Könyvelő, Adótanácsadó és Szolgáltató Zrt.

06 1 55 00 510
[email protected]

Keresés

Fizetési könnyítés – Mi történik, ha a vagyon megvan, de nincs pénz az adóra?

Vagyonadó a gyakorlatban – 18. rész

Mi történik, ha a vagyon megvan, de nincs pénz az adóra? – Fizetési könnyítés

A vagyonadó egyik legnagyobb problémája, hogy az adófizetési kötelezettség nem feltétlenül jár együtt pénzbevétellel. Egy magánszemély rendelkezhet több milliárd forint értékű ingatlannal vagy vállalkozói részesedéssel anélkül, hogy ezekből évente számottevő jövedelemhez jutna.

A vagyonadó azonban nem a megszerzett jövedelmet, hanem a vagyont adóztatná. Ez azt jelenti, hogy az adófizetési kötelezettség akkor is keletkezhetne, ha az adózó az adott évben egyetlen forint jövedelmet sem szerzett a vagyonából.

A törvénytervezet ezt a problémát felismerve külön fizetési könnyítési lehetőséget biztosítana.

A vagyon értéke nem azonos a fizetőképességgel

Nézzünk egy példát!

Egy magánszemély egy működő vállalkozás kizárólagos tulajdonosa. Az üzletrész vagyonadó szerinti számított értéke 2 milliárd forint. Más jelentős vagyona és levonható tartozása nincs.

Az egymilliárd forintos értékhatár levonása után az adóalap 1 milliárd forint, amelynek 1%-os adója 10 millió forint. A vállalkozás azonban a nyereségét fejlesztésekre fordítja, osztalékot nem fizet.

A tulajdonos tehát úgy lenne köteles évente 10 millió forint vagyonadót fizetni, hogy az üzletrészből nem származik tényleges pénzbevétele.

Ez a helyzet különösen a családi vállalkozások, az ingatlanvagyonnal rendelkező magánszemélyek és a hosszú távú befektetők számára jelenthetne problémát.

Milyen fizetési könnyítést engedélyezhetne a NAV?

A törvényjavaslat két lehetőséget biztosítana: fizetési halasztást és részletfizetést (együtt fizetési könnyítés):

  1. A fizetési halasztás azt jelentené, hogy az adózó a fizetési kötelezettségét egy későbbi időpontban teljesíthetné.
  2. A részletfizetés esetében pedig a tartozást több részletben fizethetné meg.

A fizetési könnyítés legfeljebb 12 hónapra, kivételes méltánylást érdemlő esetben pedig legfeljebb 24 hónapra lenne engedélyezhető.

Fontos azonban, hogy egyik lehetőség sem járna automatikusan.

Az adózónak kérelmet kellene benyújtania, amelyet a NAV egyedileg bírálna el.

Milyen feltételekkel lehetne fizetési könnyítést kapni?

A törvényjavaslat alapján a fizetési könnyítés engedélyezésének két alapvető feltétele lenne (30. § (1) bekezdés):

  1. Egyrészt az adó egyösszegű megfizetésének az adózó likviditási helyzetére tekintettel aránytalanul súlyos terhet kellene jelentenie.
  2. Másrészt valószínűsíteni kellene, hogy az adózó a tartozását később meg tudja fizetni.

A két feltételnek együttesen kellene teljesülnie.

Önmagában tehát nem lenne elegendő arra hivatkozni, hogy az adózó nem rendelkezik megfelelő bankszámlaegyenleggel.

Azt is be kellene mutatnia, hogy a fizetési nehézség milyen körülményekből ered, és milyen forrásból tudná a tartozást később rendezni. Például egy ingatlan bérleti díjából, egy később esedékes osztalékból vagy egy tervezett vagyonelem-értékesítésből.

Különösen fontos lenne az 50%-os szabály

A törvénytervezet a fizetési könnyítési kérelmek elbírálásánál külön nevesíti azokat az eseteket, amikor az adózó vagyonának jelentős része nem biztosít közvetlen pénzbevételt.

A NAV-nak különösen figyelembe kellene vennie, ha az adóalap megállapítása során figyelembe vett vagyon legalább 50%-a olyan vagyonelemekből áll, amelyekből az adózó közvetlenül nem jut az adó megfizetéséhez szükséges likvid pénzeszközhöz.

Ez a rendelkezés elsősorban az ingatlanok és a társasági részesedések esetében lehetne jelentős.

Az 50%-os arány teljesülése azonban önmagában nem eredményezne automatikus részletfizetési jogosultságot.

A NAV-nak a fizetési nehézség súlyosságát és a későbbi teljesítés valószínűségét is vizsgálnia kellene.

Mikor lehetne 24 hónapos fizetési könnyítést kérni?

