Az előző cikkünkben azt vizsgáltuk meg, hogy miért lehet egy adott cél megvalósítására célszerűbb nonprofit szervezetet létrehozni, mint gazdasági társaságot.
Ha ezt eldöntöttük, rögtön jön a következő kérdés: egyesületet vagy alapítványt hozzunk létre?
A két szervezeti forma kívülről nézve nagyon hasonló lehet. Mindkettő lehet civil szervezet, mindkettő fogadhat támogatásokat, gazdálkodhat, alkalmazhat munkavállalókat, és bizonyos feltételekkel gazdasági-vállalkozási tevékenységet is végezhet.
A működési logikájuk azonban alapvetően különbözik.
Egyesület: emberek szerveződnek egy közös cél köré
Az egyesület középpontjában a tagság áll.
Gondoljunk egy sportegyesületre, szakmai szervezetre, kulturális közösségre vagy akár egy helyi érdekvédelmi szervezetre.
Ezekben az esetekben nem egyszerűen egy meghatározott cél finanszírozásáról van szó. Emberek vagy szervezetek közösséget alkotnak, részt vesznek annak működésében, és a szervezet döntéseit is a tagságon alapuló rendszerben hozzák meg.
Az egyesületnek ezért van közgyűlése, vannak tagjai, a tagokat pedig tagsági jogok illetik meg, és tagsági kötelezettségek terhelik.
Az egyesület tehát elsősorban közösséget szervez.
Ez egyben azt is jelenti, hogy az alapító tagok nem feltétlenül őrzik meg később a szervezet feletti meghatározó befolyásukat. Ha az egyesület bővül, új tagok érkeznek, a döntéshozatal továbbra is a tagsági struktúrán keresztül működik.
Ez nagyon fontos szempont már az alapítás előtt.
Alapítvány: vagyont rendelünk egy tartós célhoz
Az alapítvány logikája más.
Itt nem egy tagság megszervezése áll a középpontban, hanem egy tartós cél meghatározása és az annak megvalósításához szükséges vagyon biztosítása.
A Polgári Törvénykönyv (Ptk. 3:378. §) megfogalmazása szerint az alapítvány az alapító által, az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására létrehozott jogi személy.
Ez a definíció jól mutatja a különbséget.
Az alapítványnak nincsenek tagjai.
Van alapítója, van alapítványi célja, van vagyona, és van egy szervezete, amelynek feladata ennek a célnak a megvalósítása.
A nyilvántartásba vett alapítványhoz az alapító okiratban meghatározott feltételekkel vagyoni juttatással csatlakozni is lehet. A csatlakozó azonban nem lesz az alapítvány tagja: a csatlakozás tagsági jogviszonyt nem hoz létre.
Az alapítvány tehát elsősorban nem embereket szervez egy közösségbe, hanem vagyont rendel egy tartós cél szolgálatába.
Ugyanaz a cél – két teljesen eltérő szervezet
Tegyük fel, hogy tíz vállalkozó szeretné segíteni a fiatal vállalkozók pénzügyi ismereteinek fejlesztését.
Az egyik elképzelés szerint létrehoznak egy szakmai közösséget. Tagokat vesznek fel, rendszeresen találkoznak, közösen határozzák meg a programokat, tisztségviselőket választanak, és a tagság aktívan részt vesz a szervezet életében.
Ehhez az egyesületi logika illeszkedik.
De elképzelhető egy egészen más modell is.
Egy vállalkozó például 50 millió forintot kíván tartósan arra fordítani, hogy abból fiatal vállalkozók pénzügyi képzését, ösztöndíját vagy oktatási programjait finanszírozzák.
Itt nem feltétlenül van szükség tagságra vagy közösségi döntéshozatalra. A lényeg az, hogy egy meghatározott vagyont egy tartós cél szolgálatába állítsanak.
Ehhez már az alapítványi forma áll közelebb.
A cél mindkét esetben lehet hasonló.
A mögötte álló szervezeti logika azonban teljesen más.
Az alapítvány vagyona nem egyszerűen „félretett pénz”
Az alapítvány egyik legfontosabb sajátossága, hogy az alapító az alapítvány céljára vagyont rendel.
Ezért alapítvány létrehozásakor nemcsak azt kell végiggondolni, hogy mit szeretnénk támogatni, hanem azt is, hogy milyen vagyonnal és milyen hosszú távú finanszírozási modellel lehet a célt ténylegesen megvalósítani.
A vagyon természetesen nem feltétlenül arra szolgál, hogy változatlan formában álljon az alapítványban. Az alapítvány gazdálkodik vele, bevételeket szerezhet, támogatásokat fogadhat, és az alapítványi cél megvalósítását nem veszélyeztetve kiegészítő jelleggel gazdasági-vállalkozási tevékenységet is végezhet.
