Vagyonadó a gyakorlatban – 19. rész

A vagyonadóról szóló cikksorozatunk előző részeiben bemutattuk az adókötelezettség megállapításának, bevallásának és megfizetésének szabályait. Most azt vizsgáljuk meg, hogy milyen eszközökkel ellenőrizhetné a NAV az adózók bevallásait, és milyen következményekkel járhatna, ha az adózó a vagyonát a hatóság által elfogadottnál alacsonyabb értéken mutatná ki.
A vagyonadó sajátossága, hogy az adókötelezettség jelentős részben a vagyonelemek értékelésén alapulna. Ezért az adóhatósági ellenőrzések egyik legfontosabb kérdése várhatóan nem az lenne, hogy az adózó rendelkezik-e az adott vagyontárggyal, hanem az, hogy annak értékét a törvény előírásainak megfelelően határozta-e meg.
A törvényjavaslat külön rendelkezéseket tartalmaz az adóhatósági adategyeztetésre, az értékelési eltérések kezelésére és bizonyos esetekben az adóbírság, valamint a késedelmi pótlék alóli mentesülésre.
Milyen információk alapján ellenőrizhetne a NAV?
A vagyonadó önadózáson alapulna, vagyis az adózó maga állapítaná meg és vallaná be az adókötelezettségét. Ez azonban nem jelentené azt, hogy a NAV kizárólag az adózó által közölt információkra támaszkodhatna.
A hatóság a saját nyilvántartásaiban szereplő, illetve a hivatalosan tudomására jutott adatokat is felhasználhatná.
Ingatlanok esetében például rendelkezésre állhatnának az ingatlan-nyilvántartás adatai, a korábbi illetékkiszabási eljárásokban megismert értékek és az ingatlanértékelési modell által meghatározott adatok.
A társasági részesedéseknél pedig a vállalkozások beszámolói, valamint a törvény alapján előírt külön adatszolgáltatások kaphatnának jelentős szerepet.
A törvényjavaslat szerint azoknak a belföldi székhelyű gazdasági társaságoknak, amelyek utolsó lezárt üzleti évi beszámolója szerinti saját tőkéje meghaladta az 500 millió forintot, a rejtett tartalékok megállapításához szükséges adatokról a beszámoló elfogadását követő 30 napon belül tájékoztatniuk kellene a tulajdonosi jogokat gyakorló személyeket és a NAV-ot. Ez a kötelezettség azonban csak akkor terheli a társaságot, ha legalább egy tulajdonosi jogokat gyakorló személy kéri (34. § (1)–(2) bekezdés).
Ez azt jelenti, hogy a NAV bizonyos társasági részesedések értékeléséhez, tulajdonosi kérés esetén, közvetlenül a vállalkozástól is információt kaphat.
Az adatszolgáltatás másik esete a cégértékelés. A nem tőzsdei társasági részesedés (üzletrész, részvény) értékét főszabály szerint az 1. melléklet képletével kell kiszámítani. Ha ez nem lehetséges vagy nem alkalmas, a törvényjavaslat szerint független cégértékelő által megállapított érték vehető figyelembe. Ez két esetben fordulhat elő: ha a képlethez szükséges beszámolóadatok nem állnak rendelkezésre (például azért, mert a társaság első üzleti éve a bevallás elkészítéséig még nem zárult le; egy vagy két lezárt év adata ugyanakkor a képlethez elegendő), vagy ha a képlet a társaság működési körülményeinek jelentős változása vagy különleges szerződéses jogok miatt (például részvényesi megállapodás, opciós szerződés, eltérő jogokat biztosító részesedés) nem alkalmas az érték meghatározására (15. § (4) bekezdés).
Ilyenkor az a belföldi székhelyű gazdasági társaság (például az a kft. vagy zrt.), amelynek üzletrészét vagy részvényét értékelni kell, az értékelő kérésére 30 napon belül köteles rendelkezésre bocsátani a szükséges adatokat (34. § (4) bekezdés).
