Decemberben kifizetünk egy 12 millió forintos éves biztosítási díjat, amely a következő évre vonatkozik. Decemberben elutaltuk a pénzt, a számla is rendelkezésünkre áll – mégsem terhelheti a 12 millió Ft az idei eredményt.
A számvitelben ugyanis nem az a döntő, hogy mikor mozdul meg a pénz, és sok esetben még az sem, hogy mikor érkezik meg a számla. Azt kell megvizsgálnunk, hogy az adott bevétel vagy költség gazdaságilag melyik időszakhoz kapcsolódik.
Ezt fejezi ki az összemérés elve.
Mit jelent az összemérés elve?
A számviteli törvény szerint az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit, ráfordításait kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől.
A törvény azt is kimondja, hogy a bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek.
Ez az egyik legfontosabb különbség a vállalkozás pénzforgalma és számviteli eredménye között.
A bankszámla azt mutatja meg, hogy mikor érkezett be vagy mikor fizettünk ki egy összeget. A számvitelnek viszont azt kell megmutatnia, hogy az adott időszak gazdasági tevékenysége mekkora eredményt termelt.
A kettő időben egyáltalán nem szükségszerűen esik egybe.
Nézzünk egy egyszerű példát!
Tegyük fel, hogy egy vállalkozás december 1-jén 12 millió Ft biztosítási díjat fizet ki a következő 12 hónapra, vagyis a biztosítás december 1-jétől a következő év november 30-áig tart.
Pénzügyi szempontból egyszerű a helyzet: decemberben 12 millió Ft elhagyta a vállalkozás bankszámláját.
De vajon a teljes 12 millió Ft a decemberrel záruló üzleti év költsége?
Természetesen nem.
Az adott évre ebből mindössze egy hónap, azaz 1 millió Ft jut. A fennmaradó 11 millió Ft gazdaságilag már a következő üzleti évhez kapcsolódik.
|
Tárgyév |
Következő év |
|
|
Pénzügyi kifizetés |
12 millió Ft |
0 Ft |
|
Az időszakot terhelő költség |
1 millió Ft |
11 millió Ft |
Ha a teljes összeget decemberben költségként számolnánk el, a tárgyévi eredményt 11 millió Ft-tal indokolatlanul csökkentenénk, a következő év eredményét pedig ugyanennyivel javítanánk.
A vállalkozás gazdasági teljesítménye ettől természetesen semmit sem változna. Csak rossz időszakban mutatnánk ki a költséget.
Ennek megfelelő számviteli kezelését szolgálják többek között az időbeli elhatárolások.
Ugyanez fordítva is igaz
Tegyük fel, hogy egy tanácsadó vállalkozás decemberben teljesít egy 20 millió Ft értékű projektet. Az ügyfél a teljesítést elfogadja, a számla kiegyenlítésére azonban csak februárban kerül sor.
A decemberi üzleti év eredményének meghatározásakor nem mondhatjuk azt, hogy nincs bevételünk, mert a pénz még nem érkezett meg.
A gazdasági teljesítés megtörtént, ezért – ha a bevétel elszámolásának feltételei fennállnak – a bevétel a decemberrel záruló üzleti évhez tartozik, függetlenül attól, hogy az ellenértéket csak a következő évben fizetik meg.
Ezért fordulhat elő teljesen szabályosan, hogy egy vállalkozás jelentős nyereséget mutat ki, miközben nincs ugyanekkora pénz a bankszámláján.
És természetesen ennek fordítottja is lehetséges: lehet jelentős pénzállományunk anélkül, hogy az adott összeg teljes egészében az adott év eredménye lenne.
De miért „összemérés” az összemérés?
Az alapelv lényege nem pusztán az, hogy a költségeket a megfelelő évbe helyezzük.
A bevételeket azokkal a költségekkel és ráfordításokkal kell szembeállítani, amelyek az adott bevételek megszerzése érdekében merültek fel.
Két szinte azonos termék – mégis eltérő elszámolás
A bevételeket azokkal a költségekkel és ráfordításokkal kell szembeállítani, amelyek az adott bevételek megszerzése érdekében merültek fel.
