Egyéni vállalkozók és őstermelők vagyonadója – Nem mindegy, hogyan adóznak

Vagyonadó a gyakorlatban – 8. rész

A vagyonadóról szóló törvénytervezet nemcsak a gazdasági társaságok tulajdonosait érintené. Az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők tevékenységéhez kapcsolódó vagyon is beleszámítana az adóköteles vagyonba.

A szabályozás azonban lényeges különbséget tenne az egyes adózási módok között.

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozóknál a vállalkozás egészének számított értékét kellene meghatározni, míg más esetekben az egyes vagyonelemeket külön-külön kellene értékelni.

Hogyan adózna a vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozó?

A tervezet 13. §-a alapján az értékelés a gazdasági társaságoknál a 6. részben („Mennyit ér a vállalkozásom? – Az üzletrész vagyonadó szerinti értékelése”) bemutatott módszerhez hasonlítana: az 1. melléklet képletét és a 15%-os tőkésítési rátát kellene megfelelően alkalmazni.

A számítás három tényezőből indulna ki:

• A saját tőke helyett a nettó vállalkozási vagyon szerepelne.
• Az adózott eredmény helyett az szja szerinti adózás utáni vállalkozói jövedelmet kellene figyelembe venni.
• A tulajdoni hányad minden esetben 100% lenne.

A nettó vállalkozási vagyont az egyéni vállalkozó tulajdonában álló vagy őt megillető, a tevékenységhez használt vagy ahhoz kapcsolódó vagyonelemek értékének (az Szja tv. szerinti alap- és részletező nyilvántartások, a tárgyév utolsó napjára vonatkozó leltár és a bizonylatok alapján meghatározott értékének) és a tevékenységhez kapcsolódó, a tárgyév utolsó napján ténylegesen fennálló és megfelelően igazolt tartozásoknak a különbözeteként kellene meghatározni.

Ha a hároméves átlagos adózás utáni vállalkozói jövedelem negatív, a hozamértéket nullának kell tekinteni. Ha csak egy vagy két lezárt üzleti év adatai állnak rendelkezésre, a rendelkezésre álló adatokat kell figyelembe venni, a 365 napnál rövidebb vagy hosszabb üzleti év eredményét pedig egész évre át kell számítani (1. melléklet I. és V. a) pont).

Nézzünk egy példát!

Egy vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozó nettó vállalkozási vagyona 300 millió forint.

Az utolsó három lezárt üzleti év adózás utáni vállalkozói jövedelme:

A hozamérték a tervezet szerinti 15%-os tőkésítési rátával: 90 millió / 0,15 = 600 millió Ft

A vállalkozási vagyon számított értéke: (300 millió + 2 × 600 millió) / 3 = 500 millió Ft

Vagyis a 300 millió forintos nettó vállalkozási vagyonhoz 500 millió forintos számított érték kapcsolódna.

Ez az összeg az egyéni vállalkozó egyéb adóköteles vagyonával együtt számítana bele az egymilliárd forintos értékhatár vizsgálatába.

Ha a nettó vállalkozási vagyon meghaladná az 500 millió forintot, annak az 1. melléklet szerinti rejtett tartalékkal növelt értékét kellene figyelembe venni (13. § (1) bekezdés a) pont). A rejtett tartalékot a 7. részben („Miért érhet többet egy vállalkozás, mint a saját tőkéje?”) mutattuk be.

Mi a helyzet az átalányadózókkal és az őstermelőkkel?

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást nem alkalmazó egyéni vállalkozóknál, valamint a mezőgazdasági őstermelőknél más módszer érvényesülne.

Esetükben az egyes vagyonelemeket külön-külön kellene értékelni a rájuk vonatkozó szabályok szerint.

Ilyen vagyonelem lehet például a vállalkozási célú ingatlan, gép, jármű, készlet vagy követelés. Az értékelés szabályai vagyonelemenként eltérnek: az ingatlanok számított értékének meghatározását a későbbiekben még kifejtjük, az ingó dolgokat (például gép, jármű, készlet) a tárgyév utolsó napján fennálló szokásos piaci értéken kell figyelembe venni (20. §), a feltétlen és összegszerűen meghatározott pénzkövetelés számított értéke a tőkeösszeg, a számviteli törvény szerint behajthatatlan rész nélkül (21. § (6) bekezdés), a pénzeszközé pedig a névérték, illetve a záró számlaegyenleg (21. § (1) bekezdés).

A vállalkozási, illetve őstermelői tevékenységből származó jövedelem alapján külön hozamértéket nem kellene számítani.

Ez jelentős eltérés a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazókhoz képest.

Hasonlítsuk össze ugyanazt a vállalkozást!

