Egy vállalkozásnak 50 millió Ft követelése van egy nehéz pénzügyi helyzetbe került vevővel szemben. A pénz igaz nem veszett el, de már komoly kétség merült fel a megtérülésével kapcsolatban. Egy másik ügyben ugyanakkor 50 millió Ft kártérítést követel egy üzleti partnerétől, és jó esélye van arra, hogy meg is nyeri a pert.
Első látásra mindkettő bizonytalan jövőbeli esemény. A számvitel mégsem kezeli őket szimmetrikusan.
A várható veszteséget ugyanis figyelembe kell vennünk, a még nem realizált, bizonytalan nyereséget viszont nem előlegezhetjük meg.
Ez az óvatosság elve.
Mit jelent az óvatosság alapelve?
A számviteli törvény szerint nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan.
Emellett az eredmény meghatározásakor figyelembe kell venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az csak a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté.
A törvény ennek gyakorlati megvalósítását is nevesíti: az óvatosság elvéhez kapcsolódik többek között az értékvesztés elszámolása és a céltartalék képzése, továbbá az értékcsökkenés elszámolása is.
Az alapgondolat egyszerű:
A beszámoló ne mutasson ki olyan nyereséget, amelynek realizálása még bizonytalan, ugyanakkor ne hallgasson el olyan veszteséget, amelynek bekövetkezésével már reálisan számolni kell.
Nézzük először a követelést!
Tegyük fel, hogy vállalkozásunk december 31-én 50 millió Ft követeléssel rendelkezik egy vevővel szemben.
A követelés jogszerű, a teljesítés megtörtént, a számlát kiállítottuk. Időközben azonban a vevő súlyos pénzügyi nehézségekkel küzd, jelentős tartozásokat halmozott fel, és a rendelkezésünkre álló információk alapján valószínűsíthető, hogy követelésünknek csak egy része térül meg.
Mondhatnánk azt: „Majd akkor számoljuk el a veszteséget, ha ténylegesen kiderül, hogy nem fizet.”
Az óvatosság elve azonban éppen ezt nem engedi.
Ha a rendelkezésre álló információk alapján a követelés könyv szerinti értéke és a várhatóan megtérülő összeg között tartós és jelentős különbség mutatkozik, értékvesztést kell elszámolni.
Tegyük fel, hogy az 50 millió Ft-os követelésből várhatóan csak 20 millió Ft térül meg. A szükséges feltételek fennállása esetén a különbözet számviteli hatását már a beszámolóban meg kell jeleníteni.
Pedig a veszteség ekkor még nem feltétlenül végleges.
Az óvatosság lényege éppen az, hogy nem várjuk meg, amíg a kockázat bizonyossá válik.
Fordítsuk meg a helyzetet!
Ugyanez a vállalkozás pert indított egy korábbi üzleti partnerével szemben 50 millió Ft kártérítés megfizetéséért.
Az ügyvéd kifejezetten kedvezően ítéli meg a pernyertesség esélyét. A vállalkozás vezetése is meg van győződve arról, hogy a követelés jogos, és végül megkapják az 50 millió Ft-ot.
Felmerülhet a kérdés: Ha a várható veszteséget már figyelembe vesszük, miért nem mutathatjuk ki ugyanígy a várható nyereséget is?
Azért, mert az óvatosság elve szándékosan nem szimmetrikus.
A bizonytalan jövőbeli nyereséggel nem javíthatjuk előre a vállalkozás eredményét. A bevételt akkor lehet elszámolni, amikor annak számviteli feltételei teljesülnek; a puszta várakozás, még ha jól megalapozott is, önmagában nem elegendő.
Így előállhat az a látszólag furcsa helyzet, hogy két 50 millió Ft-os bizonytalanság közül a várható veszteség már hatással van az eredményre, a remélt nyereség viszont még nem.
Ez nem hiba, hanem tudatos számviteli óvatosság.
Miért ilyen „pesszimista” a számvitel?
Az óvatosság elve nem arra törekszik, hogy egy vállalkozást a valóságosnál rosszabb helyzetben mutasson be.
Sőt, ez ugyanúgy helytelen lenne.
Az óvatosság nem jelent indokolatlan értékvesztést, mesterségesen alacsony eredményt vagy rejtett tartalékok önkényes képzését. A számviteli becsléseknek továbbra is a rendelkezésre álló információkon és a valós gazdasági körülményeken kell alapulniuk.
Az alapelv célja inkább az, hogy bizonytalanság esetén ne előlegezzünk meg olyan pozitív eredményt, amely még nem kellően megalapozott, ugyanakkor időben jelenítsük meg azokat a negatív hatásokat, amelyekkel már reálisan számolni kell.
Ennek komoly jelentősége lehet például a tulajdonosok számára.
Ha egy bizonytalan nyereséget túl korán kimutatnánk, abból akár olyan eredmény és később olyan osztalékfizetési lehetőség is keletkezhetne, amely mögött valójában még nincs kellően biztos gazdasági teljesítmény.
Nem csak a vevőkövetelés lehet kockázatos
Az óvatosság elvével a vállalkozás számos pontján találkozhatunk.
