Bizalmi vagyonkezelés és vagyonkezelő alapítvány – Külön egymilliárdos értékhatár járna?

Vagyonadó a gyakorlatban – 14. rész

A vagyonadóval kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés, hogy a magánszemély saját vagyonát össze kellene-e számítani a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyonával. A kérdés jogos, hiszen a két vagyontömeg gazdasági értelemben akár ugyanahhoz a családhoz is kapcsolódhat.

A törvénytervezet alapján azonban a magánvagyon és a vagyonkezelésben lévő vagyon főszabály szerint külön adóalanyhoz tartozna.

Ez pedig az egymilliárd forintos értékhatár alkalmazásánál is jelentős különbséget eredményezne.

Miért lenne külön adóalany a kezelt vagyon?

A tervezet önálló adóalanyként nevesíti a magánszemélyt és a vagyonkezelési adóalanyt.

Vagyonkezelési adóalany a bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján kezelt vagyon, a magánalapítvány (az alapító, a csatlakozó vagy hozzátartozójuk javára létrehozott alapítvány, valamint a nem közhasznú vagyonkezelő alapítvány), továbbá a külföldi jog alapján létrejött, ezekhez hasonló rendeltetésű konstrukció. A közhasznú vagyonkezelő alapítvány a magánalapítvány fogalmába nem tartozik (2. § 26. és 41. pont).

A vagyonkezelési adóalany adóalapját a hozzá tartozó vagyonelemek számított értékéből kell megállapítani, az egyes vagyonelemekre irányadó általános értékelési szabályok szerint, a 6. § alapján, vagyis saját egymilliárd forintos értékhatárral (24. § (1)–(2) bekezdés).

Vagyis a vagyonrendelő saját vagyona és az elkülönülten kezelt vagyon nem adódna automatikusan össze.

A vagyonkezelési adóalany belföldi illetőségű, ha magyar jog alapján jött létre, vagy ha a külföldi jog alapján létrejött konstrukció tényleges irányítási helye Magyarországon van. Ha a vagyonkezelési adóalany bármely vagyonrendelője vagy alapítója belföldi illetőségű magánszemély, ellenkező bizonyításig azt kell vélelmezni, hogy a tényleges irányítási hely Magyarországon van. A külföldi vagyonkezelési konstrukció ezért nem feltétlenül kerüli el a magyar vagyonadót (2. § 4. és 35. pont).

Nézzünk egy példát!

Egy magánszemély saját nettó vagyona 900 millió forint. Emellett korábban bizalmi vagyonkezelésbe adott egy további 900 millió forint értékű vagyont.

Feltételezzük, hogy a vagyonrendelés megfelelően megtörtént, a két vagyontömeg ténylegesen elkülönül, és nincs más figyelembe veendő vagyoni jogosultság.

A példában egyik adóalany nettó vagyona sem haladná meg az egymilliárd forintot, ezért nem keletkezne vagyonadó-alap.

Ha viszont a teljes 1,8 milliárd forint a magánszemély saját vagyonában lenne, akkor 800 millió forint adóalap keletkezne, amely után a tervezet szerinti 1%-os adómértékkel számolva évi 8 millió forint vagyonadót kellene fizetni.

Magánvagyon és két kapcsolt vagyonkezelés együtt

Egy magánszemély saját nettó vagyona 1 400 millió forint. Emellett két bizalmi vagyonkezelést hozott létre, amelyeknek ő a vagyonrendelője: az elsőben 800, a másodikban 700 millió forint nettó vagyon van. A magánszemély és a vagyonkezelési adóalanyok között nincs közös értékhatár, a kapcsoltság csak a vagyonkezelési adóalanyok között áll fenn.

Ha a teljes 2 900 millió forint egyetlen magánszemély vagyonában lenne, az adóalap 1 900 millió forint, az adó pedig 19 millió forint lenne.

Több vagyonkezelés esetén is külön járna az értékhatár?

Nem feltétlenül.

A tervezet külön szabályozza a kapcsolt vagyonkezelési adóalanyokat.

Kapcsoltság állhatna fenn például akkor, ha két vagyonkezelésnek ugyanaz a vagyonrendelője, vagy a vagyonrendelők egymás hozzátartozói.

A kapcsoltság a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozási viszony alapján is megállapítható, és nem szakítja meg, ha a vagyont közvetítő személy vagy szervezet, esetleg más vagyonkezelési adóalany útján bocsátották rendelkezésre, vagy ha a kapcsolat láncolaton keresztül áll fenn. Feltétel, hogy az érintett személyek által rendelkezésre bocsátott vagyon, az annak helyébe lépő vagyon vagy hozama a tárgyév utolsó napján még a vagyonkezelési adóalany vagyonának része legyen. Vagyonrendelőnek számít a bizalmi vagyonrendelő, valamint a magánalapítvány alapítója és csatlakozója is (24. § (3) és (8) bekezdés).