Tegyük fel, hogy az előző példa 300 millió forintos nettó vállalkozási vagyona az alábbi eszközökből és tartozásból áll, és az egyéni vállalkozó ugyanezekkel átalányadózóként (vagy őstermelőként) működne. A vagyonelemek értéke a példában egyszerűsítésként mindkét esetben azonos:

Az eredmény összehasonlítása:

A különbség oka, hogy a vállalkozói jövedelem szerint adózónál a jövedelmezőség is növeli az értéket, az átalányadózónál és az őstermelőnél viszont csak a vagyonelemek értéke számít. Ha az adóalany teljes nettó vagyona az egymilliárd forintos értékhatár felett van, a 200 millió forintos különbség évi 2 millió forint vagyonadót jelentene (1%). Az adózási módot azonban az Szja tv. szabályai szerint kell megválasztani, vagyonadó miatti átrendezésnél az adóelkerülés tilalma is számít (1. § (4)–(6) bekezdés).

Magánszemélyként vásárolt vállalkozási eszköz

Sok egyéni vállalkozó és őstermelő, különösen az, aki költséget nem tud elszámolni, vagy akinél a költségelszámolás nem befolyásolja az adóalapot (például az átalányadózó), a tárgyi eszközöket magánszemélyként, saját névre vásárolja, és a tevékenységéhez használja. A vagyonadó szempontjából ennek a tervezet alapján nincs jelentősége.

Az ingó dolgoknál (például gép, jármű, szerszám) az dönt, hogy az eszközt a magánszemély akár részben is használja a tevékenységéhez, az ahhoz kapcsolódik, vagy költséget számol el rá (6. § (4) bekezdés). Akár a magánvagyon, akár a vállalkozói vagyon részének tekintik, az eszköz értéke a vagyonba az egyedi értékhatárok (3, illetve 10 millió forint) nélkül beszámít, de csak egyszer: a tervezet a kétszeres figyelembevételt kizárja (1. § (3) bekezdés, 13. § (3) bekezdés).

A beszámítás módja az adózási módtól függ: a vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozónál az eszköz a nettó vállalkozási vagyon részeként, a képlet szerinti súllyal hat az értékre, az átalányadózónál és az őstermelőnél önálló vagyonelemként, teljes értékén számít.

Az átalányadózó egyéni vállalkozó és az őstermelő tartozásai a szöveg alapján a 6. § (1) bekezdés általános szabálya szerint, a 4. részben („Bruttó vagyon vagy nettó vagyon?”) bemutatott feltételekkel vonhatók le.

A kisebb értékű vállalkozási eszközök is számítanának?

Igen.

A tervezet szerint a személyes használatú ingóságokra vonatkozó, a 3. részben („Mely ingóságokat nem kellene figyelembe venni a vagyonadóban?”) bemutatott általános kivétel nem alkalmazható azokra az ingó dolgokra, amelyeket a magánszemély akár részben is egyéni vállalkozói vagy őstermelői tevékenységéhez használ, amelyek e tevékenységhez kapcsolódnak, vagy amelyek után költséget számol el (6. § (4) bekezdés).

Ezért például egy vállalkozásban használt számítógép, szerszám vagy mezőgazdasági gép értékét akkor is figyelembe kellene venni, ha az önmagában nem képvisel jelentős értéket.

Ez a szabály kifejezetten az egyéni vállalkozói és az őstermelői tevékenységre vonatkozik. A társas vállalkozásban használt magántulajdonú ingóságra a tervezet külön szabályt nem tartalmaz, erről a 3. részben írtunk.

Előfordulhatna kétszeres vagyonbeszámítás?

A vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozóknál a tervezet ezt kifejezetten kizárná.

A vállalkozási vagyon összesített értékelése során már figyelembe vett vagyonelemeket és tartozásokat más jogcímen nem lehetne ismételten beszámítani.

Ez különösen fontos, hiszen ugyanaz az ingatlan, gép vagy követelés nem növelhetné kétszer az adóköteles vagyont.

Általános szabályként az 1. § (3) bekezdés is kimondja a kétszeres figyelembevétel tilalmát, valamint azt, hogy ha az adóalany ugyanazon ténybeli alapon többféle jogcímen csökkenthetné az adóalapját, e lehetőség csak egy jogcím alapján illeti meg.

És a gazdasági társaságnak nem minősülő szervezetek?

Nemcsak a gazdasági társaságokban (például a kft.-ben) fennálló tulajdonrészt kellene értékelni. Ugyanígy kellene eljárni az olyan szervezetekben fennálló részesedésnél is, amelyek nem társaságok, például az egyéni cégben, az ügyvédi irodában, a közjegyzői irodában vagy a szövetkezetben, ha a magánszemély részesedhet a szervezet vagyonából vagy eredményéből. A számítás ugyanaz, mint a társaságoknál: a saját tőke és a jövedelmezőség együttes figyelembevétele.

