Autók, műtárgyak, ékszerek és gyűjtemények – Mennyit érnek a vagyonadó szempontjából?

Vagyonadó a gyakorlatban – 11. rész

A vagyonadóról szóló törvénytervezet nemcsak az ingatlanokat, a pénzeszközöket és a vállalkozásokban fennálló tulajdonrészeket érintené. Bizonyos nagy értékű ingóságok is növelhetnék az adóköteles vagyont.

Ugyanakkor a jogalkotó nem kívánná valamennyi személyes használatú tárgyat bevonni a vagyonadóba.

A tervezet ezért értékhatárokat állapít meg, amelyek felett egyes vagyontárgyakat már figyelembe kellene venni.

Mely ingóságok számítanának?

A személyes használatú ingóságok és az ingatlan rendeltetésszerű használatához szokásosan szükséges berendezési és felszerelési tárgyak főszabály szerint nem tartoznának az adóköteles vagyonba.

Ez alól azonban kivételt jelentenének:

• A 3 millió forint egyedi értéket meghaladó műtárgyak, gyűjtemények és ékszerek.
• A 10 millió forint egyedi értéket meghaladó járművek.

Fontos, hogy az értékhatár nem adómentes rész lenne.

Ha például egy gépjármű értéke 12 millió forint, akkor nem a 10 millió forint feletti 2 milliót, hanem a teljes 12 millió forintot kellene figyelembe venni.

Ugyanez igaz a műtárgyakra és az ékszerekre is.

Az értékhatárokat és a kategóriákat a 3. részben („Mely ingóságokat nem kellene figyelembe venni a vagyonadóban?”) részletesen bemutattuk, ebben a részben az értékelésre koncentrálunk.

Hogyan kellene meghatározni az értéket?

A tervezet 20. §-a szerint az ingóságokat főszabály szerint a tárgyév utolsó napján fennálló szokásos piaci értékükön kellene értékelni.

Elsőként a megelőző tizenkét hónapban, független személyek között történt beszerzés ellenértékéből kellene kiindulni, ha az értéket lényegesen befolyásoló változás azóta nem történt. Ajándékként vagy örökségként szerzett tárgynál ilyen ellenérték nincs.

Ennek hiányában összehasonlítható vagyontárgyak dokumentált értékesítési árai, árverési eredményei vagy nyilvános kínálati árai szolgálhatnának alapul.

Ha ezek sem állnak rendelkezésre, a tárgyév végi piaci értéket kifejező biztosítási érték lenne alkalmazható. Az újrabeszerzési érték vagy az új állapotú tárgy pótlási értéke önmagában nem használható (20. § (2)–(5) bekezdés).

Mindezek helyett az adózó az értékeléshez szükséges szakértelemmel rendelkező, tőle független személy értékelését is választhatná. Az ilyen értékelés a tárgyév utolsó napjára vonatkozik, vagy legfeljebb tizenkét hónappal korábbi lehet, ha azóta az érték lényegesen nem változott (20. § (3) bekezdés).

Nézzünk egy példát!

Tegyük fel, hogy egy magánszemély az alábbi ingóságokkal rendelkezik, és mindegyiknél a tervezet szerinti értékelési sorrendet kell alkalmazni:

A példában tehát az 57,4 millió forint összértékű ingóságokból 54,9 millió forint növelné a magánszemély figyelembe veendő vagyonát. A B) autónál az eredeti 25 millió forintos vételár nem számítana, az A) autónál viszont a friss vételár az irányadó. Ha az adóalany teljes nettó vagyona az egymilliárd forintos értékhatár felett van, az 54,9 millió forint évi 549 ezer forint vagyonadót jelentene (1%).

Természetesen ez önmagában még nem jelentene adófizetési kötelezettséget, hiszen az egymilliárd forintos értékhatárt a teljes nettó vagyon alapján kellene vizsgálni.

Miért különleges a gyűjtemények értékelése?

A gyűjteményeknél nem feltétlenül az egyes darabok önálló értéke lenne meghatározó.

A tervezet szerint gyűjteménynek az olyan, gyűjtői tevékenység eredményeként létrejött, közös gyűjtési szempont alapján egységet alkotó tárgyak összessége minősülne, amelynek egységességében megnyilvánuló értéke meghaladja az egyes darabok értékének összegét. A gyűjtemény darabjait nem külön-külön, hanem együttesen kell értékelni (20. § (1) bekezdés).

Például tíz, egyenként 500 ezer forintot érő ritka érme önálló értéke összesen 5 millió forint.

