A vendéglátásban a borravaló mindig is fontos része volt a dolgozók jövedelmének. Az utóbbi évek szabályozása azonban egyre inkább a felszolgálási díj irányába tolta a rendszert, mert ez kiszámíthatóbb és adózási szempontból is kedvező megoldás.
2026 februárjától pedig egy új lehetőség nyílik meg az éttermek, valamint a cukrászdák előtt: a havi bevétel egy részét – bizonyos korlátok között – saját döntésük alapján felszolgálási díjnak minősíthetik.
Egy évvel ezelőtt részletesen bemutattuk, hogy a borravaló és a felszolgálási díj milyen gazdasági és adózási logikával működik a vendéglátásban. Azóta azonban ismét módosult a szabályozás, és a változás a gyakorlatban jóval jelentősebb lehet annál, mint amit első olvasatra gondolnánk. 2026. február 1-jétől ugyanis az érintett vállalkozások egy új lehetőséget kapnak azzal, hogy a vendégek által fizetett bevétel egy részét utólag felszolgálási díjnak minősítsék, és ezt az összeget a munkavállalók között osszák szét.
Ez az opció lényegében azt jelenti, hogy a vendéglótóhely – saját döntése alapján – a bevétel egy részét kedvező adózású jövedelemként juttathatja a dolgozóinak.
A kiinduló helyzet
A felszolgálási díj alapvető szabályai nem változtak.
A vendéglátóhely továbbra is eldöntheti, hogy alkalmaz-e felszolgálási díjat, és annak mértéke továbbra is legfeljebb
- 15%,
- jogi személy részére számlázva 20% lehet.
A beszedett felszolgálási díjat teljes egészében ki kell fizetni a közreműködők részére.
Adózási szempontból a rendszer továbbra is kedvező:
- személyi jövedelemadót nem kell fizetni,
- szociális hozzájárulási adó nincs,
- mindössze 18,5% társadalombiztosítási járulék terheli.
Konkrét számítást és összehasonlítást a bérköltséggel korábbi cikkünkben olvashatnak.
Ez az oka annak, hogy a felszolgálási díj – a borravalóhoz hasonlóan – a vendéglátásban az egyik leghatékonyabb jövedelemkifizetési forma.
Az új lehetőség
2026. február 1-jétől az étterem üzemeltetője dönthet úgy, hogy az adott hónapban a vendégek által elfogyasztott termékek (étel és ital) áfát tartalmazó bevételének legfeljebb 20%-át felszolgálási díjnak minősíti.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem új díj a vendég számára.
A vendég továbbra is csak azt a felszolgálási díjat fizeti meg, amely a számlán szerepel. Az étterem azonban a saját döntése alapján a havi bevétel egy részét utólag felszolgálási díjként kezelheti.
Másképpen fogalmazva:
a vendéglátóhely a forgalom egy részét kedvező adózású jövedelemmé alakíthatja a dolgozók számára.
Kire vonatkozik valójában a 20%-os szabály?
A 20%-os felszolgálási díj alkalmazásának lehetősége nem minden vendéglátóhelyre vonatkozik. A 44/2024. (XII. 9.) NGM rendelet szerint ezt a lehetőséget csak azok az üzletek alkalmazhatják, amelyeket a helyi kereskedelmi hatóság a 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet alapján étteremként vagy cukrászdaként vett nyilvántartásba.
A döntő tehát nem az, hogy a vállalkozás mit gondol magáról, hanem az, hogy a működési engedélyében milyen üzlettípus szerepel.
Étterem
Az étterem üzlettípus jellemzői:
- fő terméktípusa melegétel
- TEÁOR’25 besorolása: 56.11 Éttermi vendéglátás
- lehet egész évben vagy időszakosan működő egység
- rendelkezik vendégtérrel, ahol a fogyasztás helyben történik
- a kiszolgálás lehet hagyományos vagy önkiszolgáló
- az ételek helyben készülnek, az üzlet főzőkonyhával rendelkezik
Ha egy vendéglátóhely ezeknek a jellemzőknek megfelel, és a hatósági nyilvántartásban étteremként szerepel, akkor a 20%-os felszolgálási díj lehetősége alkalmazható.