A lényeg az, hogy mindez az alapítványi cél megvalósítását szolgálja.
A gazdasági tevékenység nem válhat a szervezet fő tevékenységévé.
Ha a gazdasági-vállalkozási tevékenységből származó bevétel eléri vagy meghaladja az éves összes bevétel 60 százalékát, a szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységű szervezetnek minősül. Ez nemcsak az alapítványra, hanem az egyesületre is igaz.
Ennek következménye, hogy a NAV törvényességi ellenőrzési eljárást kezdeményezhet, adózási szempontból pedig a szervezet az adott évben nem alkalmazhatja a közhasznú szervezetre vonatkozó rendelkezéseket, és adóját a gazdasági társaságokhoz hasonlóan kell megállapítania.
És melyik adózik kedvezőbben?
Ez csábító kérdés, de rossz sorrendben tesszük fel.
Az egyesület és az alapítvány közötti választást nem azzal érdemes kezdeni, hogy melyik fizet kevesebb adót.
Adózási szempontból ugyanis számos közös szabály vonatkozik rájuk. A civil szervezeteknél egyaránt meg kell különböztetni az alapcél szerinti és a gazdasági-vállalkozási tevékenységet, és a nonprofit státusz önmagában egyik esetben sem jelent általános adómentességet.
Ez nem jelenti azt, hogy a két forma között egyáltalán nincs adózási különbség. Vannak olyan szabályok, amelyek csak az egyik formára vonatkoznak. Például az alapcél szerinti bevételek között az egyesületnél a tagdíjat, az alapítványnál az alapítótól nem vagyoni hozzájárulásként kapott adományt külön kell kimutatni. A magánszemélyek személyi jövedelemadózásánál a tagdíj ellenében nyújtott szolgáltatás nem bevétel, ha az egyesület vagy a köztestület vállalkozási tevékenységet nem folytat. Az illetékmentességnél pedig az alapítványokra külön szabályok vonatkoznak.
Ezek azonban részletkérdések, a szervezeti formát nem ezek határozzák meg. Annak kiválasztásakor ezért először azt kell eldönteni: közösséget szeretnénk létrehozni, vagy egy tartós célhoz szeretnénk vagyont rendelni?
Az adózási következmények vizsgálata csak ezután következik.
Tipikus tévedés: „Az alapítvány az alapítóé”
Nem.
Ez a gazdasági társaságok világából áthozott gondolkodás.
Egy Kft-nek vannak tulajdonosai, akik üzletrésszel rendelkeznek. Az alapítványnál nincs ilyen tulajdonosi pozíció.
Az alapító meghatározza az alapítvány célját, rendelkezik a cél eléréséhez szükséges vagyonról és kialakítja a szervezet alapvető kereteit, de az alapítvány önálló jogi személy.
Ezért az alapítványba juttatott vagyont sem célszerű úgy kezelni, mintha az továbbra is egyszerűen az alapító magánvagyona lenne.
Ugyanez az egyesületnél is fontos: a tag nem tulajdonosa az egyesület vagyonának.
Egy gyors döntési szempont
Ha a szervezet működésének elképzelése úgy kezdődik, hogy: „Szeretnénk összefogni azokat, akik…”, akkor érdemes először az egyesületben gondolkodni.
Ha viszont úgy kezdődik, hogy: „Szeretnék egy vagyont tartósan arra fordítani, hogy…”, akkor az alapítvány lehet a természetesebb kiindulópont.
Ez természetesen nem helyettesíti az alapítás előtti jogi és adózási tervezést, de nagyon jól megmutatja a két forma közötti alapvető különbséget.
A lényeg
Az egyesület középpontjában a tagság és a közös cél, az alapítvány középpontjában pedig a tartós cél és az annak megvalósítására rendelt vagyon áll.
Nem az a kérdés tehát, hogy általában melyik a jobb szervezeti forma. Az a kérdés, hogy melyik illeszkedik ahhoz, amit valóban létre szeretnénk hozni.
És még egy fontos döntést meg kell hoznunk: hHa létrehoztuk az egyesületet vagy az alapítványt, attól az még nem lesz automatikusan közhasznú szervezet.
A következő részben ezért azt vizsgáljuk meg, mit jelent valójában a közhasznú jogállás, milyen feltételekkel szerezhető meg, és miért nem ugyanaz a „nonprofit” és a „közhasznú” fogalma.
A nonprofit szervezet könyvelése nem pusztán adminisztráció. A jó könyvelő érti a szervezet célját, bevételeinek természetét és működési modelljét, ezért nemcsak a már megtörtént gazdasági eseményeket könyveli le, hanem a döntések következményeit is képes előre jelezni. Nonprofit szervezetet érdemes olyan helyen könyveltetni, ahol a működését is értik és támogatják.
