Gyermekek és házastársak vagyona – Összeadódik vagy elkülönül?

Vagyonadó a gyakorlatban – 5. rész

A vagyonadóról szóló törvénytervezet egyik fontos kérdése, hogy a családtagok vagyonát külön-külön vagy együttesen kellene figyelembe venni.

A válasz nem egyszerűen az, hogy minden családtag saját vagyona után adózna. A tervezet a házastársak közös vagyonára és a kiskorú gyermekek vagyonára külön szabályokat állapít meg, amelyek jelentősen befolyásolhatják az egymilliárd forintos értékhatár elérését.

A tervezet adóalanya mindig az egyes magánszemély, az egymilliárd forintos értékhatár pedig személyenként érvényesül, nem házaspáronként vagy háztartásonként. Családi szabályt csak a házastársak és a kiskorú gyermekek vagyonára tartalmaz; más hozzátartozók (például az élettárs, a nagykorú gyermek vagy a szülő) vagyonát külön kell vizsgálni, rájuk a házastársi szabályok a szöveg alapján nem vonatkoznak.

Hogyan kellene megosztani a házastársak vagyonát?

A közös tulajdonban álló vagyonelemeket főszabály szerint a tulajdoni hányad arányában kellene figyelembe venni.

A házastársi közös vagyon esetében azonban további szabályok érvényesülnének.

A házastársi közös vagyon és a különvagyon elhatárolása a Ptk. házassági vagyonjogi szabályain alapul. A különvagyon (például a házasság előtt szerzett, örökölt vagy ajándékba kapott vagyon) a szöveg alapján úgy tűnik, nem házastársi közös vagyon, ezért a tulajdonos házastárs adóalapjában marad.

Ha a házastársak rendelkeznek házassági vagyonjogi szerződéssel vagy egymás között kötött, a vagyonelemre vonatkozó szerződéssel, annak rendelkezései lennének irányadók.

Ilyen szerződés hiányában a valamelyik házastárs nevéhez rendelten nyilvántartott vagyonelemeknél – például bankszámlánál, értékpapírszámlánál vagy ingatlannál – a házastársak választhatnának:

• a vagyonelemet kizárólag a nyilvántartás szerinti házastárs vagyonában veszik figyelembe; vagy
• annak értékét egyenlő arányban osztják meg egymás között.

A választás vagyonelemenként tehető meg: mindkét házastársnak a tárgyévet követő év augusztus 31-ig, az adóhatóság által rendszeresített űrlapon azonos tartalmú nyilatkozatot kell benyújtania. A választás csak az adott tárgyévre szól, és mindkét házastársat köti, utólagos módosítása is csak azonos tartalmú nyilatkozattal lehetséges. A bevallást a választásnak megfelelően kell benyújtani. Nyilatkozat hiányában az egyenlő arányú megosztás érvényesülne.

Azokat a házastársi közös vagyonba tartozó vagyonelemeket, amelyek nincsenek valamelyik házastárs személyéhez rendelten nyilvántartva (például a készpénz vagy a nyilvántartásba nem vett ingóságok), mindig egyenlő arányban kellene a házastársak adóalapjában figyelembe venni.

Nézzünk egy példát!

Béla és Anna házaspár. Házassági vagyonjogi szerződést nem kötöttek. Az alábbi értékek a tervezet szerinti számított értékek:

Tartozásként csak Béla lakáshitele szerepel a családi házra, 150 M Ft összegben, megfelelő formában dokumentálva. Béla az egyedüli adós.

1.változat: nincs nyilatkozat. A választható vagyonelemek egyenlő arányban számítanak.

• Béla: 700 + 175 (ház) + 100 (nyaraló) + 250 (értékpapír) + 50 (bank) + 20 (készpénz) = 1 295 M Ft, ebből a hitel levonása után 1 145 M Ft. Az adóalap 145 M Ft, az adó 1,45 M Ft.
• Anna: 150 + 175 + 100 + 250 + 50 + 20 = 745 M Ft, nem éri el az értékhatárt.

2.változat: a házastársak a bankszámlánál Anna kizárólagos figyelembevételét választják, a többinél az egyenlő arányú megosztás marad.

• Béla nettó vagyona 1 095 M Ft, az adóalap 95 M Ft, az adó 0,95 M Ft.
• Anna vagyona 795 M Ft, nem éri el az értékhatárt.

3. változat: mindent a nyilvántartott házastárs adóalapjában vesznek figyelembe (a ház és az értékpapírszámla Béláén, a bankszámla Annán).