A törvénytervezet főszabály szerint legfeljebb 12 hónapos fizetési könnyítést engedne. Kivételes méltánylást érdemlő esetben azonban ez az időtartam 24 hónapra emelkedhetne.

A törvényjavaslat külön is nevesíti a lakhatást szolgáló ingatlanok és a társasági részesedések után keletkező adókötelezettséget, mint a 24 hónapos időtartam különösen jellemző eseteit. Ezek tehát példák, a 24 hónap ettől függetlenül is kivételes méltánylást érdemlő esetben engedélyezhető (30. § (2) bekezdés).

Ez különösen fontos lehetne azok számára, akiknek a vagyona döntően egy nagy értékű lakóingatlanból vagy egy működő vállalkozás üzletrészéből áll.

Nézzünk egy példát!

Egy magánszemély 3 milliárd forint számított értékű üzletrésszel rendelkezik, más vagyona és levonható tartozása nincs. Az egymilliárd forintos értékhatár levonása után az adóalap 2 milliárd forint. A számított vagyonadó 20 millió forint.

Ha a NAV 12 havi részletfizetést engedélyezne, akkor a tőketartozás havi részlete: 20 000 000 / 12 = 1 666 667 Ft.

Ha pedig kivételes méltánylás alapján 24 havi részletfizetést engedélyezne, akkor: 20 000 000 / 24 = 833 333 Ft.

A két lehetőség között tehát jelentős különbség lenne.

Fizetési mód

Havi tőketörlesztés

Egyösszegű fizetés

20 000 000 Ft

12 havi részletfizetés

kb. 1 666 667 Ft

24 havi részletfizetés

kb. 833 333 Ft

A táblázat kizárólag a tőketartozás felosztását mutatja; a fizetési könnyítés esetleges pótlékterhével nem számol.

A részletfizetés nem jelentene adóelengedést

Fontos különbséget tenni a fizetési könnyítés és az adómérséklés között.

A törvényjavaslat 30. §-a fizetési halasztásról és részletfizetésről rendelkezik. Ezek a lehetőségek az adó megfizetésének időpontját vagy ütemezését változtatnák meg, nem pedig az adó összegét.

A 20 millió forintos vagyonadó tehát 24 havi részletfizetés esetén is 20 millió forint maradna.

A vagyonadóra a javaslat külön pótlékszabályt nem tartalmaz, ezért az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) 198. §-a szerinti általános szabály az irányadó: az engedélyezett fizetési könnyítés tartamára az elsőfokú határozat keltétől pótlék jár, amelynek mértéke főszabály szerint a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamat. Az Art. szerinti különös körülmények fennállása esetén a könnyítés pótlékmentesen is engedélyezhető. A hatályos Art.-szöveget érdemes a kérelem benyújtásakor ellenőrizni.

Példa (feltételezett 6%-os alapkamattal): a 20 millió forintos tartozásnál a 12 havi egyösszegű halasztás pótléka 20 000 000 × 6% = 1,2 millió forint, 12 egyenlő havi részletnél a csökkenő tőke után egyszerűsítve kb. 0,65 millió forint. A pótlék tehát a könnyítés tényleges költsége, amelyet a likviditási tervben is szerepeltetni kell.

Automatikus részletfizetést nem lehetne igénybe venni

A törvénytervezet ezen a ponton kifejezetten szigorú.

Kimondja ugyanis, hogy a vagyonadó-tartozásra az adózás rendjéről szóló törvény 199. §-ában meghatározott automatikus részletfizetés szabályai nem lennének alkalmazhatók.

Ez azt jelentené, hogy az adózó akkor sem kérhetne ezen a jogcímen automatikus részletfizetést, ha egyébként az általános szabályok szerint megfelelne annak feltételeinek.

Minden vagyonadóhoz kapcsolódó fizetési könnyítési kérelem egyedi elbírálást igényelne.

Ezért különösen fontos lenne a megfelelően előkészített, pénzügyi adatokkal és dokumentumokkal alátámasztott kérelem.

Mivel lehetne alátámasztani a kérelmet?

A fizetési könnyítés iránti kérelemben célszerű lenne bemutatni az adózó teljes pénzügyi helyzetét. Ennek része lehetne a rendelkezésre álló pénzeszközök összege, a rendszeres bevételek és kiadások, a fennálló hitel- és kölcsönkötelezettségek, valamint a vagyon összetétele.

Különösen fontos lenne annak bemutatása, hogy a vagyonelemek mekkora része nem biztosít közvetlen pénzbevételt.

Egy vállalkozói részesedés esetében például lényeges körülmény lehetne, hogy a társaság miért nem fizet osztalékot, milyen beruházási vagy finanszírozási kötelezettségei vannak, és várhatóan mikor keletkezhet a tulajdonos számára felhasználható jövedelem.

A kérelemnek ugyanakkor nemcsak a fizetési nehézséget kellene bemutatnia.