Munkánk során rendszeresen találkozunk olyan esetekkel, amikor két, első pillantásra szinte azonos ügylet számviteli kezelése azért tér el, mert nem ugyanaz a gazdasági tartalmuk.
Vegyünk két szoftverekkel kereskedő vállalkozást.
Az első vállalkozás dobozos szoftverlicenceket értékesít. Decemberben 100 darab, egyenként 12 hónapos Windows-licencet vásárol továbbértékesítési céllal, amelyekből az év végéig 60 darabot értékesít.
Ebben az esetben a logika megegyezik bármely más kereskedelmi áru értékesítésével. A 60 értékesített licenc ellenértéke árbevételként jelenik meg, a hozzájuk tartozó beszerzési érték pedig eladott áruk beszerzési értékeként (ELÁBÉ) terheli az eredményt. A december 31-én még el nem adott 40 licenc beszerzési értéke nem válik költséggé pusztán azért, mert a vállalkozás már megvásárolta azokat: készletként továbbra is a vállalkozás vagyonának része marad.
Most változtassunk a történeten!
A második vállalkozás vírusvédelmi megoldást értékesít ügyfeleinek 12 hónapos időszakra. Ehhez szintén 100 licencet vásárol, amelyekből decemberben 60-at értékesít, 40 pedig az év végén még értékesítésre vár. Az ügyfél azonban ebben a konstrukcióban nem pusztán egy licencet kap: a vállalkozás a teljes 12 hónapos időszak alatt helpdesket, támogatást és más kapcsolódó szolgáltatásokat is biztosít számára. Tegyük fel, hogy a szerződés és a szolgáltatás gazdasági tartalma alapján egy 12 hónapon keresztül nyújtott, egységes szolgáltatásról van szó.
Itt már más a helyzet.
A 40 még el nem adott licenc beszerzési értéke ebben az esetben is készleten marad. A 60 ügyfélnek értékesített szolgáltatás esetében azonban nem indokolt sem a teljes 12 havi bevételt, sem az annak megszerzéséhez kapcsolódó teljes licencköltséget december eredményében kimutatni, ha a szolgáltatásnyújtás túlnyomó része a következő üzleti évben történik.
Ha például a szolgáltatási időszak december 1-jén kezdődik, akkor – az egyszerűség kedvéért havi arányosítással számolva – a 12 havi díj 1/12 része kapcsolódik a tárgyévhez, 11/12 része pedig a következő évhez. A gyakorlatban természetesen ennél pontosabb, például naptári napok alapján történő időarányosítás is alkalmazható.
És itt válik igazán láthatóvá az összemérés elve: ha a licenc beszerzési költsége ennek a 12 hónapos szolgáltatásnak a nyújtásához kapcsolódik, akkor annak eredményt terhelő részét is a kapcsolódó bevétellel összhangban kell meghatározni. Nem lenne helyes decemberben csak a bevétel 1/12 részét kimutatni, miközben az ahhoz kapcsolódó költség teljes összegével már a decemberi eredményt terhelnénk.
A két vállalkozás akár ugyanattól a beszállítótól, ugyanazon a napon, ugyanolyan időtartamú licenceket is vásárolhat. A különbséget nem a termék neve vagy a számla kelte okozza, hanem az, hogy mit értékesítünk valójában az ügyfélnek, és mely időszakban történik meg az a gazdasági teljesítés, amelyhez a bevétel és annak költsége kapcsolódik.
Az összemérés elve ezért nem azt kérdezi, hogy mikor vásároltuk meg vagy fizettük ki a licencet, hanem azt: melyik időszak bevételének megszerzését szolgálta az adott költség?
Ez az összemérés elvének talán legtisztább gyakorlati megjelenése.
Mi köze mindennek a cégvezetéshez?
Nagyon sok.
Az egyik leggyakoribb vezetői félreértés, amikor a bankszámla változásából próbálnak következtetni a vállalkozás eredményére.
„Ebben a hónapban 30 millió Ft-tal több pénz ment ki, mint amennyi bejött, tehát veszteségesek voltunk.”