Külföldi székhelyű társaságot a magyar törvény nem kötelezhet adatszolgáltatásra. Ha a külföldi társaság saját tőkéje meghaladja az 500 millió forintot, az üzletrész értékéhez szükség van a rejtett tartalékra. A társaság a rejtett tartalékra vonatkozó magyar szabályoknak megfelelően összeállított adatokat önként megküldheti a tulajdonosi jogokat gyakorló személyeknek, és ezt az adatszolgáltatást a rejtett tartalék megállapításánál figyelembe lehet venni (34. § (3) bekezdés). Ha a társaság az adatokat nem küldi meg, a rejtett tartalék nem állapítható meg, ezért az üzletrész értékét cégértékelő által megállapított értékkel kell meghatározni (15. § (8) bekezdés).
Példa: egy magánszemély 40%-os részesedést birtokol egy osztrák GmbH-ban, amelynek saját tőkéje 800 millió forint, és amely ingatlant is tart. Ha a GmbH ügyvezetése megküldi a magyar szabályok szerint összeállított adatokat (az ingatlan piaci és könyv szerinti értékét, valamint a halasztott adókötelezettséget), ezekből az adózó kiszámíthatja a rejtett tartalékot. Ha a GmbH nem működik együtt, az adózónak cégértékelőt kell megbíznia. Ha a szükséges információk az adózónak fel nem róható okból egyáltalán nem szerezhetők meg, a részesedést a bekerülési (szerzési) értéken kell figyelembe venni (15. § (10) bekezdés).
Mi történne, ha a NAV eltérést találna?
A törvénytervezet az adóhatósági nyilvántartások és a vagyonadó-bevallás adatainak összevetésére külön eljárást határozna meg.
Ha a NAV olyan ellentmondást észlelne, amely az adózó bevallásában alacsonyabb vagyonadóalapot eredményezett, akkor 15 napos határidővel fel kellene hívnia az adózót az eltérés tisztázására.
A felhívásban a hatóságnak meg kellene jelölnie, hogy pontosan milyen ellentmondást talált.
A felhívással még nem indul adóellenőrzés. Ha az adózó magyarázatot ad az eltérésre, a törvényjavaslat indokolása szerint nem szükséges az ellenőrzés megindítása, ez a köztes lépés tehát mindkét fél számára időt és munkát takarít meg (32. § (1)–(2) bekezdés).
Nézzünk egy példát!
Egy magánszemély a vagyonadó-bevallásában egy ingatlant 400 millió forintos értéken szerepeltet. A NAV rendelkezésére álló adatok alapján azonban az ingatlan értéke 550 millió forint is lehetne. A 150 millió forintos eltérés önmagában még nem bizonyítaná, hogy az adózó hibásan járt el. Elképzelhető például, hogy az ingatlan állapota, használhatósága vagy valamely jogi korlátozása indokolja az alacsonyabb értéket. Az adózónak azonban a NAV felhívására be kellene mutatnia az értékmeghatározás alapjául szolgáló adatokat és dokumentumokat.
Meghosszabbítható lenne a 15 napos határidő?
Igen, de csak meghatározott feltételekkel.
A törvénytervezet alapján a NAV az adózó kérelmére egy alkalommal, legfeljebb további 15 nappal meghosszabbíthatná a határidőt.
Ennek feltétele lenne, hogy az adózó még az eredeti határidő lejárta előtt benyújtsa a kérelmét, és igazolja, hogy a határidő megtartása rajta kívül álló, elháríthatatlan okból nem lehetséges.
A hosszabbítás tehát nem lenne automatikus.
Egy összetett társasági részesedés értékelésénél vagy külföldi dokumentumok beszerzésénél különösen fontos lehetne a megfelelő határidőkezelés.
Mikor kellene a NAV-nak adóellenőrzést indítania?
A törvénytervezet két olyan esetet nevesít, amikor a NAV-nak adóellenőrzést kellene indítania.
- Az első eset az lenne, ha az adózó nem teljesítené az eltérések tisztázására vonatkozó felhívást.
