Egy vállalkozás éves árbevétele 5 milliárd Ft, mérlegfőösszege 3 milliárd Ft. Az éves beszámoló összeállításakor kiderül, hogy egy 8 000 Ft-os tételt hibásan könyveltek.
Hiba? Természetesen. Ki kell javítani? Ha lehet, természetesen igen.
De vajon ettől a 8 000 Ft-os hibától másképp ítéli meg egy bank a vállalkozás hitelképességét? Más döntést hoz a tulajdonos az osztalékról? Visszalép egy beszállító a szerződéskötéstől? Másként ítéli meg egy befektető a vállalkozás értékét? Aligha.
Most tegyük fel, hogy nem 8 000 Ft, hanem 300 millió Ft kötelezettség maradt ki a beszámolóból. A helyzet azonnal megváltozik.
Ez a lényegesség elvének lényege.
Mit jelent a lényegesség?
A számviteli törvény alapján lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása – észszerű határok között – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit.
A kérdés tehát nem egyszerűen az: van-e hiba vagy eltérés?
Hanem az is: befolyásolhatja-e ez az információ azt a döntést, amelyet valaki a beszámoló alapján meghoz?
Ez egészen más gondolkodásmód.
Ugyanaz az összeg az egyik cégnél lényeges, a másiknál nem
Vegyünk egy 5 millió Ft-os eltérést. Egy évi 50 millió Ft árbevételű vállalkozásnál ez rendkívül jelentős összeg lehet. Egy 50 milliárd Ft-os árbevételű társaságnál ugyanez az 5 millió Ft egészen más nagyságrendet képvisel.
Ezért nincs olyan általános szabály, hogy: „5 millió Ft alatt semmi sem lényeges.”
A lényegességet mindig a vállalkozás és az adott információ környezetében kell megítélni. A méret tehát számít. De – mint hamarosan látni fogjuk – nem csak a méret számít.
Miért van egyáltalán szükség a lényegesség alapelvére?
Mert egy beszámoló célja nem az, hogy a vállalkozás működésének minden egyes apró részletét azonos súllyal mutassa be.
Egy nagyobb vállalkozásnál egy év alatt akár több százezer vagy több millió gazdasági esemény történhet. Ha mindegyik ugyanolyan jelentőséget kapna, a valóban fontos információk elvesznének a részletek között.
Képzeljünk el egy 500 oldalas vezetői jelentést, amelyben egy 5 000 Ft-os irodaszer-vásárlás ugyanolyan részletességgel szerepel, mint egy 2 milliárd Ft-os beruházás.
Formálisan rengeteg információnk lenne.
A döntéshozatal szempontjából azonban rosszabb helyzetbe kerülnénk. A túl sok jelentéktelen információ ugyanis ugyanúgy elfedheti a lényeget, mint az információ hiánya.
A lényegesség nem egyenlő a hibahatárral
Itt érdemes egy gyakori félreértést tisztázni.
A lényegesség elve nem azt mondja, hogy egy bizonyos összeg alatt nyugodtan hibázhatunk.
Nem azt jelenti, hogy: „Ez csak 20 000 Ft, nem kell vele foglalkozni.”
A könyvelésnek a kis összegű gazdasági eseményeket is szabályosan kell rögzítenie.
A lényegesség más kérdésre válaszol.
Arra, hogy egy információ vagy hiba mennyire jelentős a beszámoló egészének megítélése szempontjából.
Vagyis: a nem lényeges hiba is hiba.
Csak nem feltétlenül változtatja meg azt a képet, amelyet a beszámoló a vállalkozásról mutat.
Külön kérdés, hogy mi történik akkor, ha a hibát csak egy már elfogadott és közzétett beszámolóban fedezzük fel. Ilyenkor először azt kell megállapítani, hogy számviteli értelemben jelentős vagy nem jelentős hibáról van-e szó – de még a jelentős hiba sem jelenti automatikusan azt, hogy a korábban közzétett beszámolót lecserélhetjük.
Hibát találtunk a már közzétett beszámolóban – mit tehetünk?
Nem csak az összeg tehet valamit lényegessé
Ez talán az alapelv legfontosabb része.
Könnyű lenne azt gondolni, hogy a lényegesség pusztán százalékszámítás. Nem az.
Képzeljük el, hogy egy vállalkozás 1 milliárd Ft árbevétel mellett 2 millió Ft-os hibát talál. Az összeg önmagában nem tűnik jelentősnek.
De mi történik akkor, ha éppen ez a 2 millió Ft dönti el, hogy a vállalkozás:
- nyereséges vagy veszteséges,
- teljesít vagy megszeg egy banki feltételt,
- jogosult vagy nem jogosult egy támogatásra,
- esetleg átlép vagy nem lép át egy számára fontos értékhatárt?
