Mi számít vagyonnak? – Nemcsak az ingatlan és a bankszámla

Vagyonadó a gyakorlatban – 2. rész

A vagyonadóról szóló törvénytervezet szerint az adókötelezettség megállapításakor főszabályként minden pénzben kifejezhető értékkel rendelkező vagyonelemet figyelembe kellene venni. Ez lényegesen szélesebb kört jelent, mint az ingatlanok és a bankszámlák együttes értéke.

Ez a belföldi illetőségű adóalanyokra vonatkozik. Külföldi illetőség esetén csak az 1. részben bemutatott magyarországi vagyonelemek számítanának: a belföldi ingatlan, az ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog és a meghatározott társasági részesedések.

Milyen vagyonelemek tartoznának ide?

A tervezet 2. § 39. pontja alapján különösen:

• Ingatlanok: lakások, családi házak, telkek, üzleti és egyéb ingatlanok.
  • A saját lakóingatlan is teljes értékkel számítana: a tervezet nem ismer főlakás-kedvezményt.
• Vállalkozásokban fennálló tulajdonrészek: kft.-üzletrészek, részvények és más társasági részesedések.
  • Ide tartoznak a gazdasági társaságnak nem minősülő szervezetekben (például szövetkezetben, ügyvédi irodában, egyéni cégben) fennálló tagsági és vagyoni jogosultságok is.
• Pénzeszközök és befektetések: készpénz, bankszámlapénz, értékpapírok, pénzügyi eszközök, kriptoeszközök, származtatott ügyletekből eredő nyitott pozíciók.
• Értéktárgyak: befektetési nemesfémek, drágakövek, műtárgyak, gyűjtemények, járművek és más meghatározott ingóságok.
  • Ezek egy részénél egyedi értékhatár érvényesülne (például a járműveknél 10 millió, a műtárgyaknál, gyűjteményeknél és ékszereknél 3 millió forint); erről a következő részben írunk.
• Követelések: például más magánszemélynek vagy vállalkozásnak nyújtott kölcsönből fennálló követelés.
  • Gyakorlati szempontból kiemelendő a saját cégnek nyújtott tagi kölcsön és a halasztott vételár-követelés: ezek a tőkeösszegükkel számítanának, a behajthatatlan rész kivételével.
  • Vagyonelem a jóváhagyott, de még ki nem fizetett osztalék is.
• Vagyoni értékű jogok: ingatlanon fennálló haszonélvezet, használati jog és építményi jog, visszavásárlási értékkel rendelkező biztosítási szerződésből eredő jogok, vételi jogok, opciók és más pénzben értékelhető szerződéses jogosultságok.
  • A tisztán kockázati biztosítás alapján járó szolgáltatás a biztosítási esemény bekövetkezéséig nem számítana vagyonelemnek.

A felsorolás nem teljes. A tervezet szerint egy jogosultság akkor is vagyonelem lehet, ha nem szerepel közhiteles nyilvántartásban, nem ruházható át, vagy az értékét még nem realizálták. Fontos kivétel ugyanakkor, hogy nem kellene figyelembe venni azt az opciós jogot, amelynek megszerzése vagy fennmaradása a jogosult jövőbeni személyes közreműködésétől függ, és addig nem gyakorolható és nem ruházható át. Ez például a munkavállalói opciós programok résztvevőit érintheti.

A vállalkozás vagyona is beleszámítana?

Itt fontos különbséget tenni.

Ha egy magánszemély kft. tulajdonosa, nem a társaság valamennyi eszközét kellene közvetlenül a saját vagyonaként számításba vennie, hanem a társaságban fennálló tulajdonrészének számított értékét.

Ez az érték nem feltétlenül azonos az üzletrész névértékével vagy a társaság saját tőkéjének arányos részével.

Két esetben azonban a vállalkozás vagyona közvetlenül jelenne meg a magánszemélynél. Az egyéni vállalkozó vállalkozási vagyona a saját vagyona, ennek értékelésével egy későbbi részben foglalkozunk. A polgári jogi társaság és a hozzá hasonló, adózási szempontból átlátható szervezetek vagyonát pedig nem részesedésként, hanem közvetlenül a tagoknál, a részesedésük arányában kellene figyelembe venni.

Nézzünk egy példát!

Egy magánszemély vagyona a következő elemekből áll:

Az üzleti ingatlan a példában a magánszemély saját tulajdonában van. Ha a kft. tulajdonában lenne, nem külön vagyonelemként, hanem az üzletrész számított értékén keresztül jelenne meg; külön feltüntetése kétszeres figyelembevételt jelentene. A kft.-üzletrész értéke a törvény szerinti számított érték, nem a névérték.

A példa alapján a vagyonelemek összértéke 1,2 milliárd forint. Ez azonban még nem jelenti automatikusan, hogy 200 millió forint lenne az adóalap.

Ehhez előbb a törvény szerinti értékelési szabályokat, a figyelmen kívül hagyható vagyontárgyakat és a levonható tartozásokat is meg kell vizsgálni.

Ugyanazt a vagyont kétszer is figyelembe kellene venni?

Ugyanazon adóalanynál nem. A tervezet 1. § (3) bekezdése tiltja, hogy az adóalany ugyanazt a vagyonelemet vagy értéket többször vegye figyelembe, illetve ugyanazon ténybeli alapon több jogcímen csökkentse az adóalapját.

Ez a gyakorlatban például a haszonélvezettel terhelt ingatlannál, az egyéni vállalkozói vagyonnál vagy az opciós jog és a mögöttes vagyonelem viszonyában lesz jelentős. A tilalom azonban az adott adóalanyra vonatkozik. Arra a kérdésre, hogy a bizalmi vagyonkezelésben lévő vagyon és a kedvezményezett jogosultsága két külön adóalanynál is megjelenhet-e, a tervezet nem ad egyértelmű választ.

Mit érdemes már most megtenni?

Az első lépés egy teljes vagyonleltár elkészítése, amelyben nemcsak a tárgyi eszközök és befektetések, hanem a követelések és vagyoni jogosultságok is szerepelnek.

Egyelőre nem szükséges minden vagyonelem pontos adózási értékét meghatározni. Először azt kell feltárni, hogy milyen vagyonelemekkel rendelkezik az adóalany.

Már most érdemes összegyűjteni az ingatlanok szerzési szerződéseit, illetékhatározatait és az értéknövelő beruházások számláit is, mert az ingatlanok értékelése elsősorban a legfeljebb tíz éven belüli ügyleti értékre épülne.

A legfontosabb tanulság: a vagyonadó alapjának megállapítása nem a bankszámla és az ingatlanok összesítésével kezdődik, hanem a teljes vagyon feltárásával.

A következő részben megvizsgáljuk, hogy mely vagyontárgyakat nem kellene figyelembe venni az adóalap meghatározásakor.

Ez a cikk a vagyonadóról szóló 2026. évi törvénytervezet alapján készült. A szabályozás még nem végleges, ezért az ismertetett rendelkezések változhatnak.

Jogszabályi hivatkozások: törvénytervezet 1. § (1)–(3) bekezdés; 2. § 1., 17. és 39–40. pont; 4. § (2) bekezdés; 6. § (3) bekezdés; 7. § (6) bekezdés; 13. §; 14. § (1) bekezdés; 15. § (1) bekezdés; 21. § (6)–(11) bekezdés; 22. § (1) bekezdés; 23. § (7) bekezdés.