- A második esetben az adózó ugyan válaszolna, de az ellentmondás továbbra sem tisztázódna, és a vitatott vagyonadóalap-csökkenés elérné az 500 millió forintot.
Fontos különbség, hogy az 500 millió forintos értékhatár nem az adókülönbözetre, hanem a vagyonadóalap eltérésére vonatkozna.
Például ha a NAV és az adózó között 600 millió forintos adóalap-eltérés maradna fenn, akkor az 1%-os adókulcs mellett ez 6 millió forintos adókülönbözetet eredményezhetne. A kötelező ellenőrzés megindításának feltétele azonban nem a 6 millió forintos adókülönbözet, hanem a tisztázatlan, legalább 500 millió forintos adóalap-eltérés lenne.
Az 500 millió forintos határ alatt sem lenne kizárt az adóellenőrzés, csupán a törvénytervezet ezen különös rendelkezése alapján nem válna kötelezővé.
Mi történne, ha a NAV magasabb ingatlanértéket állapítana meg?
A törvénytervezet egyik legfontosabb garanciális rendelkezése az ingatlanok szakértői értékeléséhez kapcsolódna.
Előfordulhat ugyanis, hogy az adózó a törvény előírásainak megfelelően készíttet értékbecslést, de a NAV egy későbbi ellenőrzés során ennél magasabb értéket állapít meg.
A tervezet ilyen esetben meghatározott feltételekkel kizárná az adóbírság és a késedelmi pótlék megállapítását.
Ehhez azonban két feltételnek kellene teljesülnie:
- Egyrészt az értékbecslésnek meg kellene felelnie a törvényben meghatározott tartalmi és módszertani követelményeknek.
- Másrészt az adózónak az értékeléshez szükséges, általa ismert valamennyi adatot és körülményt teljes körűen és valósághűen az értékelő rendelkezésére kellene bocsátania, továbbá az értékelés eredményét nem befolyásolhatná megtévesztő módon.
Az adókülönbözetet ettől még meg kellene fizetni
Nézzünk egy példát!
Egy magánszemély egy ingatlant a megfelelő szakértői értékbecslés alapján 500 millió forintos értéken szerepeltet a vagyonadó-bevallásában. A NAV ellenőrzése során azonban 650 millió forintos értéket állapít meg. A különbözet 150 millió forint.
Ha az eltérés teljes egészében növeli az adóalapot, és az 1%-os adókulcs alkalmazandó, akkor 1,5 millió forint adókülönbözet keletkezne.
Amennyiben az adózó a szakértői értékeléssel kapcsolatban valamennyi törvényi feltételt teljesítette, a különbözet után nem lehetne adóbírságot és késedelmi pótlékot megállapítani.
Az 1,5 millió forintos adókülönbözetet azonban ebben az esetben is meg kellene fizetni.
A szabály tehát nem az adófizetési kötelezettség alól biztosítana mentességet, hanem az értékelési eltéréshez kapcsolódó szankciók alól.
Minden vagyonelemre vonatkozna ez a védelem?
Nem.
A törvényjavaslat ezen különös mentesítő rendelkezése kifejezetten az ingatlanoknak a 23. § szerint megállapított szakértői forgalmi értékéhez kapcsolódik (31. § (2) bekezdés).
Ezért nem lehetne automatikusan kiterjeszteni például a társasági részesedések, értékpapírok, műtárgyak vagy más vagyonelemek értékelésére.
Ezeknél az általános adóeljárási szabályok alapján kellene vizsgálni, hogy egy esetleges értékelési eltérés milyen jogkövetkezménnyel jár.
Ez különösen fontos lenne a nem tőzsdei vállalkozások üzletrészeinél, ahol a vagyonadó szerinti érték meghatározása összetett számításokon alapulhatna.