Cukrászda
A jogszabály a cukrászdákra is kiterjeszti ezt a lehetőséget.
A cukrászda fő jellemzői:
- fő terméktípusa cukrászati készítmény vagy édesipari termék
- TEÁOR’25 besorolása: 56.11 Éttermi vendéglátás
- lehet egész évben vagy időszakosan működő
- a kiszolgálás történhet hagyományosan vagy önkiszolgáló módon
- helyszíni fogyasztás biztosítása nem kötelező
- a termékeket nem feltétlenül a helyszínen készítik
Ha az üzlet a hatósági nyilvántartásban cukrászda üzlettípusként szerepel, akkor szintén alkalmazható a 20%-os szabály.
Akikre nem vonatkozik
A szabály tehát nem alkalmazható automatikusan minden vendéglátóhelyen.
Tipikusan nem tartozik ide például:
- büfé
- kávézó
- presszó
- kocsma
- bár
- street food jellegű vendéglátóhely
akkor sem, ha egyébként meleg ételt is értékesítenek.
A legegyszerűbb ellenőrzési mód
Ha egy vendéglátóhely üzemeltetője biztos szeretne lenni abban, hogy alkalmazhatja-e a 20%-os szabályt, akkor a legegyszerűbb ellenőrzés: megnézni a helyi kereskedelmi hatóság által kiadott működési engedélyt vagy nyilvántartást.
Ha abban az üzlettípus „étterem” vagy „cukrászda”, akkor a szabály alkalmazható.
A felszolgálás tényleges megléte is feltétel!
Az üzlettípus azonban önmagában még nem elegendő.
A 44/2024. (XII. 9.) NGM rendelet szerint a felszolgálási díj csak akkor alkalmazható, ha a vendéglátóhely felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálást végez.
A rendelet meghatározása szerint felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálás az a vendéglátási forma
- amikor a vendég a fogyasztását az üzletben, az asztalánál ülve vagy állva fogyasztja el,
- és az ételt vagy italt a felszolgáló szolgálja fel számára.
A jogszabály azt is kimondja, hogy nem minősül felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásnak a kizárólag önkiszolgáló rendszer.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy vendéglátóhely
- pultnál történő kiszolgálással működik,
- a vendég maga viszi az ételt vagy italt az asztalához,
- vagy teljes mértékben önkiszolgáló rendszerben működik,
akkor a felszolgálási díj szabályai – így a 20%-os lehetőség sem – alkalmazhatók, még akkor sem, ha az üzlet a hatósági nyilvántartásban étterem vagy cukrászda üzlettípusként szerepel.
A 20%-os korlát
A szabályozás egy fontos korlátot is tartalmaz.
A vendégeknek felszámított felszolgálási díj és a bevételből felszolgálási díjnak minősített összeg együtt sem haladhatja meg az adott hónap étel- és italforgalmának 20%-át.
Vagyis a rendszer nem korlátlan, hanem szorosan a vendéglátóhely havi bevételéhez kötött.
Egy egyszerű példa
Tegyük fel, hogy egy étterem havi forgalma a következő:
- ételértékesítés: 60 millió Ft
- italértékesítés: 40 millió Ft
A két termékkör eltérő áfakulccsal adózik:
- étel (5%) → 3,0 millió Ft
- ital (27%) → 10,8 millió Ft
Így a vendégektől beszedett teljes bruttó bevétel: 113,8 millió Ft
Ha az étterem 8% felszolgálási díjat alkalmaz, akkor a vendégektől beszedett szervízdíj: 9 104 000 Ft
Ennek áfa nélküli része: 8 000 000 Ft – ez az az összeg, amelyet a dolgozók között ki lehet osztani.
Az új szabály alapján azonban a havi bevétel 20%-áig minősíthető felszolgálási díj. Ez ebben a példában: 22 760 000 Ft
Mivel a vendégektől beszedett szervízdíj 9 104 000 Ft volt, az étterem további kb. 13,7 millió Ft-ot minősíthet felszolgálási díjnak.
Így a munkavállalók között kiosztható teljes összeg: 20 millió Ft
Az adózás logikája nem változott
A felszolgálási díj adózása továbbra is a korábbi rendszer szerint történik.
