Bankszámla, értékpapír, kriptoeszköz és követelés – Hogyan kellene meghatározni az értéküket?

Vagyonadó a gyakorlatban – 12. rész

A vagyonadóról szóló törvénytervezet alapján a pénzügyi megtakarítások is az adóköteles vagyon részét képeznék. A bankszámlák, állampapírok, befektetési jegyek és kriptoeszközök mellett a más személyekkel szemben fennálló pénzköveteléseket, a befektetési nemesfémet és a származtatott ügyletek pozitív értékét is figyelembe kellene venni.

Az értékelés azonban nem minden esetben lenne olyan egyszerű, mint egy bankszámla egyenlegének megállapítása. A tervezet ugyanis vagyonelemenként eltérő értékelési módszereket írna elő.

Bankszámlák és készpénz

A készpénz számított értéke annak névértéke lenne.

Bankszámlák és betétszámlák esetében a tárgyév december 31-i záróegyenleget kellene figyelembe venni.

Ez azt jelenti, hogy nem az éves átlagos számlaegyenleg, hanem az év utolsó napján rendelkezésre álló összeg számítana.

A külföldi pénznemben nyilvántartott összegeket (a készpénzt és a külföldi számlán lévő összeget is) az MNB által a tárgyév utolsó napjára közzétett hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani. Ha erre a napra nincs közzétett árfolyam, a legutolsó korábbit kell használni, az MNB lapján nem szereplő pénznemnél pedig az euróban közzétett árfolyamból kell kiindulni (21. § (1) bekezdés, 11. §).

Állampapírok és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok

Az értékelés itt már összetettebb lenne.

A tőzsdén jegyzett hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál az év utolsó napját megelőző húsz kereskedési nap záróárfolyamának számtani átlagát kellene alkalmazni. Ha nem mindegyik napon alakult ki záróárfolyam, a rendelkezésre álló záróárfolyamok átlaga számít (21. § (2) bekezdés).

A tőzsdén nem jegyzett, de rendszeresen kereskedett értékpapíroknál a húsz kereskedési napon az adóalanytól és a kibocsátótól független, üzletszerűen pénzügyi piaci adatszolgáltatást végző személy által közzétett árfolyamok átlaga számítana. Ha ilyen árfolyam nem áll rendelkezésre, a névérték lenne az irányadó (21. § (3) bekezdés).

Ha egy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírral sem tőzsdén, sem azon kívül nem kereskednek rendszeresen, a számított értéke a névértéke lenne.

Nézzünk egy példát!

Egy magánszemély 100 millió forint névértékű, zártkörűen kibocsátott vállalati kötvénnyel rendelkezik. A kötvény után a kibocsátó évente 8% kamatot fizet, a tőke visszafizetése pedig öt év múlva esedékes.

A kötvényt sem tőzsdén, sem tőzsdén kívül nem forgalmazzák rendszeresen, ezért annak piaci árfolyama nem áll rendelkezésre.

Ebben az esetben a kötvény vagyonadó szerinti számított értéke 100 millió forint, vagyis a névértéke lenne.

Az értékelést nem befolyásolná, hogy a kötvény kamata időközben a piaci kamatszintnél alacsonyabbá vagy magasabbá vált, és emiatt a kötvény tényleges piaci értéke eltérhetne a névértékétől.

Ezért egy állampapír értékelésénél sem lehetne automatikusan a névértékből kiindulni: először azt kellene vizsgálni, hogy melyik értékelési kategóriába tartozik.

A részvények értékelésére (társasági részesedés) más szabály vonatkozik, ezt a 6. részben („Mennyit ér a vállalkozásom? – Az üzletrész vagyonadó szerinti értékelése”) mutattuk be.

A 2026. évre átmeneti szabály érvényes: a tárgyév a törvény hatálybalépésének napjától (2026. december 15.) december 31-ig tart, és az adózó a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnál a tárgyévben rendelkezésre álló záróárfolyamok átlagát is választhatja a húsz kereskedési napos átlag helyett (35. § (1) és (3) bekezdés).

