A „nonprofit” kifejezésből könnyű arra következtetni, hogy egy nonprofit szervezet nem kereshet pénzt, nem értékesíthet terméket, nem nyújthat szolgáltatást ellenérték fejében, vagy legalábbis nem termelhet nyereséget.
Ezek egyike sem következik önmagában a nonprofit jellegből.
Egy egyesület vagy alapítvány gazdálkodhat, bevételt szerezhet, szolgáltatást nyújthat, terméket értékesíthet, alkalmazottakat foglalkoztathat, sőt gazdasági-vállalkozási tevékenységet is végezhet.
A valódi kérdés nem az, hogy szerezhet-e bevételt, hanem az, hogy: milyen tevékenységből származik a bevétele?
Ez azért fontos, mert a nonprofit szervezetnél el kell különíteni az alapcél szerinti – közhasznú szervezetnél ezen belül a közhasznú – tevékenységet és a gazdasági-vállalkozási tevékenységet. Az elkülönítés a könyvelésre és később a társasági adóra is közvetlen hatással van. A NAV tájékoztatója szerint a bevételeket, költségeket, ráfordításokat és az eredményt is elkülönítetten kell kimutatni.
A bevétel még nem tesz egy tevékenységet vállalkozásivá
Ez az egyik legfontosabb szabály.
Gyakori tévedés, hogy amit a nonprofit szervezet ingyen végez, az alapcél szerinti tevékenység, amiért pedig pénzt kér, az már vállalkozási tevékenység.
Nem az ellenérték léte dönti el a minősítést.
Az Ectv. szerint gazdasági-vállalkozási tevékenység a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező, üzletszerűen végzett gazdasági tevékenység. Ugyanakkor a törvény ebből a fogalomból kifejezetten kivon több tevékenységet, köztük a létesítő okiratban meghatározott alapcél szerinti tevékenységet.
Ennek nagyon fontos gyakorlati következménye van: egy szolgáltatás attól még lehet alapcél szerinti tevékenység, hogy a szervezet pénzt kér érte.
A NAV az alapcél szerinti bevételek között kifejezetten nevesíti az alapcél szerinti tevékenység keretében nyújtott szolgáltatás és teljesített termékértékesítés bevételét is.
Nézzünk egy példát
Tegyük fel, hogy egy egyesület alapcélja a pénzügyi kultúra fejlesztése és ennek érdekében szakmai képzéseket szervez.
Ha az egyesület megtart egy ilyen képzést, az nem azért lesz alapcél szerinti vagy vállalkozási tevékenység, mert ingyenes vagy fizetős.
Ha a képzés maga az egyesület létesítő okiratában meghatározott céljának megvalósítását jelenti, akkor az alapcél szerinti tevékenység körében nyújtott szolgáltatás lehet akkor is, ha a résztvevők részvételi díjat fizetnek.
Más lenne a helyzet, ha ugyanez az egyesület például olyan piaci szolgáltatást kezdene üzletszerűen értékesíteni, amely nem az alapcéljának megvalósítását szolgálja. Ekkor már gazdasági-vállalkozási tevékenységről beszélhetünk.
Nem az dönti el tehát a minősítést, hogy érkezik-e pénz, hanem az, hogy milyen tevékenység ellenértékeként érkezik.
Fontos: ez a minősítés az Ectv.-re és a társasági adóra vonatkozik, az áfára nem.
Az áfánál nem az Ectv. vállalkozási tevékenység-fogalma, hanem az Áfa tv. gazdasági tevékenység fogalma az irányadó. Az a képzés tehát, amely a társasági adó szempontjából alapcél szerinti tevékenység, áfa szempontjából attól még lehet gazdasági tevékenység, ha a szervezet üzletszerűen, tartós vagy rendszeres jelleggel, ellenérték fejében végzi. Hogy ebből áfafizetési kötelezettség keletkezik-e, az az Áfa tv. szabályaitól függ (például tárgyi adómentesség vagy alanyi adómentesség).
Akkor mi számít gazdasági-vállalkozási tevékenységnek?
A döntést két lépésben érdemes meghozni.