Az Szja törvény alapján a magánszemély ilyen jogcímen megszerzett bevétele személyi jövedelemadó-mentes.
Ugyanakkor a társadalombiztosítási szabályok szerint 18,5% társadalombiztosítási járulékot kell fizetni, amelynek alapja az áfa nélküli összeg.
A munkáltató a felszolgálási díj után szociális hozzájárulási adót vagy kisvállalati adót nem fizet.
Fontos az is, hogy a beszedett felszolgálási díj bruttó összege nem csökkenthető más közterhekkel, például
- turizmusfejlesztési hozzájárulással
- kisvállalati adóval.
A leleményes magyar vendéglátós
A szabályozás olvasása közben azonban egy másik gondolat is felmerülhet a vendéglátóhely üzemeltetőjében.
Ha ugyanis a havi bevétel egy részét utólag felszolgálási díjnak lehet minősíteni, akkor akár az is elképzelhető, hogy az étterem egyáltalán nem számít fel felszolgálási díjat a vendégeknek.
Ennek első ránézésre marketing oka lehet. Sok vendég ugyanis kifejezetten érzékeny a kötelező szervízdíjra, és az étlapon szereplő árakat „tisztábbnak” érzi, ha azok nem növekednek automatikusan 10–15 százalékkal.
A vendégek egy része ilyen helyeken nagyobb valószínűséggel ad borravalót, különösen akkor, ha a kiszolgálás színvonala ezt indokolja.
Ebben az esetben tehát egy érdekes helyzet állhat elő:
- a vendég nem fizet kötelező felszolgálási díjat,
- ugyanakkor önként ad borravalót,
- miközben az étterem a havi bevétel egy részét – a jogszabályi keretek között – felszolgálási díjként osztja szét a dolgozók között.
A két rendszer így akár egymás mellett is működhet.
Természetesen a jogalkotó célja elsősorban az volt, hogy a vendéglátóhelyeknek nagyobb mozgásteret adjon a munkavállalók jövedelmének rendezésében. Az viszont már a vállalkozók kreativitásán múlik, hogy a gyakorlatban milyen üzleti modellek alakulnak ki.
A vendéglátás története alapján pedig egy dolog biztos: a magyar vendéglátós mindig talál működő megoldást.
Változtatható-e hónapról hónapra a „belső” felszolgálási díj mértéke?
Joggal merülhet fel az a kérdés is, hogy a vendéglátóhely üzemeltetője köteles-e egy előre rögzített mértéket alkalmazni, vagy a havi bevételből felszolgálási díjnak minősített összeg mértéke hónapról hónapra változtatható.
A 44/2024. (XII. 9.) NGM rendelet 2. § (3b) bekezdése szerint az üzemeltető „saját döntése alapján” minősítheti a tevékenységéből származó tárgyhavi bevétel legfeljebb 20%-át felszolgálási díjnak.
A jogszabály szövege tehát két fontos elemet tartalmaz:
- tárgyhavi bevételről beszél,
- és a minősítés az üzemeltető saját döntése.
A rendelet nem ír elő sem fix százalékot, sem több hónapra szóló kötelező mértéket, és nem tartalmaz olyan szabályt sem, amely a döntést időben rögzítené.
Ebből következően a gyakorlatban az üzemeltető akár minden hónapban eltérő mértékű összeget is minősíthet felszolgálási díjnak, természetesen a 20%-os felső korlát betartásával.
Ennek megfelelően elképzelhető például, hogy
- egy gyengébb forgalmú hónapban nagyobb összeget,
- egy kiemelkedően erős szezonban pedig kisebb arányt
osztanak szét a dolgozók között felszolgálási díjként.
Fontos azonban, hogy a felszolgálási díj felosztásának szabályairól és arányairól a rendelet alapján továbbra is írásban kell megállapodni a munkavállalókkal vagy az érdekképviseleti szervezettel. A felosztás módja ily módon rögzített, még akkor is, ha a felosztandó összeg hónapról hónapra változik.
A jogszabály tehát nem egy új kötelező díjtételt vezet be, hanem egy rugalmas jövedelemelosztási lehetőséget teremt az üzemeltető számára.
Jó étvágyat kívánunk!