Befektetési alapok

A befektetési jegyeknél főszabály szerint az év utolsó napjára közzétett, egy befektetési jegyre jutó nettó eszközértéket kellene megszorozni a tulajdonolt darabszámmal.

Ha az adott napra nem áll rendelkezésre nettó eszközérték, a legutolsó közzétett értéket kellene figyelembe venni.

Ha nettó eszközérték sem érhető el, és az értékpapírral tőzsdén vagy azon kívül rendszeresen kereskednek, a húsz kereskedési napos árfolyamátlag számít, végső esetben pedig a szokásos piaci érték (21. § (4) bekezdés).

Kriptoeszközök

A kriptoeszközöket az év utolsó napján birtokolt mennyiség és egy olyan kereskedési platform által erre a napra nyilvánosan közzétett napi záróárfolyam szorzataként kellene értékelni, amelyen az adott kriptoeszközzel független személyek között rendszeresen kereskednek. Ha ilyen árfolyam nem áll rendelkezésre, az adózó által hitelt érdemlően igazolt szokásos piaci érték számítana (21. § (12) bekezdés).

Például, ha valaki december 31-én 2 bitcoinnal rendelkezik, és az alkalmazható napi záróárfolyam bitcoinonként 80 000 euró, akkor: 2 × 80 000 = 160 000 euró

Feltételezett 400 Ft/EUR árfolyammal számolva: 160 000 × 400 = 64 millió Ft

A példában tehát a kriptoeszközök 64 millió forinttal növelnék a figyelembe veendő vagyont.

Az árfolyamok kizárólag szemléltető adatok.

Befektetési nemesfém

A szabványosított rúd, tömb, lemez vagy lapka formájában tartott befektetési nemesfém számított értéke a benne foglalt színnemesfém mennyisége és a tárgyév utolsó napjára közzétett, nemzetközileg elfogadott referenciaár szorzata.

Más befektetési nemesfém (például az érme) számított értéke a szokásos piaci érték. A befektetési nemesfém nem ingó dolog, ezért a személyes használatú tárgyakra vonatkozó értékhatárok rá nem vonatkoznak (21. § (13) bekezdés, 2. § 2. és 17. pont).

Származtatott ügyletek

A származtatott ügylet alapján fennálló nyitott pozíció számított értéke az ügyletet nyilvántartó befektetési szolgáltató, pénzügyi intézmény vagy elszámolóház által a tárgyév utolsó napjára kimutatott pozitív piaci érték. Ha ilyen érték nincs, az az összeg számít, amely az ügylet tárgyév utolsó napi lezárása esetén az adózót megilletné (21. § (7) bekezdés).

A kölcsönadott pénz is vagyon lenne?

Igen.

A kölcsönszerződésből, hitelviszonyból vagy halasztott fizetésből eredő, feltétlen és összegszerűen meghatározott pénzkövetelést a december 31-én fennálló tőkeösszegen kellene figyelembe venni.

Ha például egy magánszemély 100 millió forint kölcsönt nyújtott egy vállalkozásnak, amelyből az év végén még 80 millió forint a fennálló tőketartozás, akkor 80 millió forint követelés szerepelne a vagyonában.

A tervezet szerint azonban a követelés számviteli törvény alapján behajthatatlannak minősülő része nem lenne figyelembe veendő.

Fontos, hogy a követelés késedelmes teljesítése önmagában még nem jelentené annak behajthatatlanságát.

A tőkeösszegen felül a még meg nem fizetett kamat a tervezet szerint nem számít. A halasztott fizetésből eredő követelés is ide tartozik: ha a magánszemély eladta a vállalkozását, és a vételár egy része a vevőnél még hátralék, ez is követelés (21. § (6) bekezdés).

Nézzünk egy összesített példát!