Három ponton azonban eltér:

• A saját tőkéből nem az egész szervezet saját tőkéje számítana, hanem csak az, ami a magánszemélyt a tagok közötti elszámolás szabályai szerint megilleti.
• A jövedelmezőségnél is csak a magánszemélyt illető rész számítana, mégpedig csak az, ami a vagyoni hozzájárulására vagy a tagsági jogviszonyára tekintettel jár neki. Ami a személyes munkájának díja (például az iroda tagjának a munkájáért járó juttatás), az nem növelné az értéket.
• Az 500 millió forintos határ, amely fölött a rejtett tartalékot is figyelembe kell venni, a szervezet teljes saját tőkéjére vonatkozna, nem a magánszemélyt illető részre.

Mivel a saját tőke és az eredmény már eleve a magánszemélyre jutó rész, a végén nem kellene még egyszer a tulajdoni hányaddal szorozni (14. § (1)–(3) és (7) bekezdés).

Mire érdemes figyelni a gyakorlatban?

A vagyonadó szempontjából nemcsak az lenne lényeges, hogy a magánszemély milyen eszközökkel rendelkezik, hanem az is, hogy milyen adózási mód szerint folytatja a tevékenységét.

A vállalkozói jövedelem szerinti adózóknál a nyilvántartások és a hároméves jövedelmezőség, míg az átalányadózóknál és az őstermelőknél a vagyonelemenkénti értékelés kapna meghatározó szerepet.

• Az adózási mód. A vagyonadó szerinti értékelés módja az egyéni vállalkozó jövedelemadózási módjától függ, ezért az adózási mód megválasztásánál vagy módosításánál a vagyonadó-hatást is érdemes számításba venni.
• Leltár és nyilvántartás. A vállalkozói jövedelem szerint adózónál a tárgyév utolsó napjára vonatkozó leltár és a bizonylatok az értékelés alapjai (13. § (2) bekezdés). Az átalányadózó egyéni vállalkozónak és az őstermelőnek is érdemes vagyonleltárt vezetnie, mert a vagyonelemenkénti értékhez használt adatokat és a levont tartozásokat igazolnia kell, az iratokat pedig az elévülésig meg kell őrizni (25. § (7)–(8) bekezdés).

Amivel még számolni kell:

• A rejtett tartalék fogalma a gazdasági társaság mérlegében kimutatott befektetett eszközökre épül (2. § 31. pont). A tervezet a 13. § (1) bekezdés a) pontjában az egyéni vállalkozóra is előírja az alkalmazását, de nem mondja meg, hogyan kell azt a mérleggel nem rendelkező egyéni vállalkozónál meghatározni.
• A 13. § (2) bekezdés a tartozásoknál „megfelelően igazolt” tartozást ír elő, a 6. § (1) bekezdés formai feltételeit (közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat) nem ismétli meg. A kettő viszonya a szövegből nem egyértelmű.
• Újonnan indult egyéni vállalkozónál a tervezet csak az egy vagy két rendelkezésre álló év adatainak figyelembevételét említi, a gazdasági társaságokra vonatkozó, az alapítást követő három évre szóló egyszerűsítés (III. pont) megfelelő alkalmazásáról nem rendelkezik.
• A vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozónál a 13. § (2) bekezdés a vagyonelemeket a használat vagy a kapcsolódás alapján határozza meg, az értéket azonban a nyilvántartások és a leltár alapján kell megállapítani. Ha a vállalkozásban használt, magánszemélyként vásárolt eszköz nem szerepel a nyilvántartásokban, a tervezet nem mondja meg, mi az értékelés alapja.
• Ha a vagyonelemet részben vállalkozási, részben magáncélra használják, a tervezet nem mondja ki, hogy a vállalkozói jövedelem szerint adózónál a teljes érték a nettó vállalkozási vagyonba kerül-e. A 6. § (4) bekezdés szerint az akár részben is vállalkozási célra használt ingó dolog teljes értéke beszámít.

A legfontosabb tanulság: ugyanazon gazdasági tevékenységhez kapcsolódó vagyon számított értéke eltérhet attól függően, hogy a magánszemély milyen jövedelemadózási módot alkalmaz. A vállalkozói jövedelem szerint adózónál a jövedelmezőség is növeli az értéket, az átalányadózónál és az őstermelőnél viszont csak a vagyonelemek értéke számít.

A következő részben azt vizsgáljuk meg, hogyan kellene meghatározni az ingatlanok vagyonadó szerinti értékét, és milyen szerepet kapnának a korábbi adásvételek, az értékbecslések és a NAV értékelési modellje.

Ez a cikk a Pénzügyminisztérium által 2026. október 6-án társadalmi egyeztetésre bocsátott, a vagyonadóról szóló törvénytervezet alapján készült. A szabályozás még nem végleges, ezért az ismertetett rendelkezések változhatnak.

Jogszabályi hivatkozások: törvénytervezet 1. § (3)–(6) bekezdés, 2. § 31. pont, 6. § (1) és (4) bekezdés, 13. § (1)–(4) bekezdés, 14. § (1)–(3) és (7) bekezdés, 20. §, 21. § (1) és (6) bekezdés, 25. § (7)–(8) bekezdés, valamint 1. melléklet I., IV. és V. a) pont.