Könyvelő, Adótanácsadó és Szolgáltató Zrt.

divider

Tollunkból

Tulajdonosok közötti költségelszámolás

Praxisunkban nem ritka az ilyen jellegű kérdés: az egyik tulajdonos autót szeretne vásárolni, míg a másik tulajdonos nem, de igazságosan szeretnék egymás között megosztani a költségeket, illetve felosztani az eredményt, akkor ezt hogyan tehetik meg?

A téma teljesen életszerű, hiszen jobban megéri gépjárművet vállalkozásra vásárolni, egyrészt, mert nem adózott jövedelemből kell finanszírozni a járműveket, másrészt bizonyos esetekben az ÁFA levonásával is számolhatunk, harmadrészt az autó fenntartási költségeit is adózatlan jövedelemből fizethetjük ki.

A nagy kérdés azonban ott marad: hogyan számolok el a tulajdonostársammal?

Természetesen számtalan hasonló jellegű példát lehetne hozni, de tény, hogy a tulajdonosok joggal számolnak el lehetőség szerint minden költséget a cégükre, de ha a feltételek nem tisztázottak, úgy nézeteltérést szülhet az, ha valamelyik tulajdonosnak az autója drágább, vagy többet költ rá, vagy egyszerűen miért költi olyanokra a cég pénzét, amire nem lenne muszáj.

Ezeket a feszültségeket lehet megelőzni egy jól irányzott szindikátusi szerződéssel, mely alapján minden tulajdonos egyénileg tervezheti az adózását.

Ehhez a tulajdonosoknak gyakorlatilag nem kell mást tenniük, mint címkézniük azokat a költségeket, amik egyedi elbírálás alá esnek. Ez egy vállalatirányítási rendszerben csupán egy költséghely használatot jelent, míg egy „mezei” könyvelő szoftverben a könyvelőnek kell megtalálnia a lehetőséget a megkülönböztetésre.

Ezt követően már csak a fantázia szab határt az elfogadott tulajdonosi költségkeret meghatározásának.

Vegyünk egy-két életszerű példát:

  1. Megállapításra kerül, hogy a tulajdonosok mennyit költhetnek bizonyos eszközökre (pl. telefon, számítógép, autó, üzleti vendéglátás), és ha az egyedi szintet a tulajdonos átlépi, úgy a többi tulajdonost kompenzálja.
  2. Meghatározásra kerül egy éves költségkeret (pl. telefon, számítógép, autó, üzleti vendéglátás), mely együttes összegének túllépése esetén kell kompenzálni a többi tulajdonost.

Az első esetben az egyedi vásárlási keret felett kell elszámolniuk a tulajdonosoknak (mert nyilván a munkához az eszközökre szükség van, ezért az valóban céges költség, de ha valaki „extrázni” akar, azt ne a többiek kárára tegye meg), míg a másodikban összevont kerettel számolunk, mely az egyedi kerettúllépést önmagában nem szankcionálja.

Tulajdonosok közötti költségelszámolás példa 1

Nyilvánvalóan a keret lehet több évre szóló is, nem csak egy éves, pláne ha egy autó életciklusát vesszük figyelembe. Az összevont keret csak akkor igazságos, ha a tulajdonosok feladatköre azonos, hiszen nem biztos, hogy az érintett költségkeretek közül mindegyik érinti a tulajdonosokat, tehát ha eltérő feladatkörök vannak, akkor az első megoldás talán igazságosabb, hiszen minden releváns költségnem mellé rendel egy ésszerű keretet, és nem helyezi előnybe azt a tulajdonost, aki azért nem költ valamire, mert nincs is rá szüksége.

Természetesen lehet olyan megállapodás is, hogy nincs semmilyen költségkeret, mindenki „gyűjti” a költségeit, legyen szó akár gépjárműről, vagy annak a fenntartási, üzemeltetési költségeiről, vagy akár az éttermi fogyasztásokról, és évente a tulajdonosok elszámolnak a különbözettel, tehát aki többet költött, kompenzálja a másik(ak)at.

Tulajdonosok közötti költségelszámolás példa 2

El is jutottunk a legfőbb kérdésig: hogyan számolunk el, hogyan számszerűsítjük a különbözetet?

