A garantált bérminimumra való jogosultsághoz két feltételnek szükséges együttesen érvényesülnie:
- a munkavállalónak rendelkeznie kell középfokú végzettséggel, szakképzettséggel
- a munkakör betöltésének feltétele kell, hogy legyen ez a képzettségi szint
A feltételeknek egyszerre kell teljesülniük. Amennyiben a munkavállaló magasabb szintűnek minősített állást tölt be, de nem rendelkezik a szükséges végzettséggel, abban az esetben nem jár neki a garantált bérminimum; illetve nem jár csak azért garantált bérminimum, mivel a munkavállaló jól képzett, de az a pozícióhoz nem is szükséges.
Honnan tudhatjuk meg, hogy egy munkakör betöltéséhez milyen képzettség kell?
A képzési követelmények területét nem könnyű áttekinteni, számos jogforrás tartalmazhat előírást erre vonatkozóan:
- jogszabályok, rendeletek (pl. az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítési követelményekről szóló 21/2010. (V.14.) NFGM rendelet, valamint az azonos tárgyban kiadott 5/1997. (III.5.) IKIM rendelet) – A képesítési követelményt előíró jogszabályból azonban csupán a szükséges szakképzettség állapítható meg, az nem, hogy az milyen fokú. A szintet az Országos Képzési Jegyzékből (OKJ) tudjuk megállapítani (melyet IDE kattintva érhet el), mely a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal weboldalán érhető el. A 34-es vagy annál magasabb számmal jelölt képzettség középfokúnak minősül.
- kollektív szerződés (pl. az egyes munkakörökhöz kötődő minimális szakképzettséget rögzítve határozza meg a bérszinteket)
- a munkáltató szabályzata
- sőt jogosultságot alapoz meg az is, ha más középfokú végzettséggel, szakképzettséggel rendelkező munkavállalóknak a garantált bérminimumot a munkáltató már megadta (ilyenkor ezt a bírói gyakorlat munkáltatói követelménynek tekinti)
FONTOS:
Az adott munkakör FEOR szerinti besorolásának nincs ügydöntő jelentősége.
A garantált bérminimumra való jogosultság nem attól függ, hogy mi a munkavállaló legmagasabb iskolai végzettsége, hanem hogy az általa betöltött munkakörhöz mi szükséges.
