Előfordulhat, hogy ugyanazt a gazdasági eseményt a számviteli törvény keretein belül többféleképpen is kezelhetjük. De ha az egyik évben az egyik, a következőben pedig egy másik módszert alkalmazunk, könnyen elveszíthetjük annak lehetőségét, hogy a két év adatait érdemben összehasonlítsuk.
Ezt akadályozza meg a következetesség elve.
Mit jelent a következetesség elve?
A számviteli törvény szerint a beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell.
A következetesség elve tehát nem azt jelenti, hogy egy vállalkozás számviteli gyakorlata soha nem változhat. Azt jelenti, hogy ugyanazokat a gazdasági eseményeket az egymást követő üzleti években következetesen, azonos elvek és módszerek alapján kell kezelnünk, és az indokolt változtatások sem történhetnek önkényesen.
Ennek nagyon egyszerű oka van: egyetlen év számai önmagukban sokszor keveset mondanak. A cégvezető számára általában az a fontos, hogy lássa, mi változott az előző évhez képest, milyen irányba tart a vállalkozás, és a változás mögött valódi gazdasági teljesítmény vagy pusztán eltérő számviteli kezelés áll-e.
Nézzünk egy gyakorlati példát!
Tegyük fel, hogy egy vállalkozás vásárol egy 50 millió Ft értékű termelőgépet, amelyet várhatóan tíz évig használ.
A vállalkozás a számviteli politikájában – a várható használat, az eszköz fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása alapján – meghatározza az eszköz hasznos élettartamát és az elszámolandó értékcsökkenést.
Ha a körülmények nem változnak, nem lenne helyes, ha a vállalkozás egyik évben tízéves, a következő évben ötéves, majd később ismét tízéves használati idővel számolna pusztán azért, mert az adott évben más eredményt szeretne kimutatni.
A gyorsabb értékcsökkenés ugyanis nagyobb tárgyévi költséget és alacsonyabb számviteli eredményt, a lassabb értékcsökkenés pedig kisebb költséget és magasabb eredményt eredményezhet.
Ha ezeket a módszereket megfelelő gazdasági indok nélkül változtatnánk, az egymást követő évek eredményei már nem ugyanazon mérce alapján készülnének.
A számok megváltoznának anélkül, hogy maga a vállalkozás gazdasági teljesítménye feltétlenül megváltozott volna.
A következetesség azonban nem jelent változtathatatlanságot
Ez a különbség különösen fontos.
Tegyük fel, hogy az előző példában szereplő gépről a beszerzéskor reálisan azt feltételeztük, hogy tíz évig használható. Két évvel később azonban olyan technológiai változás következik be, amely miatt várhatóan már csak további három évig lesz gazdaságosan használható.
Ilyenkor nem az szolgálná a számvitel célját, ha mindenáron ragaszkodnánk az eredeti feltételezéshez.
A következetesség nem azt követeli meg, hogy a korábbi döntést akkor is fenntartsuk, amikor annak gazdasági alapja már megváltozott.
A változásnak azonban valós gazdasági oka kell hogy legyen, és annak számviteli kezelését a vonatkozó szabályoknak megfelelően kell elvégezni.
Ez lényeges különbség a következetesség és a puszta változatlanság között.
Miért különösen fontos ez az alapelv a cégvezető számára?
Képzeljük el, hogy egy vállalkozás adózás előtti eredménye három egymást követő évben így alakul:
|
Üzleti év |
Adózás előtti eredmény |
|
2024 |
125 millió Ft |
|
2025 |
115 millió Ft |
|
2026 |
105 millió Ft |
Egy cégvezető számára ez már olyan tendencia, amely intézkedést kíván. Két év alatt 20 millió Ft-tal csökkent az eredmény. Romlott az árrés? Megemelkedtek a költségek? Csökkent az értékesítés? Elveszítettünk egy fontos ügyfelet? A vezetés érthetően keresni kezdi az okokat.
De mielőtt üzleti problémát keresünk, érdemes feltenni egy másik kérdést is: valóban ugyanazzal a mércével számítottuk ki mindhárom év eredményét?
Tegyük fel, hogy a vállalkozás korábban a tárgyi eszközök számviteli értékcsökkenését azok várható hasznos élettartama alapján határozta meg. Később azonban – anélkül, hogy az eszközök várható használati ideje érdemben megváltozott volna – áttért arra, hogy a számviteli értékcsökkenést a társasági adóról szóló törvényben meghatározott adózási leírási kulcsokhoz igazítsa.