Az ingatlan más értékelési módszereinél a javaslat más logikát követ. Az ügyleti érték, az indexált érték és a NAV tömeges ingatlanértékelési modellje szerinti érték alkalmazása a törvény sorrendje szerint az adózóra és az adóhatóságra is kötelező, ezért attól eltérő értéket az adóhatóság csak akkor állapíthat meg, ha az adózó nem a megfelelő ügyleti értéket tüntette fel, kivételszabály miatt (például jelentős beruházás miatt) nem lett volna helye az ügyleti érték alkalmazásának, vagy a NAV bizonyítja, hogy az adózó a modellbe nem az ingatlan valós paramétereit adta meg (31. § (4) bekezdés és indokolása).
Mi történne a szándékosan alacsony értéken kötött ügyletekkel?
A törvénytervezet külön rendelkezést tartalmazna azokra az esetekre, amikor az ingatlanügyletben alkalmazott ellenértéket a felek adóelkerülési céllal a szokásos piaci érték alatt határozzák meg.
Ha a NAV ezt az ellenőrzés során bizonyítaná, akkor az ingatlan számított értékének meghatározásánál a hatóság által megállapított szokásos piaci értéket kellene ügyleti értékként figyelembe venni.
Ez a szabály különösen a kapcsolt felek közötti ingatlanügyleteknél kaphatna jelentőséget.
Ugyanakkor önmagában az, hogy egy ingatlan vételára alacsonyabb egy későbbi becsült piaci értéknél, még nem bizonyítaná az adóelkerülési célt.
A törvénytervezet kifejezetten a NAV bizonyítási kötelezettségéhez kötné ennek a különös szabálynak az alkalmazását.
Ilyen esetben a bevallott és az ellenőrzés során megállapított érték különbözetére jutó adó adóhiány, amelyre az adózás rendjéről szóló törvény szerinti valamennyi jogkövetkezmény, így a bírság és a pótlék is megállapítható (31. § (5) bekezdés indokolása).
Miért lenne fontos a szakértő megfelelő kiválasztása?
Az ingatlanértékelések esetében nem lenne elegendő, hogy az értékelést egy szakmailag tapasztalt személy készítse el. A törvénytervezet meghatározná az értékelésre jogosult szakértők körét és az alkalmazható értékelési módszereket is.
Az értékelést csak a NAV honlapján közzétett nyilvántartásban szereplő, az adóalanytól független szakértő készítheti. Belföldi, termőföldnek nem minősülő ingatlannál ez igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő, vagy a lakások és helyiségek bérletére vonatkozó 1993. évi LXXVIII. törvény 64/D. § szerinti nyilvántartásban szereplő, legalább öt év igazolt gyakorlattal rendelkező ingatlanvagyon-értékelő, termőföldnél pedig termőföld-értékbecslő igazságügyi szakértő lehet. Az adóbevallásban csak a NAV nyilvántartásában szereplő szakértő által megállapított érték tüntethető fel (23. § (1) és (4) bekezdés).
A belföldi, termőföldnek nem minősülő kiemelt értékű (500 millió forintot meghaladó) ingatlan forgalmi értékét kizárólag igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő állapíthatja meg. Ha más jogosult értékelő becslése alapján az ingatlan értéke eléri az 500 millió forintot, az értéket igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő értékbecslése alapján kell meghatározni (23. § (3) bekezdés).
A szakértői értékelésnek tartalmaznia kellene az alkalmazott módszert, az értékelés alapjául szolgáló adatokat, a lényeges feltételezéseket és az értékmódosító tényezőket.
A kiemelt értékű ingatlanok esetében legalább két értékelési módszer (piaci összehasonlító, hozamszámításon alapuló, költségalapú) alkalmazása kötelező, és a végső érték nem az eredmények mechanikus átlaga: az értékelésnek indokolnia kell az alkalmazott súlyokat és a mellőzött módszer elhagyását is (23. § (10)–(13) bekezdés).
A törvényjavaslat külön szankciót is előírna az értékelőkre.