Először azt kell megvizsgálni, hogy mit csinál ténylegesen a szervezet, és ez a tevékenység a létesítő okiratában meghatározott cél megvalósítását jelenti-e.
Ha igen, önmagában az, hogy a tevékenység bevételt vagy akár eredményt termel, még nem teszi vállalkozási tevékenységgé.
Ha azonban a szervezet jövedelem- vagy vagyonszerzésre irányuló, üzletszerű gazdasági tevékenységet végez, amely nem tartozik a törvény által a gazdasági-vállalkozási tevékenység fogalmából kivett körbe, akkor gazdasági-vállalkozási tevékenységről van szó. A NAV ugyanezt a fogalmi elhatárolást tekinti irányadónak a társasági adózásban is.
Van néhány fontos kivétel
Az Ectv. bizonyos bevételszerző tevékenységeket kifejezetten kizár a gazdasági-vállalkozási tevékenység fogalmából.
Ilyen:
- az adomány elfogadása;
- a létesítő okiratban meghatározott cél szerinti tevékenység, ideértve a közhasznú tevékenységet is;
- a pénzeszköz betétbe, értékpapírba vagy társasági részesedésbe történő elhelyezése;
- az ingatlan megszerzése, használatának átengedése és átruházása.
Ez utóbbi különösen érdekes. Egy nonprofit szervezet ingatlanának bérbeadásából bevételt szerezhet, az Ectv. fogalomrendszerében az ingatlanhasznosítás mégsem válik pusztán emiatt gazdasági-vállalkozási tevékenységgé.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ingatlanhasznosítás adózási szempontból közömbös. A Tao. tv. az ingatlanhasznosításhoz külön korrekciós szabályokat kapcsol, ezért ezzel a cikksorozat önálló részében foglalkozunk.
Lehet nyereséges a nonprofit szervezet?
Igen.
A nonprofit jelleg nem azt jelenti, hogy a bevételeknek és a költségeknek minden évben pontosan meg kell egyezniük.
Ha például az előbbi egyesület képzéseinek bevétele 12 millió forint, a képzések és a működés költsége pedig 9 millió forint, a 3 millió forintos pozitív eredmény önmagában nem változtatja az egyesületet gazdasági társasággá, és nem teszi automatikusan vállalkozási tevékenységgé a képzést.
A minősítésnél továbbra is azt kell vizsgálni, hogy milyen tevékenységből keletkezett az eredmény.
Ez fontos szemléleti különbség: a nonprofit nem jelent bevétel nélküli működést, és nem jelent nyereség nélküli működést sem.
A nonprofit működés lényegét nem abból tudjuk megállapítani, hogy maradt-e pénz az év végén.
A nonprofit lényege tehát nem a nyereség hiánya, hanem az, hogy az eredmény nem osztható fel az alapítók vagy tagok között, hanem a szervezet céljait szolgálja. Közhasznú szervezetnél ezt a létesítő okiratnak ki is kell mondania: a szervezet gazdálkodása során elért eredményét nem osztja fel, azt a létesítő okiratában meghatározott tevékenységére fordítja.
Akkor akár korlátlanul vállalkozhat is?
Nem.
A civil szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység folytatására nem alapítható. Céljainak megvalósítása érdekében – azok veszélyeztetése nélkül – kiegészítő gazdasági-vállalkozási tevékenységet folytathat.
Itt már nem pusztán elvi korlátról beszélünk. A törvény számszerű határt is meghatároz.
Elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységűnek minősül az a szervezet, amelynek a gazdasági-vállalkozási tevékenységéből származó éves összes bevétele eléri vagy meghaladja az éves összes bevételének 60%-át.
Vagyis: vállalkozási bevétel / összes bevétel × 100
Ha például egy civil szervezet éves összes bevétele 50 millió forint, ebből pedig 29 millió forint származik gazdasági-vállalkozási tevékenységből, az arány 58%. A 60%-os határt nem érte el.
Ha viszont a vállalkozási bevétel 30 millió forint, az arány pontosan 60%. Ez már eléri a törvényi határt, tehát a szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységűnek minősül.