Egy raktáron maradt termék elveszítheti értékének jelentős részét. Egy tárgyi eszköz használhatatlanná válhat vagy gazdasági értéke tartósan visszaeshet. Egy folyamatban lévő jogvita miatt pedig olyan jövőbeni fizetési kötelezettség válhat valószínűvé, amelynek pontos összege vagy időpontja még nem ismert.
Az első esetekben felmerülhet értékvesztés, az utóbbiban pedig – a törvényi feltételek fennállása esetén – céltartalék képzése.
Közös bennük, hogy a számvitel nem vár feltétlenül addig, amíg a gazdasági veszteség pénzügyileg is realizálódik.
A kockázat sokszor előbb jelenik meg a beszámolóban, mint a bankszámlán.
A céltartalék különösen jó vezetői példa
Tegyük fel, hogy egy vállalkozással szemben év végén 100 millió Ft-os kártérítési per van folyamatban.
A vállalkozás vitatja a követelést, tehát még nincs 100 millió Ft-os biztos tartozása. A jogi képviselő értékelése alapján azonban jelentős a valószínűsége annak, hogy a társaságnak fizetnie kell majd.
A vezetés számára kényelmes megoldás lenne azt mondani: „Még nincs jogerős ítélet, tehát majd foglalkozunk vele akkor, ha elveszítettük a pert.”
Számviteli szempontból azonban ez nem feltétlenül elfogadható.
Ha a céltartalékképzés törvényi feltételei fennállnak, a várható kötelezettség eredményre gyakorolt hatását már most figyelembe kell venni, még akkor is, ha a tényleges pénzkiadás csak egy későbbi üzleti évben következik be.
Ez vezetői szemmel kellemetlen lehet, hiszen csökkenti a tárgyévi eredményt.
De gondoljunk bele a fordítottjába: mennyire mutatna valós képet egy olyan beszámoló, amely jelentős, már ismert és valószínűsíthető fizetési kockázatról egyszerűen nem vesz tudomást?
Itt ismét találkoznak az alapelvek
Az óvatosság elve különösen jól mutatja, hogy a számviteli alapelvek nem egymástól elszigetelt szabályok.
A teljesség elvénél már láttuk: a mérlegkészítésig tudomásunkra jutó, a lezárt üzleti évet érintő információkat nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
A valódiság elve azt kívánja meg, hogy például egy követelést ne pusztán azért mutassunk változatlan könyv szerinti értéken, mert jogilag még fennáll, ha annak értékelésénél már más gazdasági körülményeket is figyelembe kell vennünk.
Az összemérés elvénél pedig azt láttuk, hogy a pénzügyi teljesítés időpontja nem határozza meg önmagában, melyik üzleti év eredményét érinti egy tétel.
Most az óvatosság elve hozzáteszi: ha a beszámoló elkészítéséhez már ismerjük a releváns kockázatot vagy várható veszteséget, nem tehetünk úgy, mintha az nem létezne csak azért, mert a pénzügyi következménye még nem következett be.
A könyvelő itt különösen rászorul a vezetés információira
A könyvelő látja, hogy egy vevő 50 millió Ft-tal tartozik. Azt azonban nem feltétlenül tudja, hogy a vevő hónapok óta fizetési haladékot kér, elveszítette legnagyobb megrendelőjét, vagy már jelezte, hogy tartozását csak részben tudja rendezni.
Ugyanígy a könyvelésből önmagában nem feltétlenül derül ki, hogy a vállalkozással szemben jelentős kártérítési igényt érvényesítenek, garanciális problémák merültek fel, vagy más olyan körülmény alakult ki, amely későbbi fizetési kötelezettséget eredményezhet.
Az óvatosság elve ezért csak akkor tud megfelelően érvényesülni, ha a számviteli szakember megkapja azokat az információkat, amelyek sokszor kizárólag a vállalkozás vezetésénél állnak rendelkezésre.
Az év végi záráskor tehát nemcsak azt érdemes megkérdezni, hogy minden számla bekerült-e a könyvelésbe.
Hanem azt is: Van-e olyan ismert kockázatunk, amelynek pénzügyi következménye még nem jelent meg a könyvelésben?
Mit vigyen magával ebből egy cégvezető?
Az óvatosság elve elsőre talán túlzottan konzervatívnak tűnhet, pedig nagyon egyszerű gazdasági logika húzódik mögötte:
A bizonytalan nyereséget ne költsük el előre, az ismert kockázatról pedig ne tegyünk úgy, mintha nem létezne.
A jó beszámoló nem optimista és nem pesszimista. Reális.
Az óvatosság elve pedig azt biztosítja, hogy amikor a jövő bizonytalan, a vállalkozás eredményében és vagyonában ne jelenjen meg megalapozatlan nyereség, miközben a már felismerhető veszteségeket és kockázatokat sem söpörjük a következő üzleti év szőnyege alá.
Számviteli alapelvek 1. rész – Miért fontosak egy cégvezető számára?
Számviteli alapelvek 2. rész – Mi történik, ha bizonytalanná válik a vállalkozás jövője?
Számviteli alapelvek 4. rész – A könyvelésben szerepel, de valóban létezik?
Számviteli alapelvek 7. rész – Ahol az egyik üzleti év véget ér, ott kezdődik a következő
Számviteli alapelvek 8. rész – Melyik év eredményét terheli a költség?
