolni egy terméket egy magyar cégtől, a magyar cég ezt a terméket Ausztriából szerzi be, az osztrák cégnél pedig szintén nincs készleten a keresett áru, így ő beszerzi azt Németországból. Amennyiben a terméket Németországból Ausztriába szállítják, Ausztriából Magyarországra, majd Magyarországról szállítják a végső vevőnek Szlovákiába, úgy adózási szempontból van három egymástól független termékértékesítés, aminek a kezelése nem okoz problémát. A példában feltételezzük, hogy mind a négy szereplő közösségi adószámmal rendelkező adóalany és a saját országán kívül máshol nem rendelkezik adószámmal.

Ebben az esetben a német cég kiállít egy számlát közösségi termékértékesítésről az osztrák cég felé, a számlán nem szerepel áfa, azt a fordított adózás szabályai szerint az osztrák cég vallja és fizeti be, illetve helyezi levonásba. Ugyanígy közösségi termékértékesítésről állít ki számlát az osztrák cég a magyar felé, a magyar pedig a szlovák cég felé. Látható, hogy ebben az esetben történik három közösségi termékértékesítés, aminek az adózási szempontból történő kezelése nem okozhat problémát.

Az ábrán a nyilak a számlázás és az áru útját mutatják.

Felmerülhet azonban a kérdés, hogy ha az osztrák és a magyar cég nem tesz hozzá semmit a termékhez, hanem azt változatlan formában értékesíti tovább, akkor miért van rá szükség, hogy a termékkel ők fizikailag is találkozzanak. Belátható, hogy időt és pénzt is spórolhatnak a felek, ha a termék Németországból közvetlenül Szlovákiába kerül elszállításra. Adózási szempontból viszont eltérően kell kezelni azt az esetet, ha az áru útja követi a számlázást, illetve azt, ha az áru és a számlázás útja eltér. Ez utóbbit nevezzük láncügyletnek. A láncügylet tehát olyan ügylet, ahol egymás után több termékértékesítés történik, de az árut az első értékesítőtől közvetlenül a végső vevőhöz szállítják. Ennek az ügyletnek az adózási szabályait fogjuk tárgyalni a továbbiakban. Felmerülhet a kérdés, hogy a szlovák cég miért nem közvetlenül a német vállalkozástól vásárol. Erre több magyarázat is lehetséges, például a magyar céggel már régen üzleti kapcsolatban áll, nem ismeri a német partnert stb.

A vizsgált ügyletben tehát a német fél számláz az osztráknak, az osztrák a magyarnak, a magyar pedig a szlovák végső vevőnek. Az árut Németországból közvetlenül Szlovákiába szállítják. Fentebb már kitértünk rá, hogy ha az áru útja követné a számlázást, akkor három adómentes közösségi értékesítés történne. Értékesítésből ebben az esetben is három fog történni, a hatályos jogszabályok alapján viszont ebből a három ügyletből csak egy lehet adómentes. Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, hogy melyik ügyletről milyen áfatartalmú számlát kell kiállítani, először azt kell megállapítani, hogy melyik a fuvarozással érintett ügylet. Ehhez meg kell állapítanunk, hogy melyik szereplő fuvaroztat. A fuvaroztató az lesz, aki a fuvarozóval fuvarszerződést köt, vagy saját járművével szállítja el az árut.

Ha meghatároztuk, hogy melyik szereplő lesz a fuvaroztató, akkor a következő feladat, hogy meghatározzuk, hogy ő vevőként vagy eladóként fuvaroztat. Ha az első szereplő (esetünkben német vállalkozás) fuvaroztat, akkor ő egyértelmű, hogy eladóként van jelen az ügyletben, a fuvarozással érintett ügylet az ő értékesítése lesz. Ha a fuvarozást az utolsó szereplő (jelen példában a szlovák cég) végzi, akkor egyértelmű, hogy ő vevőként végezte a fuvarozást, a fuvarozással érintett ügylet az ő beszerzése lesz.