Ha az ellenőrzés megállapítja, hogy a szakértő az értékelés szabályainak megsértése következtében az ingatlan valós forgalmi értékének 70%-át el nem érő értéket állapított meg, a NAV minden esetben 100 ezer forint bírságot szab ki rá, amely ellen önálló fellebbezésnek van helye. Ha egy szakértővel szemben 365 napon belül három véglegessé vált bírságot szabnak ki, a NAV törli a nyilvántartásából, és a törölt szakértő törlés után kiadott értékbecslése az adókötelezettség teljesítéséhez nem használható fel. Törlés után két év elteltével kérhető az újrafelvétel, de újabb bírság esetén a kétéves határidő újraindul (23. § (5)–(7) bekezdés).
Ez a szabály a szakértői értékelések megbízhatóságát kívánná erősíteni.
Mire kellene felkészülniük a vállalkozásoknak?
A vagyonadó közvetlen adóalanyai között a törvénytervezet főszabály szerint nem a gazdasági társaságokat, hanem a magánszemélyeket és a vagyonkezelési adóalanyokat nevesíti.
A vállalkozásoknak azonban ettől még jelentős adatszolgáltatási feladataik keletkezhetnének. Különösen igaz ez azokra a társaságokra, amelyek saját tőkéje meghaladja az 500 millió forintot.
Ezeknek a társaságoknak a rejtett tartalékok megállapításához szükséges, könyvvizsgáló által felülvizsgált adatokat a beszámoló elfogadását követő 30 napon belül kellene megküldeniük a tulajdonosi jogokat gyakorló személyek és a NAV részére, ha legalább egy tulajdonosi jogokat gyakorló személy ezt kéri (34. § (1)–(2) bekezdés).
A kötelezettség tehát nem kizárólag akkor lenne jelentős, amikor a tulajdonos a vagyonadó-bevallását elkészíti.
A vállalkozásnak ezért már a beszámoló elfogadásához kapcsolódóan készen kellene állnia a szükséges adatokkal arra az esetre, ha egy tulajdonos kéri.
Ez a gyakorlatban a számviteli nyilvántartások, a befektetett eszközök értékelése és a könyvvizsgálói felülvizsgálat összehangolását igényelhetné.
Összefoglalva
A vagyonadó ellenőrzése során a NAV a bevallásban szereplő adatokat összevethetné a saját nyilvántartásaiban szereplő és a hivatalosan tudomására jutott információkkal.
Eltérés esetén főszabály szerint 15 napos határidővel kellene felhívnia az adózót az ellentmondás tisztázására.
Ha az adózó nem válaszolna, vagy a legalább 500 millió forintos adóalap-eltérés a válasz ellenére is tisztázatlan maradna, a törvénytervezet alapján adóellenőrzést kellene indítani.
Az ingatlanok megfelelően elkészített szakértői értékelése bizonyos feltételekkel védelmet biztosíthatna az adóbírsággal és a késedelmi pótlékkal szemben.
Az adókülönbözet megfizetése alól azonban ez sem mentesítene.
A legfontosabb tanulság: a vagyonadó esetében nem elegendő helyesen kiszámítani az adót. Legalább ilyen fontos lenne, hogy az adózó utólag is igazolni tudja a vagyonelemek értékét, az alkalmazott értékelési módszert és a bevallásában szereplő adatok megalapozottságát.
A következő részben a vagyonadó-tervezés egyik legérzékenyebb kérdését vizsgáljuk meg: milyen lehetőségeket biztosítana a jogszerű vagyontervezés, és hol húzódna a határ az adótervezés és a rendeltetésellenes joggyakorlás között?
Ez a cikk a vagyonadóról szóló, az Országgyűléshez 2026. október 27-én benyújtott T/930. számú törvényjavaslat alapján készült. A szabályozás a jogalkotási folyamat során még változhat.
Jogszabályi hivatkozások: T/930. számú törvényjavaslat 15. § (4), (8), (10) bekezdés, 23. §, 31. § (2)–(5) bekezdés, 32. §, 34. § és indokolásuk (a 2026. október 6-i tervezet számozása eltér).