A későbbi teljesítés pénzügyi fedezetét is valószínűsíteni kellene.

Ha az adózó 24 havi részletfizetést kér, de a rendelkezésre álló adatok alapján a következő két évben sem várható olyan bevétele, amelyből a részleteket teljesíthetné, akkor a kérelem engedélyezése kétséges lenne.

Mi történne, ha a következő évben ismét vagyonadó keletkezne?

A vagyonadó évente ismétlődő kötelezettség lenne.

Ez azt jelenti, hogy egy korábbi évre engedélyezett részletfizetés nem akadályozná meg a következő év adókötelezettségének keletkezését.

Tegyük fel, hogy az adózó évente 20 millió forint vagyonadó fizetésére kötelezett, és az első évben 24 havi részletfizetést kap. A következő évben ismét 20 millió forint adója keletkezik.

Ekkor az adózónak egyszerre kellene számolnia az előző évi adó még fennálló részleteivel és az újabb évi adókötelezettséggel.

Időpont

Az előző évi adóból még fennálló részlet

Az új adó

Összes függő tartozás

2027. augusztus 31. (az első adó esedékes)

20 M Ft (24 havi részletre engedélyezve)

–

20 M Ft

2028. augusztus 31. (12 részlet már megfizetve)

10 M Ft

20 M Ft

30 M Ft

2029. augusztus 31. (24 részlet megfizetve)

0 Ft

20 M Ft (esetleg újabb könnyítés)

20 M Ft

A táblázat az egyszerűség kedvéért a pótlékot nem tartalmazza.

Ez könnyen olyan helyzetet eredményezhetne, amelyben a fizetési könnyítés csak átmenetileg oldja meg a likviditási problémát.

A vagyonadó hosszú távú finanszírozhatóságát ezért nem elegendő egyetlen adóévre megvizsgálni.

Mi lenne a helyes adótervezési megközelítés?

A vagyonadó bevezetése esetén a jelentős vagyonnal rendelkező magánszemélyeknek nemcsak a várható adó összegét, hanem annak finanszírozhatóságát is meg kellene tervezniük.

Egy működő vállalkozás tulajdonosának például azt is mérlegelnie kellene, hogy a társaság jövőbeni eredménye és osztalékfizetési képessége elegendő lesz-e a tulajdonost terhelő vagyonadó fedezetére.

Az ingatlantulajdonosoknál a bérleti díjbevételek és az ingatlanok fenntartási költségei közötti különbség válna különösen fontossá.

Azoknál pedig, akiknek vagyona nem termel rendszeres bevételt, a vagyonadó hosszabb távon akár vagyonelemek értékesítését vagy a vagyon szerkezetének átalakítását is szükségessé tehetné.

Amivel még számolni kell:

  • A törvényjavaslat saját feltételeket állít fel (aránytalanul súlyos teher, valószínűsíthető későbbi megfizetés). Hogy emellett az Art. 198. §-ának általános feltételei (például hogy a fizetési nehézség átmeneti és nem róható fel) is irányadók-e, a szövegből nem derül ki.
  • A javaslat nem mondja ki, hogy az egymást követő évek adójára külön-külön engedélyezhető-e fizetési könnyítés, és hogy a 12, illetve 24 hónapos felső határ adónként vagy összesen érvényes-e.

Összefoglalva

A törvénytervezet lehetővé tenné, hogy a NAV az adózó kérelmére fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezzen. Ennek időtartama főszabály szerint legfeljebb 12 hónap, kivételes méltánylást érdemlő esetben pedig legfeljebb 24 hónap lehetne.

A kérelem elbírálásakor különös jelentősége lenne annak, ha az adózó vagyonának legalább fele nem biztosít közvetlenül likvid pénzeszközt.

A fizetési könnyítés azonban nem járna automatikusan, és az adókötelezettséget sem szüntetné meg.

A legfontosabb tanulság: a vagyonadó nemcsak vagyoni, hanem likviditási kérdés is lenne. A jelentős vagyonnal rendelkező adózóknak ezért nemcsak a vagyonuk értékét, hanem az adófizetés hosszú távú pénzügyi fedezetét is meg kellene tervezniük.

A következő részben azt vizsgáljuk meg, hogy milyen eszközökkel ellenőrizhetné a NAV a vagyonadó-bevallásokat, és milyen következményekkel járhatna a vagyonelemek hibás értékelése.

Ez a cikk a vagyonadóról szóló, az Országgyűléshez 2026. október 27-én benyújtott T/930. számú törvényjavaslat alapján készült. A szabályozás a jogalkotási folyamat során még változhat.

Jogszabályi hivatkozások: T/930. számú törvényjavaslat 29. § (1) bekezdés, 30. § (1)–(3) bekezdés és indokolása; az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 198–199. §.

Email
Print