Hirtelen ugyanaz a 2 millió Ft egészen más jelentőséget kap.
A lényegességnek tehát nemcsak mennyiségi, hanem minőségi oldala is van.
Nemcsak azt kell megkérdezni, hogy mekkora az összeg.
Azt is: mit változtat meg?
Egy egészen kis összeg is lehet lényeges információ
Menjünk még tovább.
Tegyük fel, hogy egy többmilliárdos vállalkozás könyvelésében találunk egy 100 000 Ft-os szabálytalan kifizetést. Pusztán az összeg alapján ez szinte észrevehetetlen. De mi történik akkor, ha ez a kifizetés egy vezető tisztségviselőhöz vagy egy kapcsolt félhez kötődik, és olyan körülményt tár fel, amely a vállalkozás működésének szabályszerűségét kérdőjelezi meg?
Ekkor a 100 000 Ft pénzügyileg jelentéktelen lehet, az általa hordozott információ azonban már egyáltalán nem az.
Ezért veszélyes a lényegességet kizárólag forintösszegként kezelni.
Ki dönti el, mi a lényeges?
A számviteli politika egyik fontos feladata, hogy a vállalkozás sajátosságaihoz igazodva meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a lényegességet megítéli.
Ez nem véletlen.
Egy 100 millió Ft-os árbevételű családi vállalkozás és egy 100 milliárd Ft-os nagyvállalat esetében nyilvánvalóan nem lehet minden esetben ugyanazokat az összeghatárokat alkalmazni.
A vállalkozásnak tehát saját méretéhez, tevékenységéhez és kockázataihoz igazodó számviteli politikára van szüksége.
De itt ismét fontos a korlát: a számviteli politika nem arra szolgál, hogy a vállalkozás tetszőlegesen lényegtelennek minősíthesse a számára kellemetlen információkat.
A lényegességet mindig abból a szempontból kell vizsgálni, hogy az adott információ befolyásolhatja-e a beszámoló felhasználójának döntését.
Kik a beszámoló felhasználói?
Amikor azt mondjuk, hogy egy információ befolyásolhatja a „felhasználó” döntését, nem egyetlen személyre gondolunk.
A beszámolót használhatja például:
- a tulajdonos,
- a bank,
- egy befektető,
- egy jelentős vevő vagy beszállító,
- egy hitelbiztosító,
- vagy más olyan szereplő, aki a vállalkozás pénzügyi helyzetéről szeretne képet kapni.
Ugyanaz az információ ráadásul különböző felhasználóknak eltérő okból lehet fontos:
- A bank elsősorban arra kíváncsi, hogy a vállalkozás képes lesz-e visszafizetni a hitelét.
- A tulajdonost érdekelheti a nyereség és az osztalékfizetési lehetőség.
- A beszállító azt mérlegelheti, hogy milyen fizetési határidőt és hitelkeretet adjon.
- A befektető pedig azt próbálja megítélni, hogy mennyit érhet a vállalkozás, és milyen kockázatot vállal a befektetésével.
A lényegesség ezért végső soron mindig döntési kérdés.
A lényegesség a beszámoló részletezettségére is hatással van
Az alapelv nem kizárólag a hibák megítéléséről szól.
A beszámoló összeállításakor azt is mérlegelni kell, hogy milyen információkat kell olyan módon bemutatni, hogy azok a felhasználó számára megfelelően értelmezhetők legyenek.
Egy jelentős tételt nem szerencsés úgy elrejteni egy nagyobb összesített sorban, hogy annak gazdasági jelentősége ne legyen felismerhető.
Ugyanakkor a beszámoló áttekinthetőségét az sem szolgálná, ha minden jelentéktelen részlet külön kiemelést kapna.
A lényegesség tehát nemcsak azt segít eldönteni, mi hibás, hanem azt is, hogy mi az, amit a beszámoló felhasználójának feltétlenül látnia és értenie kell.
Nézzünk egy vezetői példát!
Egy vállalkozás éves árbevétele 2 milliárd Ft, adózás előtti eredménye pedig 80 millió Ft.
Az év végén kiderül, hogy egy 20 millió Ft-os költség kimaradt az elszámolásból. Az árbevételhez képest ez mindössze 1%. Első pillantásra akár azt is mondhatnánk, hogy nem nagy összeg.
Csakhogy az eredményhez képest már egészen más a helyzet: a 80 millió Ft-os eredmény 60 millió Ft-ra csökkenne. Ez 25%-os változás az eredményben.
Egy bank, tulajdonos vagy potenciális befektető számára ez már nagyon is lényeges információ lehet.
Ez jól mutatja, miért nem elegendő egyetlen mutatóhoz viszonyítani az eltérést. Mindig azt kell megvizsgálni, hogy az információ milyen döntést és milyen módon befolyásolhat.