Tegyük fel, hogy egy magánszemély az alábbi pénzügyi vagyonelemekkel rendelkezik:

A példában szereplő pénzügyi vagyonelemek tehát összesen 398 millió forinttal növelnék a magánszemély figyelembe veendő vagyonát. Ha az adóalany nettó vagyona az egymilliárd forintos értékhatár felett van, ez évi 3,98 millió forint vagyonadót jelentene (1%).

Ez önmagában még nem jelentene adófizetési kötelezettséget, hiszen a tervezet szerinti egymilliárd forintos értékhatárt a teljes nettó vagyon alapján kellene vizsgálni.

Mi a helyzet a megtakarítási célú biztosításokkal?

A tervezet a visszavásárlási értékkel rendelkező biztosítási szerződések alapján fennálló jogokat is bevonná a vagyonba.

Főszabály szerint a szerződőnél kellene figyelembe venni a biztosító által december 31-re megállapított visszavásárlási értéket.

A nyugdíjbiztosításoknál ettől eltérően a biztosított vagyonában kellene szerepeltetni ezt az értéket.

A biztosító a visszavásárlási értéket és annak pénznemét az érintett kérelmére harminc napon belül igazolja. A biztosítási eseményhez kötött szolgáltatásra való jog (például a kedvezményezett jogosultsága) a biztosítási esemény bekövetkezéséig önálló vagyonelemnek nem minősül (21. § (10)–(11) bekezdés).

Mire érdemes figyelni a gyakorlatban?

A pénzügyi vagyon értékeléséhez szükség lenne az év végi bankszámlakivonatokra (a külföldi számláknál az MNB-árfolyam alkalmazásával), értékpapír-kimutatásokra, az árfolyamátlagokra, a befektetési jegyek nettó eszközértékére, a kriptoeszközök mennyiségi és árfolyamadataira, a biztosítói igazolásra, valamint a fennálló követelések és a behajthatatlan részek dokumentumaira.

A bevallásban vagyonelemenként fel kell tüntetni az alkalmazott értékelési módszert és az érték alapjául szolgáló lényeges adatokat, az iratokat pedig az elévülésig meg kell őrizni (25. § (7)–(8) bekezdés).

Amivel még számolni kell:

• A lakossági állampapírok és más, nem tőzsdei hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok besorolása (jegyzett, rendszeresen kereskedett vagy névértéken értékelt) a tervezetből nem derül ki egyértelműen.
• A kriptoeszköznél a „napi záróárfolyam” időpontját (például az időzónát) és a platform kiválasztásának szempontjait a tervezet nem részletezi. A kriptoeszköz fogalmát az Szja tv. szerint kell érteni, a staking vagy a decentralizált pénzügyi pozíciók besorolását a tervezet nem részletezi.
• A feltételes vagy nem összegszerű követelésre a 21. § (6) bekezdés nem vonatkozik. Ezekre a szöveg alapján az általános szabály, a szokásos piaci érték irányadó (10. §).

A legfontosabb tanulság: a pénzügyi vagyon nem kizárólag a bankszámlán található pénzből állna. A befektetések, a kriptoeszközök és a másoknak kölcsönadott összegek is növelhetnék a vagyonadó alapjául szolgáló vagyont.

A következő részben azt vizsgáljuk meg, hogyan kellene figyelembe venni a haszonélvezeti jogot, a vételi jogot és más vagyoni értékű jogosultságokat.

Ez a cikk a Pénzügyminisztérium által 2026. október 6-án társadalmi egyeztetésre bocsátott, a vagyonadóról szóló törvénytervezet alapján készült. A szabályozás még nem végleges, ezért az ismertetett rendelkezések változhatnak.

Jogszabályi hivatkozások: törvénytervezet 2. § 2., 17. és 39. pont, 10–11. §, 21. §, 25. § (7)–(8) bekezdés és 35. § (1) és (3) bekezdés.