A kapcsolt vagyonkezelési adóalanyok együttesen csak egyetlen egymilliárd forintos értékhatárt alkalmazhatnának.

Nézzünk erre is egy példát!

Egy magánszemély két külön bizalmi vagyonkezelést hozott létre.

Az elsőben 800 millió, a másodikban 700 millió forint nettó vagyon található.

A két vagyonkezelés tehát nem használhatná fel külön-külön a teljes egymilliárd forintos értékhatárt.

Az adóalapot és az adót ugyanakkor továbbra is vagyonkezelési adóalanyonként kellene megállapítani.

Így a vagyonkezelés a magánvagyonhoz képest a szöveg alapján legfeljebb egy további egymilliárd forintos sávot jelenthet (az 1%-os adómérték mellett legfeljebb évi 10 millió forint adókülönbséget), nem vagyonkezelési adóalanyonként külön sávot, ha azok kapcsoltak.

Hogyan oszthatnák meg az értékhatárt?

A tervezet lehetővé tenné, hogy a kapcsolt vagyonkezelési adóalanyok az egymilliárd forintos értékhatárt egymás között megosszák.

Ehhez valamennyi kapcsolt vagyonkezelési adóalanynak a tárgyévet követő év augusztus 31-éig, az adóhatóság által rendszeresített űrlapon azonos tartalmú nyilatkozatot kell tennie a kapcsolt adóalanyokról és az általuk alkalmazott értékhatár összegéről. A nyilatkozat az adott tárgyévre szól (24. § (5) bekezdés).

Ha a nyilatkozat elmarad, a tervezet az értékhatárt a vagyonkezelési adóalanyok létrejöttének sorrendjében osztja fel: a legkorábban létrejött adóalany legfeljebb a saját, értékhatár nélkül számított adóalapjának megfelelő összeget használhatja fel, a következő a fennmaradó részt. Azonos napon létrejötteknél a kisebb adószámú számít korábbinak (24. § (6) bekezdés).

Az előző példában nyilatkozat nélkül az első vagyonkezelés a teljes 800 millió forintját felhasználja az értékhatárból, adóalapja nulla, a második a megmaradó 200 millió forintot, adóalapja 500 millió forint, adója 5 millió forint. Nyilatkozattal például 500 és 500 millió forintos megosztásnál az első adóalapja 300, a második 200 millió forint, adójuk 3, illetve 2 millió forint. Az összes adó mindkét esetben 5 millió forint: a szöveg alapján az egységes 1%-os sávban a megosztás az összeget nem változtatja, feltéve, hogy egy adóalany sem alkalmaz nagyobb értékhatárt, mint a saját értékhatár nélkül számított adóalapja. A megosztás azt befolyásolja, melyik adóalanynál keletkezik adófizetési és bevallási kötelezettség (25. § (1) bekezdés).

Ezért a vagyonkezelések közötti kapcsolatok feltárása és a nyilatkozatok összehangolása különösen fontos lenne.

Mi történne a vagyonrendelő és a kedvezményezett jogaival?

A vagyonkezelés elkülönült adóalanyisága önmagában még nem válaszol meg minden kérdést.

A tervezet ugyanis a vagyonelemek fogalmát szélesen határozza meg: a tulajdon mellett a pénzben kifejezhető követelések és vagyoni jogosultságok is ide tartoznának.

Ezért külön vizsgálni kellene, hogy a vagyonrendelőt vagy a kedvezményezettet megilleti-e olyan önálló, értékelhető jogosultság, amely a saját vagyonában is megjelenne.

A puszta vagyonrendelői vagy kedvezményezetti minőségből azonban nem következne automatikusan, hogy a teljes kezelt vagyont a magánszemély saját vagyonához kellene hozzáadni.

Ha ugyanaz az érték a vagyonkezelési adóalanynál és a magánszemély jogosultságaként is megjelenne, az 1. § (3) bekezdés szerint csak egyszer kell figyelembe venni. Hogy melyik adóalanynál, azt a tervezet nem mondja meg, ezért ez nyitott kérdés.

Lehetne-e vagyonadó-tervezési eszköz a bizalmi vagyonkezelés?

A tervezet alapján az elkülönült adóalanyiság valóban jelentős adózási különbséget eredményezhetne.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vagyonkezelés kizárólag az értékhatár többszöri kihasználása érdekében korlátlanul alkalmazható lenne.