• Béla: 700 + 350 + 100 + 500 + 20 = 1 670 M Ft, a hitel levonása után 1 520 M Ft. Az adóalap 520 M Ft, az adó 5,2 M Ft.
• Anna vagyona 370 M Ft, nem éri el az értékhatárt.

A példa azt mutatja, hogy ugyanabból a vagyonból, ugyanazon a napon, a besorolástól és a választásoktól függően 0,95 és 5,2 millió forint között alakulhat az adó. A különvagyon nem osztható meg választással. A választás vagyonelemenként tehető, és csak a nyilvántartott házastárs és az egyenlő arány között lehet dönteni. Ennél többet, például a vagyon áthelyezését, csak a tulajdon tényleges átruházása érhet el, ahol az adóelkerülés tilalma is számít.

A példa feltevései:

• A különvagyon és a közös vagyon elhatárolása a Ptk. házassági vagyonjogi szabályain alapul. A különvagyon értéknövekedésének és hozamának minősítése a Ptk. szabályaitól függ, a példa ezt egyszerűsítésként nem vizsgálja.
• A tartozás megosztására a tervezet külön szabályt nem tartalmaz, ezért szerepel egyetlen adós.
• Az értékek a tervezet szerinti számított értékek, az adó pedig az adócsökkentő tételek előtt értendő.
• A nyaraló egyenlő tulajdoni hányada miatt ugyanaz az eredmény adódik akár a tulajdoni hányad, akár az egyenlő megosztás alapján.

A vagyon jogszerű megosztása tehát alapvetően befolyásolhatná a fizetendő adót.

A megosztásnál számolni kell az adóelkerülés tilalmával is. A tervezet szerint a törvény céljával ellentétes az olyan jogügylet vagy más magatartás, amely az adóalap-megállapítási szabályok megkerülésére irányul. Az adóhatóság a rendeltetésszerű joggyakorlást a vagyonadó bevezetésének köztudomásúvá válásától kezdődő időszakra vizsgálja, és a jogügylet rendeltetésszerűnek minősül, ha az adóalany igazolja, hogy a döntést valós gazdasági vagy az adókötelezettségtől független, méltányolható körülmény indokolta (1. § (4)–(6) bekezdés). Ezért az adóalap csökkentésére irányuló vagyonátrendezéseknél, például a házassági vagyonjogi szerződés módosításánál vagy a vagyon gyermekre ruházásánál, a döntés indokait érdemes dokumentálni.

Mi történne a gyermekek vagyonával?

A tervezet különbséget tesz a kiskorú gyermek vagyonának eredete szerint.

A kiskorú gyermek örökölt vagyonát, saját keresményét és az ezek helyébe lépő vagyonelemeket a gyermek saját adóalapjában kellene figyelembe venni.

Más a helyzet például a szülőktől ajándékba kapott vagyonnal. Ezt főszabály szerint a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő vagyonához kellene számítani. Közös szülői felügyelet esetén az értéket a két szülő között egyenlő arányban kellene megosztani.

A szabály nem csak a szülőktől kapott ajándékra vonatkozik: a szöveg alapján a szülő adóalapjában kell figyelembe venni minden olyan vagyont, amely nem örökölt, nem a gyermek saját keresménye, és nem az ezek helyébe lépő vagyonelem (így például a nagyszülőtől kapott ajándékot is). Az örökölt vagy saját keresményként szerzett vagyonra a gyermek saját egymilliárd forintos értékhatára vonatkozik.

Példa a gyermeknek ajándékozott vagyonra

Tegyük fel, hogy a szülők 600 millió forint értékű ingatlant ajándékoznak kiskorú gyermeküknek.

Bár az ingatlan a gyermek tulajdonába kerülne, a tervezet szerint annak értékét közös szülői felügyelet esetén a két szülő adóalapjában, fejenként 300 millió forinttal kellene figyelembe venni.

Ha viszont a gyermek ugyanezt az ingatlant örökölné, annak értéke a gyermek saját adóalapjába tartozna.

Ez jelentős különbség, különösen akkor, ha a szülők vagyona már megközelíti az egymilliárd forintos értékhatárt.

Mi történik, ha a gyermek nagykorúvá válik?

A 7. § (4) bekezdés szerinti szabály csak a kiskorú gyermek vagyonára vonatkozik. Mivel az adókötelezettség a tárgyév utolsó napján, az aznapi vagyon alapján keletkezik (5. § (2) bekezdés), a szöveg alapján az dönt, hogy a gyermek ezen a napon kiskorú-e.