A lényegesség és a vezetői információ
A lényegesség elvének van egy, a beszámolón túlmutató tanulsága is.
Egy jó vezetői információs rendszer sem attól jó, hogy a lehető legtöbb adatot szolgáltatja. Attól jó, hogy a megfelelő információt emeli ki a megfelelő időben.
Egy cégvezető számára nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy tegnap 4 820 Ft-tal drágábban vásároltunk irodaszert.
Az viszont már lényeges információ lehet, hogy:
- egy jelentős vevőnk 60 napja nem fizet,
- egy beruházás 30%-kal túllépte a költségkeretet,
- egy hitelszerződésben vállalt mutató teljesítése veszélybe került,
- vagy a vállalkozás eredménye jelentősen eltér az üzleti tervtől.
A lényegesség gondolkodásmódja ezért a vezetői döntéshozatalban is használható: nem több információra van feltétlenül szükségünk, hanem a lényeges információra.
De vigyázzunk: a lényegesség nem adózási mentesség
Ezt különösen fontos hangsúlyozni.
A számviteli lényegességből nem következik automatikusan adójogi lényegtelenség. Attól, hogy egy összeg a vállalkozás beszámolójának egészéhez képest nem lényeges, az adókötelezettséget még ugyanúgy szabályosan kell megállapítani és teljesíteni.
Egy többmilliárdos vállalkozás számára 500 000 Ft számviteli szempontból lehet nem lényeges összeg. Ebből azonban nem következik, hogy egy 500 000 Ft-os adóhiány vagy hibásan levont adó figyelmen kívül hagyható.
A számviteli lényegesség nem általános felmentés a jogszabályok betartása alól. Ez két külön kérdés, amelyet nem szabad összekeverni.
A lényegesség és a költség-haszon gondolkodás
A lényegesség elve mögött egy nagyon gyakorlati felismerés is meghúzódik.
A vállalkozás erőforrásai végesek.
Ha ugyanannyi időt és energiát fordítunk egy néhány ezer forintos eltérés vizsgálatára, mint egy több tízmilliós kockázatra, akkor könnyen előfordulhat, hogy miközben tökéletes pontossággal megoldunk egy jelentéktelen problémát, nem marad elegendő figyelmünk a valóban fontos kérdésre.
Ez azonban már átvezet bennünket a következő számviteli alapelvhez, a költség-haszon összevetésének elvéhez. A két alapelv szorosan kapcsolódik egymáshoz, de nem azonos.
A lényegesség azt kérdezi: befolyásolhatja-e ez az információ a döntést?
A költség-haszon összevetésének elve pedig azt: arányban áll-e az információ előállításának költsége azzal a haszonnal, amelyet az információ nyújt?
Összefoglalva
A lényegesség elve nem azt mondja, hogy a kis hibákkal nem kell foglalkozni.
És nem azt mondja, hogy egy bizonyos összeghatár alatt bármit figyelmen kívül hagyhatunk.
A kérdés ennél sokkal fontosabb: megváltoztathatja-e az adott információ a beszámoló alapján meghozott döntést?
Ehhez nem elegendő pusztán az összeget vizsgálni.
Figyelembe kell venni:
- a vállalkozás méretét,
- az eredmény nagyságát,
- az információ jellegét,
- az érintett pénzügyi mutatókat,
- és azt is, hogy milyen döntés függhet az adott információtól.
Egy 5 millió Ft-os eltérés lehet jelentéktelen az egyik vállalkozásnál és sorsdöntő a másiknál.
Sőt, bizonyos esetekben egy kis összeg mögött álló információ is lehet lényeges.
Talán ezért foglalható össze legjobban az alapelv így: nem minden információ egyformán fontos, de nem is kizárólag az összeg dönti el, mi fontos.
A számvitel feladata az, hogy a beszámoló felhasználója számára a vállalkozás megítéléséhez szükséges lényeges információ ne vesszen el sem a hibák, sem a részletek tömegében.
A következő részben a számviteli alapelvek sorát a költség-haszon összevetésének elvével folytatjuk: megvizsgáljuk, meddig érdemes elmenni az információ pontosságában és részletezettségében, és mikor kerül többe egy információ előállítása, mint amennyit az valójában ér.
Számviteli alapelvek 1. rész – Miért fontosak egy cégvezető számára?
Számviteli alapelvek 2. rész – Mi történik, ha bizonytalanná válik a vállalkozás jövője?
Számviteli alapelvek 4. rész – A könyvelésben szerepel, de valóban létezik?
Számviteli alapelvek 7. rész – Ahol az egyik üzleti év véget ér, ott kezdődik a következő
Számviteli alapelvek 8. rész – Melyik év eredményét terheli a költség?
Számviteli alapelvek 11. rész – Az egyedi értékelés elve: nem minden eszközünk ér ugyanannyit