Ha azonban a teljes sorozat gyűjteményként 8 millió forintot ér, akkor a gyűjtemény 8 millió forintos értéke lenne irányadó.

Ha az érmék nem minősülnének gyűjteménynek, darabonként 500 ezer forintos értékük az egyedi értékhatár alatt maradna, és nem számítanának be.

Ez különösen fontos lehet műtárgy-, érme-, bélyeg- és más gyűjtői kollekciók esetében.

Milyen értéken kellene figyelembe venni egy autót?

A gépjárművek értékelésénél a tervezet különösen a gyártmányt, a típust, a kivitelt, az első forgalomba helyezés időpontját, a futásteljesítményt, a műszaki állapotot és a felszereltséget veszi figyelembe az összehasonlításnál.

Egy korábban 25 millió forintért vásárolt gépjármű tehát nem feltétlenül érne ennyit az adó megállapításakor.

Ha a december 31-i igazolható piaci értéke 14 millió forint, akkor ezt az értéket kellene figyelembe venni.

A járművek körébe nemcsak a személygépkocsik tartoznak, hanem a vízi és a légi járművek is. A vízi járműnél a gyártó, a típus, a gyártási év, a méret, a hajtás jellemzői, a használat mértéke, a műszaki állapot, a felszereltség és a jelentős felújítás ideje, a légi járműnél a gyártó, a típus, a gyártási év, a repült órák és ciklusok száma, a hajtómű állapota és üzemideje, a karbantartási állapot, a felszereltség és a konfiguráció számítana az összehasonlításnál (20. § (6) bekezdés).

Mi történne a vállalkozási célra használt ingóságokkal?

Az egyéni vállalkozói vagy őstermelői tevékenységhez akár részben is használt ingó dolog teljes értéke az értékhatárok nélkül beszámít. Ezt a 3. részben („Mely ingóságokat nem kellene figyelembe venni a vagyonadóban?”) és a 8. részben („Egyéni vállalkozók és őstermelők vagyonadója”) részletesen bemutattuk.

Mire érdemes figyelni a gyakorlatban?

A nagy értékű ingóságoknál különösen fontos lenne a beszerzési dokumentumok, az értékbecslések, a biztosítási adatok és az összehasonlító piaci árak megőrzése. Érdemes az összehasonlító hirdetésekről és árverési eredményekről a tárgyév végén képernyőmentést vagy kinyomtatott példányt készíteni (20. § (4) bekezdés).

A nyilvános hirdetések is felhasználhatók lennének, de az alkalmazott árnak és az összehasonlítás alapjául szolgáló körülményeknek utólag ellenőrizhetőnek kellene lenniük.

Amivel még számolni kell:

• Közös tulajdonú tárgynál a tervezet nem mondja ki, hogy az egyedi értékhatárt a teljes értékre vagy a tulajdoni hányadra kell-e vizsgálni (lásd az 5. részt, „Házastársak és gyermekek vagyona”).
• A karóra besorolása nem egyértelmű, erről a 3. részben írtunk.
• Ha az ingóságot ajándékba vagy örökségként kapták, független személyek között megállapított ellenérték nincs, ezért az érték az összehasonlító árak, a biztosítási érték vagy a szakértői értékelés alapján állapítható meg.
• A szakértői értékelés díja a 9. § (2) bekezdés a) pontja szerint csak a „kötelezően igénybe vett” értékelésnél vonható le. Az ingóságnál a szakértői értékelés választható, ezért a díj a szöveg alapján nem vonható le.

A legfontosabb tanulság: a vagyonadó szempontjából nem az ingóság eredeti vételára, hanem az év végén igazolható piaci értéke lenne meghatározó. Az értékhatár átlépése esetén pedig a teljes értéket kellene figyelembe venni.

A következő részben a pénzügyi jellegű vagyonelemeket vizsgáljuk meg: a bankszámlákat, értékpapírokat, kriptoeszközöket és követeléseket.

Ez a cikk a Pénzügyminisztérium által 2026. október 6-án társadalmi egyeztetésre bocsátott, a vagyonadóról szóló törvénytervezet alapján készült. A szabályozás még nem végleges, ezért az ismertetett rendelkezések változhatnak.

Jogszabályi hivatkozások: törvénytervezet 2. § 7., 10., 12., 13., 18., 25., 29. és 42. pont, 6. § (3)–(4) bekezdés, 9. § (2) bekezdés a) pont és 20. §.