Nem csak a 60%-ot meghaladó érték problémás: már a 60% is az.
Mi történik, ha eléri a 60%-ot?
Ez sem olyan kérdés, amelyet érdemes azzal elintézni, hogy „ennek jogkövetkezménye lehet”.
A NAV tájékoztatója szerint, ha valamely évben megállapítható, hogy a civil szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységű szervezetként működött, a NAV törvényességi ellenőrzési eljárást kezdeményez vele szemben.
Adózási következménye is van: abban az adóévben, amelyben a nonprofit szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységűnek minősül, társaságiadó-kötelezettségét a gazdasági társaságokhoz hasonlóan állapítja meg: a társasági adó alapja az adózás előtti eredmény, a Tao. tv. szerinti módosításokkal. Ez azt is jelenti, hogy ilyenkor a kiindulópont nem csupán a vállalkozási tevékenység, hanem a szervezet teljes adózás előtti eredménye.
Közhasznú szervezet esetében további következmény, hogy arra az adóévre nem alkalmazhatja a közhasznú szervezetekre vonatkozó Tao-szabályokat.
Közvetett következmény lehet az illetékmentesség elvesztése is: a nonprofit szervezetet a személyes illetékmentesség csak akkor illeti meg, ha a vagyonszerzést (eljárási illetéknél az eljárás megindítását) megelőző adóévben a vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után nem volt társaságiadó-fizetési kötelezettsége.
A 60%-os szabály tehát nem azt mondja meg, melyik bevétel vállalkozási bevétel. Ezt előbb, tevékenységenként kell eldönteni. A 60%-os arányt csak az így már megfelelően minősített bevételekből lehet kiszámítani.
Ez a sorrend döntő.
Hogyan minősítsünk egy bevételt?
A gyakorlatban minden jelentősebb bevételnél ugyanazt a gondolkodási sort érdemes végigvinni:
Miből származik a bevétel? → Milyen tényleges tevékenységet végez érte a szervezet? → Ez a létesítő okirat szerinti alapcél megvalósítását jelenti-e? → Ha nem, jövedelem- vagy vagyonszerzésre irányuló, üzletszerű gazdasági tevékenységről van-e szó? → Nem tartozik-e valamely törvényi kivételbe? → Ennek alapján alapcél szerinti vagy gazdasági-vállalkozási bevételként kell-e nyilvántartani?
Csak ezt követően lehet értelmesen vizsgálni azt is, hogy a vállalkozási bevétel milyen arányt képvisel a szervezet teljes bevételén belül.
Gyakorlati teendő: a minősítést ne az év végén, visszamenőleg végezzük el. A bevételeket már a szerződéskötéskor és a számlázáskor érdemes azonosítani (alapcél szerinti vagy gazdasági-vállalkozási bevétel), a nyilvántartást pedig úgy kell kialakítani, hogy a két tevékenység bevétele, költsége, ráfordítása és eredménye elkülönítve megállapítható legyen. Ugyanez a közös költségekre is vonatkozik: ezek megosztásának módját érdemes előre, a szervezet számviteli politikájában rögzíteni.
Összesítés
A nonprofit szervezet szerezhet bevételt, kérhet ellenértéket, értékesíthet és pozitív eredményt is elérhet. Ezek egyike sem teszi önmagában vállalkozási jellegűvé a működését.
A döntő kérdés a bevétel mögött álló tevékenység minősítése.
alapcél megvalósítása + az ezért kapott ellenérték ≠ automatikusan vállalkozási tevékenység
Ugyanakkor a szervezet az alapcélja mellett gazdasági-vállalkozási tevékenységet is végezhet, de az nem válhat elsődlegessé. Ha az ebből származó éves bevétel eléri vagy meghaladja az összes éves bevétel 60%-át, a szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységűnek minősül.
Ezért egy nonprofit szervezetnél nem elegendő azt tudni, mennyi bevétel keletkezett. Azt is folyamatosan tudni kell, miből keletkezett.
A következő részben éppen ennek a 60%-os határnak a gyakorlati jelentőségét bontjuk tovább.