A törvénytervezet szerint a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni, és a törvény céljával ellentétes az olyan jogügylet, amely az adóalap-megállapítási szabályok megkerülésére irányul. Az adóhatóság ezt a vagyonadó bevezetésének köztudomásúvá válásától kezdődő időszakra vizsgálja, és az adóalanynak kell igazolnia, hogy a döntést valós gazdasági vagy az adókötelezettségtől független, méltányolható körülmény indokolta (1. § (4)–(6) bekezdés).

A vagyonkezelési konstrukciók értékelésénél ezért nemcsak az elkülönített vagyontömegek számát, hanem a vagyonrendelés tényleges tartalmát, a kapcsoltsági viszonyokat és a fennmaradó jogosultságokat is vizsgálni kellene.

Mik a vagyonkezelési adóalany teendői?

• Bejelentés. A törvény hatálybalépése után magyar jog alapján létrejött vagyonkezelési adóalany harminc napon belül bejelenti a létrejöttét az adóhatóságnál. Ugyanígy kell bejelenteni, ha a külföldi jog alapján létrejött konstrukció a tényleges irányítási helyét Magyarországra helyezi, vagy ha a külföldi illetőségű vagyonkezelési adóalany először szerez magyar adókötelezettséggel érintett vagyonelemet (29. § (4) bekezdés). A törvény hatálybalépésekor már fennálló vagyonkezelési adóalany a hatálybalépéstől számított harminc napon belül jelenti be, hogy a törvény hatálya alá tartozik (35. § (4) bekezdés).
• A bejelentés tartalma. Meg kell adni többek között a létrehozására irányadó jogot, a tényleges irányítási helyet, a képviseletre jogosult személyt, a vagyonrendelők adatait és az iratok őrzési helyét (29. § (7) bekezdés).
• Képviselet. Az adózói jogokat és kötelezettségeket a vagyonkezelési adóalany képviseletére, ennek hiányában vagyonának kezelésére jogosult személy gyakorolja. Több ilyen személynél elsődleges képviselőt kell bejelenteni. Ha egyiküknek sincs belföldi lakóhelye vagy székhelye, belföldi kézbesítési meghatalmazott szükséges (29. § (2)–(3) és (9) bekezdés).
• Adófizetés. Az adót a vagyonkezelési adóalany vagyonából kell megfizetni, és a képviseletre vagy kezelésre jogosult személynek gondoskodnia kell arról, hogy ehhez pénzeszköz álljon rendelkezésre (29. § (12) bekezdés).
• A képviselő a vagyonkezelési adóalany adózásával összefüggő iratokat a saját és az általa képviselt vagy kezelt más vagyonkezelési adóalany iratától elkülönítve tartja nyilván (29. § (8) bekezdés).

Amivel még számolni kell:

• A 3. részben („Mely ingóságokat nem kellene figyelembe venni a vagyonadóban?”) bemutatott személyes használati kivétel a magánszemély személyes használatát szolgáló tárgyakról szól. Hogy a vagyonkezelési adóalany vagyonában lévő tárgyakra alkalmazható-e, a szöveg alapján nem egyértelmű.
• A vagyonrendelő vagy a kedvezményezett jogosultságának önálló vagyonelemként való figyelembevétele és a kettős beszámítás elkerülése a szöveg alapján nyitott kérdés.
• A külföldi vagyonkezelési adóalany magyar tényleges irányítási helyére vonatkozó vélelem megdöntéséhez azt kell bizonyítani, hogy a működésre vonatkozó meghatározó döntéseket ténylegesen Magyarországon kívül hozzák meg. A bizonyítás módját a tervezet nem részletezi.

A legfontosabb tanulság: a magánszemély saját vagyona és a bizalmi vagyonkezelésben lévő vagyon főszabály szerint külön egymilliárdos értékhatárral rendelkezne. Több kapcsolt vagyonkezelés azonban együttesen csak egyetlen ilyen értékhatárt alkalmazhatna.

A következő részben már a fizetendő vagyonadó összegét számítjuk ki, és megvizsgáljuk, hogyan működne az 1%-os és az 1,5%-os adómérték.

Ez a cikk a Pénzügyminisztérium által 2026. október 6-án társadalmi egyeztetésre bocsátott, a vagyonadóról szóló törvénytervezet alapján készült. A szabályozás még nem végleges, ezért az ismertetett rendelkezések változhatnak.

Jogszabályi hivatkozások: törvénytervezet 1. § (3)–(6) bekezdés, 2. § 4., 26., 35., 39. és 41. pont, 3. §, 6. §, 24. §, 25. § (1) bekezdés, 29. § és 35. § (4) bekezdés.