Vagy éppen:
„50 millió Ft-tal nőtt a bankszámla, tehát nagyon jó hónapunk volt.”
Egyik állítás sem szükségszerűen igaz.
Lehet, hogy az első esetben egy következő évben felhasználandó nagy készletet vásároltunk, előre fizettünk ki szolgáltatásokat vagy egy korábbi tartozást egyenlítettünk ki. A második esetben pedig érkezhetett bankhitel, tulajdonosi finanszírozás vagy egy korábbi időszak követelésének kiegyenlítése.
A pénzmozgás és az eredmény két különböző dolgot mér.
Ezért van szüksége egy cégvezetőnek eredménykimutatásra és megfelelő vezetői számvitelre akkor is, ha naponta pontosan látja a vállalkozás bankszámla-egyenlegét.
Kapcsolódjunk vissza a teljesség elvéhez!
Sorozatunk harmadik részében már találkoztunk azzal a helyzettel, amikor egy szakértő decemberben elvégzi a munkáját, de számlája csak januárban érkezik meg. Ott azt is láttuk, hogy önmagában még a teljesítés decemberi időpontja sem jelenti feltétlenül azt, hogy a költségnek decembert kell terhelnie.
Ha például a decemberben elkészült szakértői értékbecslés a tárgyévi beszámolóban alkalmazott értékhelyesbítéshez szükséges, akkor gazdaságilag a tárgyévhez kapcsolódik.
Ha viszont ugyanaz a szakértő decemberben olyan piackutatást készít, amely a következő évi értékesítési tevékenységet szolgálja, akkor már azt kell vizsgálnunk, hogy a költség mely időszak gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik, és ennek megfelelően szükség lehet időbeli elhatárolásra.
A teljesség elve segít abban, hogy semmi ne maradjon ki a beszámolóból; az összemérés elve pedig abban, hogy a bevételek és a hozzájuk kapcsolódó költségek a megfelelő időszak eredményében találkozzanak.
Az év végi vezetői információ itt is nélkülözhetetlen
A könyvelő a számlából látja, hogy a vállalkozás decemberben 12 millió Ft-ot fizetett egy szolgáltatásért. Azt azonban a számlából nem feltétlenül tudja megállapítani, hogy az kizárólag decemberre, a következő 12 hónapra vagy akár egy többéves projektre vonatkozik.
Ugyanez igaz a bevételekre is.
Ezért az év végi zárás során nem elegendő azt megkérdezni: „Minden számlát átadtunk a könyvelőnek?”
Legalább ilyen fontos kérdés: „Van olyan bevételünk vagy költségünk, amely gazdaságilag nem abba az időszakba tartozik, amelyben számlázták vagy kifizették?”
A választ pedig sok esetben nem a könyvelő, hanem a vállalkozás működését ismerő vezető tudja megadni.
Mit vigyen magával ebből egy cégvezető?
Az összemérés elvét három különböző időpont megkülönböztetésével lehet talán a legegyszerűbben megérteni:
Mikor számlázták? Mikor fizették ki? Melyik időszak gazdasági teljesítményéhez kapcsolódik?
A három időpont egybeeshet – de nem feltétlenül.
A számviteli eredményt nem az határozza meg, hogy mikor mozog a pénz, hanem az, hogy az adott bevétel és a hozzá kapcsolódó költség gazdaságilag melyik időszakhoz tartozik.
Ez az oka annak, hogy a bankszámla megmutatja, mennyi pénze van a vállalkozásnak, de önmagában nem mondja meg, mennyire volt eredményes. A vállalkozás teljesítményének megítéléséhez a bevételeket és a hozzájuk tartozó költségeket ugyanabban az időszakban kell látnunk.
Számviteli alapelvek 1. rész – Miért fontosak egy cégvezető számára?
Számviteli alapelvek 2. rész – Mi történik, ha bizonytalanná válik a vállalkozás jövője?
Számviteli alapelvek 4. rész – A könyvelésben szerepel, de valóban létezik?
Számviteli alapelvek 7. rész – Ahol az egyik üzleti év véget ér, ott kezdődik a következő