Ha a gyermek a tárgyév utolsó napján még kiskorú, a szülőktől ajándékba kapott vagyon a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő adóalapjába tartozik (közös szülői felügyeletnél a két szülő adóalapjába egyenlő arányban), annak ellenére, hogy a gyermek tulajdonában van.

Ha a gyermek a tárgyév utolsó napján már nagykorú, ez a szabály nem alkalmazható: ugyanez a vagyon attól a tárgyévtől a gyermek saját adóalapjába tartozik, és rá a gyermek saját egymilliárd forintos értékhatára vonatkozik. A szülők adóalapjából a vagyon ezzel kikerül. Ha az ajándékozás időpontjában a gyermek már nagykorú, a vagyon eleve a gyermek adóalapjába tartozik. A nagykorúságot a Ptk. szabályai szerint kell megítélni (a 18. életév betöltése, illetve a házasságkötés).

Tegyük fel, hogy a szülők 2026-ban 600 millió forint értékű ingatlant ajándékoznak a 2011. március 5-én született gyermeküknek, közös szülői felügyelet mellett. A gyermeknek más vagyona nincs.

A példa azt mutatja, hogy a gyermekre ruházott vagyon a szülők adóalapját minden olyan tárgyévben terheli, amelynek utolsó napján a gyermek még kiskorú. A gyermek saját értékhatárának kedvező hatása csak attól a tárgyévtől jelentkezik, amelynek utolsó napján a gyermek már nagykorú. Az adóelkerülés tilalma erre az átrendezésre is vonatkozik, ezért indokait itt is érdemes dokumentálni.

Mire érdemes figyelni a gyakorlatban?

A családi vagyon felmérésekor nem elegendő a tulajdoni lapokat és a bankszámlák tulajdonosait áttekinteni.

Vizsgálni kell a házassági vagyonjogi megállapodásokat, a vagyonelemek nyilvántartását, a szülői felügyelet gyakorlását, valamint a gyermekek vagyonának megszerzési jogcímét is. A házastársi választáshoz szükséges azonos tartalmú nyilatkozat határideje a tárgyévet követő év augusztus 31-e.

Amivel még számolni kell:

• Az élettársakra a házastársi szabályok a szöveg alapján nem vonatkoznak: közös tulajdonuk esetén a tulajdoni hányad szerinti megosztás (7. § (1) bekezdés) az irányadó.
• A műtárgy, ékszer, gyűjtemény (3 millió forint) és a jármű (10 millió forint) egyedi értékhatárának vizsgálatánál a tervezet nem mondja ki, hogy közös tulajdonnál a teljes értéket vagy a tulajdoni hányadot kell-e figyelembe venni.
• A kiskorúság megítélésénél a tervezet időpontot kifejezetten nem említ; mivel az adókötelezettség a tárgyév utolsó napján keletkezik (5. § (2) bekezdés), a szöveg alapján ez a nap lehet a döntő.
• Ha a gyermek szülői felügyelet alatt nem áll (például gyámság alatt), a tervezet nem mondja ki, hogy az ajándékba kapott vagyonát kinek az adóalapjában kell figyelembe venni.
• Ha a házastársak közös tulajdoni hányada nem egyenlő, a tervezet 7. § (1) bekezdése (tulajdoni hányad) és 7. § (2) bekezdés c) pontja (egyenlő arány) viszonya a szövegből nem egyértelmű.
• Ha a házastársaknak közösen felvett tartozásuk van, a tervezet nem mondja ki, hogy a tartozás melyik házastárs adóalapját csökkenti.

A legfontosabb tanulság: a család teljes vagyona önmagában nem határozza meg a vagyonadó összegét. Az egymilliárd forintos értékhatár személyenként érvényesül, ezért döntő, hogy a tervezet alapján melyik vagyonelemet melyik családtag adóalapjában kell figyelembe venni. A gyermeknek adott vagyon a szülők adóalapjában marad addig a tárgyévig, amelynek utolsó napján a gyermek már nagykorú, a vagyon átrendezésénél pedig az adóelkerülés tilalmával is számolni kell.

A következő részben azt vizsgáljuk meg, hogyan kellene meghatározni a vállalkozásokban fennálló tulajdonrészek értékét.

Ez a cikk a Pénzügyminisztérium által 2026. október 6-án társadalmi egyeztetésre bocsátott, a vagyonadóról szóló törvénytervezet alapján készült. A szabályozás még nem végleges, ezért az ismertetett rendelkezések változhatnak.

Jogszabályi hivatkozások: törvénytervezet 1. § (4)–(6) bekezdés, 3. §, 5. § (2) bekezdés, 6. § (1) és (3) bekezdés, 7. § (1)–(5) bekezdés, 25. § (1) bekezdés.