Ha ennek következtében magasabb értékcsökkenési leírás kerül elszámolásra, a vállalkozás számviteli eredménye akkor is csökkenhet, ha az alaptevékenységének jövedelmezősége közben semmit sem romlott.
Ebben az esetben tehát a 125 → 115 → 105 millió Ft-os eredménysor önmagában félrevezető következtetéshez vezethet. A cégvezető költségcsökkentésbe kezdhet, árat emelhet vagy más üzleti beavatkozásról dönthet, miközben az eredményromlás legalább egy része nem gazdasági teljesítményromlásból, hanem a számviteli elszámolás megváltoztatásából ered.
Ez a következetesség elvének egyik legfontosabb gyakorlati üzenete: ha megváltoztatjuk a mérés módszerét, akkor az egymást követő évek számszaki adatainak a változása már nem feltétlenül csak a vállalkozás változását mutatja.
Ez nemcsak a tulajdonos vagy a cégvezető számára jelenthet problémát. Ugyanezekből az adatokból ítéli meg a vállalkozás teljesítményét egy bank, egy befektető, egy pályázatelbíráló szerv, vagy akár egy potenciális vevő is.
Az összehasonlíthatóság ezért önmagában érték. Segítségével elkülöníthető, hogy a számok változását a vállalkozás gazdasági teljesítménye vagy a számviteli kezelés változása okozta.
A számviteli politika itt is kulcsszerepet kap
A cikksorozat első részében már bemutattuk, hogy a számviteli politika nem pusztán egy kötelezően elkészítendő dokumentum. Ebben rögzítjük többek között a vállalkozás által alkalmazott számviteli eljárásokat, választásokat és minősítési szempontokat.
Ennek a következetesség szempontjából különös jelentősége van.
Ha egy vállalkozás kialakított egy számviteli gyakorlatot, azt nem célszerű évről évre az aktuális eredményigényhez igazítani. A számviteli politika feladata éppen az, hogy előre meghatározott keretet teremtsen, amelyet a vállalkozás következetesen alkalmaz.
Ez azonban ismét nem jelenti azt, hogy a számviteli politika érinthetetlen. Ha megváltozik a vállalkozás tevékenysége, gazdasági környezete vagy egy korábbi számviteli feltételezés már nem tükrözi megfelelően a valóságot, indokolt lehet a módosítás.
A jó kérdés tehát nem az, hogy változtathatunk-e, hanem az, hogy miért változtatunk.
A következetesség a vezetői kimutatásoknál is értéket teremt
A következetesség gyakorlati jelentősége messze túlmutat az éves beszámolón.
Ha az egyik évben a marketingköltségeket három külön főkönyvi számon tartjuk nyilván, a következőben viszont jelentős részüket „egyéb szolgáltatásként” könyveljük, akkor a két év marketingráfordítása már csak komoly utómunkával hasonlítható össze.
Ugyanez igaz az üzletágakra, projektekre, telephelyekre vagy bármely más vezetői bontásra.
Ez szorosan kapcsolódik előző cikkünk, a világosság elvének gyakorlati üzenetéhez is: nem elég adatokat előállítani, azoknak használhatóknak is kell lenniük.
A következetesen felépített számviteli rendszerből idővel történet rajzolódik ki. Láthatóvá válik, hogyan változik a vállalkozás költségszerkezete, jövedelmezősége és vagyoni helyzete.
Mit vigyen magával ebből egy cégvezető?
A következetesség elve mögött egy egyszerű vezetői kérdés áll:
Ha összehasonlítom az idei számokat a tavalyival, valóban a vállalkozás változását látom – vagy közben a mérési módszert is megváltoztattuk?
A számviteli szabályok és módszerek változtatása önmagában nem tilos. Az indokolatlan vagy eredményvezérelt változtatás azonban torzíthatja az összehasonlíthatóságot, és ezzel éppen a beszámoló egyik legfontosabb információs értékét veszítjük el.
A következetesség elvének célja ezért nem az, hogy a vállalkozást örökre a korábbi döntéseihez kösse. Sokkal inkább az, hogy amikor két üzleti év számait egymás mellé tesszük, ugyanazzal a mércével mért adatokat hasonlíthassunk össze.
Számviteli alapelvek 1. rész – Miért fontosak egy cégvezető számára?
Számviteli alapelvek 2. rész – Mi történik, ha bizonytalanná válik a vállalkozás jövője?
Számviteli alapelvek 4. rész – A könyvelésben szerepel, de valóban létezik?