Ha azonban a fuvarozást valamelyik közbenső szereplő (példánkban az osztrák vagy a magyar fél) végzi, akkor már nem annyira egyértelmű, hogy ő vevőként vagy eladóként rendelte meg a fuvarozást. Alapesetben a törvény úgy tekinti, hogy ha a közbenső szereplő fuvaroztat, akkor úgy kell tekinteni, hogy a fuvarozást vevőként végzi. Ezt a törvényi vélelmet azonban meg lehet dönteni azzal, ha a fuvaroztató közölte a részére terméket értékesítővel a számára az által a tagállam által megállapított adószámot, amelyből a terméket feladják vagy elfuvarozzák. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a közbenső szereplő értékesítőként végezte a fuvarozást. Azért fontos eldönteni, hogy a közbenső szereplő vevőként vagy eladóként fuvaroztat, mert ha eladóként végzi a fuvarozást, akkor a fuvarozással érintett ügylet az ő értékesítése lesz, viszont, ha vevőként végzi azt, akkor a fuvarozással érintett ügylet az ő beszerzése lesz.

Az adómentes értékesítés tehát minden esetben a fuvarozással érintett ügylet lesz. A fuvarozást megelőző ügylet(ek) az áru indulásának az országában adóköteles(ek), a fuvarozást követő ügylet(ek) pedig az áru érkezésének az országában adóköteles(ek).

Nézzük meg az imént ismertetett eseteket a konkrét példánk vonatkozásában. Emlékeztetőül: német cég értékesít osztráknak, az osztrák a magyarnak, a magyar pedig a szlováknak. Az árut Németországból közvetlenül Szlovákiába szállítják, tehát az osztrák és a magyar cég nem találkozik fizikailag az áruval.

Első körben meg kell tehát határoznunk, hogy a melyik a fuvarozással érintett ügylet. Ebből a szempontból hat eset lehetséges:

1. a fuvarozást a német cég végzi (egyértelmű, hogy eladóként)
2. a fuvarozást az osztrák cég végzi vevőként
3. a fuvarozást az osztrák cég végzi eladóként
4. a fuvarozást a magyar cég végzi vevőként
5. a fuvarozást a magyar cég végzi eladóként
6. a fuvarozást a szlovák cég végzi (egyértelmű, hogy vevőként)

1. A fuvarozást a német cég végzi (egyértelmű, hogy eladóként)

Ebben az esetben a fuvarozással érintett ügylet a német cég osztrák cégnek való termékértékesítése. A német vállalkozás közösségen belüli értékesítésről állít ki adómentes (fordított adózású) számlát az osztrák cégnek. A számlán szerepelteti a német cég a saját közösségi adószámát és az osztrák cég szlovák közösségi adószámát. Az osztrák cég a magyarnak szlovák áfával számláz, a magyar cég a szlováknak szintén szlovák áfával.

Tehát az osztrák és a magyar cégnek is szüksége van szlovák adószámra!

Az ábrákon minden esetben piros nyíl jelöli a fuvarozással érintett ügyletet.

A1: A német cég szerepelteti a számlán a saját német közösségi adószámát és az osztrák cég szlovák közösségi adószámát. (FOÁs számla)

B1: Az osztrák cég szerepelteti a számlán a saját szlovák adószámát és a magyar cég szlovák adószámát. (Szlovák áfás számla.)

C1: A magyar cég szerepelteti a számlán a saját szlovák adószámát és a szlovák cég szlovák adószámát. (Szlovák áfás számla.)

 

2. A fuvarozást az osztrák cég végzi vevőként

Ebben az esetben a fuvarozással érintett ügylet a német cég osztrák vevő felé történtő értékesítése, tehát az adózási és számla kiállítási szabályok megegyeznek az 1. pontban ismertetettekkel.

A2: A német cég szerepelteti a számlán a saját német közösségi adószámát és az osztrák cég szlovák közösségi adószámát. (FOÁs számla)

B2: Az osztrák cég szerepelteti a számlán a saját szlovák adószámát és a magyar cég szlovák adószámát. (Szlovák áfás számla.)