Erre az ésszerű – és egyben legálisan papírozható – megoldás az, ha azt fogalmazzuk meg, hogy a túlköltés összege csökkenti az osztalék alapját, tehát a tagok előre megállapodnak abban, hogy az osztalékot az előre lefektetett szabályok alapján eltérítik a főszabálytól, ami egy Kft. esetében a társasági szerződésben meghatározott osztalékhoz való jog.

Mint a példa is mutatja, abból indulunk ki, hogy a „túlköltés” mekkora adócsökkenést eredményezett. Mivel igaz ugyan, hogy a cég pénzét költöttük, de ugyanakkor csökkent a nyereségadó összege, csökkenhet az iparűzési adó mértéke, és mivel autó használatra lett juttatva, nem osztalékjövedelem, így osztalékadóval sem kell számolni.

Tulajdonosok közötti költségelszámolás példa 3

A mintaszámításnál jól látszik, hogy az a 4 500 000 Ft többlet nem is ennyi igazából, hanem csak 4 077 000 Ft, mert 423 000 Ft-tal csökkent a fizetendő adó a költésünk okán.  Ráadásul, az osztalékadó levonása után mindössze 3 465 450 Ft a juttatandó nettó jövedelem.

És még nem vagyunk a végén, ugyanis ne felejtsük el az ÁFA-t sem. Számítástechnikánál ugyan nem sérül az áfa levonási jog, de telefonszolgáltatás vagy személyautó vásárlás esetében már igen, ezért a költségtúllépésre csak 50%-os ÁFA-t számoljunk, ami így 4 500 000 Ft helyett 5 107 500 Ft-ot eredményez.

A példánál maradva, ha cégként költök 5 107 500 Ft-ot, úgy az egyenértékű azzal, mint ha magánszemélyként 3 465 450 Ft-ot költenék. A kettő között közel 50%-os eltérés van, tehát cégként az autó is kevésbé drága.

Ezután pedig nincs más hátra, mint az osztalékhatározatban megállapítani azt, hogy 4 077 000 Ft-tal többet kap az 1-es tulajdonos.

Fontos! A számítás példaszámítás, arra hivatott, hogy az arányokat érzékeltesse, de természetesen az ÁFA levonhatósága, az osztalékadó egyedi mértéke komoly eltéréseket eredményezhet plusz-mínusz irányban is a felvázoltakhoz képest.

Ahhoz, hogy a költségelszámolást meg lehessen tenni, szükséges eldönteni, hogy pénzforgalmi vagy eredményszemléletű legyen az elszámolás.

Pénzforgalmi szemlélet:

Azt az összeget tekintjük elszámolandó jövedelemnek, ami pénzügyileg realizálódott, tehát a cégből történő cash kiáramlás összegét csökkentem a fizetendő adó csökkenés összegével.

Eredményszemlélet (számviteli szemlélet):

A számviteli törvény szerinti teljesítési időpontokat vesszük alapul.

A két módszer között lényegi eltérések vannak, hiszen ha a pénzforgalmi szemléletet vesszük és egy lízingalt autót, úgy a költség csak évek alatt realizálódik, míg ha a számviteli törvény szerint számolunk, úgy a teljesítés időpontjában megtörtént a jövedelem juttatás, ami utólag, öt év alatt fogja az adót csökkenteni.

Meglátásunk szerint igazságosabb az első verzió, de számviteli szempontból bonyolultabb is.

Így a cikk végére talán látható, hogy az első ránézésre egyszerű feladat előzetesen adótervezést, majd komoly számviteli háttérmunkát igényel. Ha pedig a költségekkel kalkulálunk, ne feledkezzünk meg az olyan járulékos kiadásokról sem, mint az autópálya díj, parkolás, szervizköltség, továbbá az olyan módosító tételekről sem, mint az áfalevonás teljes vagy részleges tilalma, a reprezentáció után fizetendő adó, esetleg egy parkolási bírság, ami adóalap növelő tétel is egyben.

Tervezzük az adózást, mert rendkívüli módon megéri, még ha bonyolultnak tűnik is.

 

Kiemelt partnereink

További Partnereink

Bemutatkozás

Kik vagyunk? Nem csupán könyvelők: számviteli és adózási szakértők, egy egyedülálló szolgáltatásokat nyújtó könyvelő- és adótanácsadó iroda a prémium szegmensben.

Papp Tibor alapító