C2: A magyar cég szerepelteti a számlán a saját szlovák adószámát és a szlovák cég szlovák adószámát. (Szlovák áfás számla.)

 

3. A fuvarozást az osztrák cég végzi eladóként

Ebben az esetben a fuvarozással érintett ügylet az osztrák cég magyar cégnek való értékesítése. Az osztrák cég közösségen belüli értékesítésről állít ki (fordított adózású) számlát a magyar cégnek. A számlán az osztrák cég a saját német közösségi adószámát és a magyar cég szlovák közösségi adószámát szerepelteti. A német vállalkozás az osztráknak német áfával, a magyar cég a szlovák vállalkozásnak szlovák áfával értékesít.

Tehát az osztrák cégnek német, a magyar vállalkozásnak pedig szlovák adószámra van szüksége!

A3: A német cég szerepelteti a számlán a saját német adószámát és az osztrák cég német adószámát. (Német áfás számla.)

B3: Az osztrák cég szerepelteti a számlán a saját német közösségi adószámát és a magyar cég szlovák közösségi adószámát. (FOÁs számla.)

C3: A magyar cég szerepelteti a számlán a saját szlovák adószámát és a szlovák cég szlovák adószámát. (Szlovák áfás számla.)

 

4. A fuvarozást a magyar cég végzi vevőként

Ebben az esetben a fuvarozással érintett ügylet az osztrák cég magyar cégnek való értékesítése, tehát az adózási és számla kiállítási szabályok megegyeznek a 3. pontban ismertetettekkel.

A4: A német cég szerepelteti a számlán a saját német adószámát és az osztrák cég német adószámát. (Német áfás számla.)

B4: Az osztrák cég szerepelteti a számlán a saját német közösségi adószámát és a magyar cég szlovák közösségi adószámát. (FOÁs számla.)

C4: A magyar cég szerepelteti a számlán a saját szlovák adószámát és a szlovák cég szlovák adószámát. (Szlovák áfás számla.)

 

5. A fuvarozást a magyar cég végzi eladóként

Ekkor a fuvarozással érintett ügylet a magyar cég szlovák cégnek való termékértékesítése lesz. A magyar cég közösségen belüli értékesítésről állít ki (fordított adózású) számlát a szlovák cégnek. A számlán a magyar cég feltünteti a saját német közösségi adószámát és a szlovák vállalkozás szlovák közösségi adószámát. A német vállalkozás német áfával értékesít az osztrák cégnek, az osztrák cég pedig szintén német áfával értékesít a magyarnak.

Tehát az osztrák és a magyar cégnek is német adószámra van szüksége!

A5: A német cég szerepelteti a számlán a saját német adószámát és az osztrák cég német adószámát. (Német áfás számla.)

B5: Az osztrák cég szerepelteti a számlán a saját német adószámát és a magyar cég német adószámát. (Német áfás számla.)

C5: A magyar cég szerepelteti a számlán a saját német közösségi adószámát és a szlovák cég közösségi adószámát. (FOÁs számla.)

 

6. A fuvarozást a szlovák cég végzi (egyértelmű, hogy vevőként)

Ekkor a fuvarozással érintett ügylet a magyar cég szlovák cégnek való termékértékesítése lesz, tehát az adózási és számla kiállítási szabályok megegyeznek a 5. pontban ismertetettekkel.

A6: A német cég szerepelteti a számlán a saját német adószámát és az osztrák cég német adószámát. (Német áfás számla.)

B6: Az osztrák cég szerepelteti a számlán a saját német adószámát és a magyar cég német adószámát. (Német áfás számla.)

C6: A magyar cég szerepelteti a számlán a saját német közösségi adószámát és a szlovák cég közösségi adószámát. (FOÁs számla.)

A fenti példákból jól látszik, hogy a közbenső szereplőknek mindenképpen adószámot kell igényelniük az áru indulásának vagy az áru érkezésének a tagországában. Azt, hogy melyik országban, azt nem saját döntés, hanem az ügyletek teljesítési helye határozza meg.